A kamera elé először 1958. augusztus 5-én kerültem. A Magyar Televízió azonban belső munkatársnak csak 1959. december 1-jétől vett fel. A közbenső időben még kirúgtak a Magyar Rádió rövidhullámú adásainak angol–amerikai osztályáról, márpedig ez azt jelentette, hogy a tévéhez sem vehettek fel, lévén a két „cég” egy intézmény: Magyar Rádió és Televízió.
A két fenti dátum közt eltelt csaknem másfél évben, bízvást mondhatom, elég komoly gyakorlatot szereztem mániásan imádott szakmámban, a sportriporterségben, de még több keserűség is ért munkám fogadtatásában.
A tévé még mindig kisszámú, bár gyorsan gyarapodó közönsége nem szerette a mi (tévés sportriporterek) fociközvetítéseit, unalmasnak, szakszerűtlennek ítélte a rádiósok (elsősorban Szepesi György) gazdagon áradó, érzelemdús, dinamikus stílusával szemben. Miután a tévé és a rádió (Szepesi) egyaránt a hétvégék legjobb mérkőzéseit választotta, a boldog tévétulajdonosok a rádió hangjával hallgatták a közvetítést. A szurkoló minden fociközvetítésnél elolvashatta a műsorújságban, hogy Szepesi, Gulyás, Szűcs, Vas István Zoltán vagy Novotny adja-e elő a meccset, míg a tévések neve ki sem volt írva!
Ez így ment hosszú éveken át. Szepesi népszerűsége, tekintélye mindent felülírt.
Igaz, voltak olyan sportesemények, amelyek a rádióban nem voltak hatásosan közvetíthetőek (például a műkorcsolyázás), és az is igaz, hogy szép számú tévénéző észrevette, hogy nincs szüksége a rádió szüntelenül beszélő hangjára, hisz látja az eseményt. A fociban azonban erősen tartotta magát a meggyőződés, hogy azt csakis a nagyszerű rádiós lelkes hangjával lehet élvezni.
Ami engem illet, kezdtem vigasztalódni. Más műsorokban is kaptam szerepet, lehetőséget, hogy magamat megmutassam, és enyém volt a fentebb említett műkorcsolyázás kommentálása is. Mégis, megvallom, még messze nem éreztem, hogy azon a helyen vagyok, amelyet szeretnék elérni.
S akkor kaptam egy levelet, amelyet mai napig megőriztem, és most – teljes egészében – itt leközlök:
Itt most elköszönök, de legközelebb elmondom, hogy miért és miként hatott Kodály, illetve nyomdokán Lőrincze professzor levele a televíziós sportosok „fájdalmaira”.
A cikk eredetileg a Vasárnap családi magazin 2024. november 5-i számában jelent meg.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.