Bevitték a patológiára. Holnap reggel hívnak, hogyan tovább. Ugyan minek mennél te a patológiára, anyuka? Hiszen hozzánk készültél Komáromba. Ahogy megbeszéltük: a tízes busszal Rimaszombatból, Nyitrán átszállsz, a komáromi állomáson már várni fogunk. Méghogy patológia, ha-ha, tudod, milyen hideg van ott? Amúgy is: te a szüléseknél segédkeztél egész életedben, nem a boncolásoknál. Itt valami nagy tévedésnek kell lennie. Biztos félrement az SMS. A nővérem nem is nekem szánta. Vagy egyáltalán nem is ő küldte. Feltörték a telefonját. Ez csak egy nagy átverés. Elég mellbevágó, de elnézzük, csak derüljön ki a tévedés. Jöjjön már valaki, aki szól, hogy ez félreértés. Vaklárma. Téves riasztás. Álhír. Hoax. Vagy tudom is én, mi… Bármi, mindegy. Csak derüljön ki, hogy nem igaz.
Majd én bebizonyítom, most mindjárt felhívlak, és azonnal fény derül a turpisságra. Mi lesz már? Vedd fel azt a telefont, anyuka! Miért a nővérem szól bele? Éjjel egykor. Ti szórakoztok velem? Most kamatostul visszakapom a sok kis átrázást és füllentést? Hisz azokat csak azért csináltam, hogy megnevettesselek. Úgy szerettem, mikor kacagsz. „Jaj, bepisilok” – imádtam, ahogy mondtad. Nem bepisilek, hanem így, bepisilok. Én meg most majdnem beszartam, hopsz, bocsánat, tudom, tudom, ilyet nem írunk újságba, „jól nevelten, illedelmesen viselkedünk”, nem hozunk szégyent a fejedre. Megtanultam, anyuka, ígérem, nem fogok soha szégyent hozni rád. Csak gyere még vissza egy kicsit. Kérlek.
Az se fog zavarni, ha kisfiamnak szólítasz (társaságban se, becsszó!), hazatelefonálni is gyakrabban fogok, és azonnal feltöltöm a kreditedet a SIM-kártyádon, ígérem, nem csak a harmadik emlékeztetőd után. Azért se fogok haragudni, ha édességet adsz a gyerekeknek, és még a tévét is nézhetik veled, jó? Elmegyünk a Jókai Színházba is. Játsszák most a Pál utcai fiúkat, tudod, Ács Feri meg a Nemecsek, aki megmenti a Grundot, s aztán… Nem muszáj erre mennünk, ez inkább olyan fiús darab, keresünk valami vidámabbat, rendben? De az is jó, ha csak pihensz egy nagyot nálunk. Vettem egy karton Kofolát, az nem fog egyhamar elfogyni, ne félj, chrumkyt is találsz, amennyit csak szeretnél. A szobád el van készítve, felhúzva az ágynemű, sok párna, ahogy szereted, az ágyad mellett ott a szék a kislámpával meg a keresztrejtvénnyel, Kriszta hármat is vett Neked.
Tudod, mit, majd én érted megyek! Autóval. Nem kell Neked buszoznod, elhozlak. Nem fogok gyorsan menni, ígérem. Tudom, hogy a baleseted óta félsz. Olyan óvatosan fogok vezetni, ahogy csak lehet.
Végre itt a Guszona tábla, jön a buszmegálló, a sárga ház fehér redőnyökkel a kanyarban, a te házad. Nyitom a nagy zöld kaput, de hiába dudálok, senki nem lép ki az ajtón fülig érő mosollyal, hogy „megjöttek a komáromiak”. Bemegyek. Megcsap az üresség. Belesüketülök a csendbe. Ott az elkészített bőröndöd az ablak alatt, az ágyad szépen megvetve, mint mindig, kézkrém és rózsafüzér az éjjeliszekrényen. Tisztára mosott edények a mosogatógépben, a hokedlin a kedvenc foteled előtt ott hever egy magányos papírfecni ákombákom betűkkel, a te írásod. Szamóca a gyerekeknek, ajándékcsomag nászasszonynak, páránfőtt, bodzaszörp, egy zacskó bab Krisztának, templomba való ruha. Egyem a szíved, listát írtál, hogy semmit ne hagyj itthon. Végül mindent itt hagytál. És mindenkit.
Anyuka, Te ott fekszel? Ne viccelj, az a fa nagyon kényelmetlen lehet, nálunk sokkal jobb lesz a puha matracon, hidd el. Oh, és ez a ruha van rajtad? Ebben vezettél az oltárhoz, emlékszel? Előtte Te féltél, hogy nem bírod majd ki sírás nélkül, aztán végül én voltam az, akinek küzdenie kellett a könnyeivel. Most is küzdök. Hiába. Ők nyernek. Csak ömlenek, és folynak lefele az arcomon.
Te már nem küzdesz. Te már pihensz. Elutaztál. Nem Komáromba, nem is busszal. Erre az útra már nem kellett bőrönd. Nincs átszállás, várni se kell rád. Te fogsz várni minket. Nagymamával meg keresztapával. És azzal, akihez annyit imádkoztál. Hozzá fohászkodom most én is:
Örök nyugodalmat adj, ó Uram, néki, s örök világosság fényeskedjék néki: hogy szent trónod körül ő udvarolhasson, s téged, boldogítót, örökké áldhasson.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.