A szomszéd asztalnál ülő, talán húsz év körüli férfi feláll a székéről, majd gálánsan kinyújtja kezét a hosszú, fehér ruhát viselő barátnője felé. A lány finom mozdulattal belehelyezi a tenyerét, feláll, és elsétálnak a táncparkett felé. Olyan elegancia sugárzik belőlük, amilyet én talán csak régi filmekben láttam. A bárpultnál fiatal csokornyakkendősök egy csoportja várakozik, hogy elkészüljenek az italaik. Hangosan nevetnek, de ahogy átveszik a koktéljaikat, és koccintanak egymással, bennük is van valami számomra még megmagyarázhatatlan.
Ha Rómában vagy, tégy úgy, mint a rómaiak, tartotta a régi mondás. 2025 farsangján ezért férjemmel jegyet váltottunk egy bécsi bálra. A munkahelyem is szervez évente egy díszes bált, ez most mégis különleges. Itt a fiatalok nem az épület előtt füstölögnek nagy csapatokban, vagy, mint máshol láttam, a diszkóteremben tolonganak a sötétben. Itt a tizen- és huszonévesek az idősebb párok közé vegyülve, elegánsan járják élő zenére a keringőt, és nem jönnek zavarba, ha a polka után tangót húz a zenekar. Irigykedem is picit rájuk, mert ritka kincs birtokosai ők. Látszik, a táncolást nem tegnap kezdték. Családi minták és évek próbái vannak ebben a könnyed eleganciában!
Gyerekkoromban, amikor szüleim bálba készültek, mi a húgommal komolyan véve a tollasbál fogalmát, nagymamám dunyhás ágyában ugráltunk. Előkerültek ilyenkor a történetek a régi mulatságokról, amelyek egyedüli szórakozási lehetőségei voltak a kistelepülések fiataljainak. Benyó nagyapám nagyon jó táncos (és nagy komédiás) hírében állt. Huncutság csillogott a szemében, ahogy elmesélte, hogyan járt túl a szigorúan katolikus apja eszén, aki nem röstellt utána menni, és a legjobb mulatságból is hazaparancsolni őt. „Nem ellenkeztem vele. Hazaballagtunk, lefeküdtünk, megvártam, míg elalszik, aztán kiosontam a kiskapun, és hajnalig roptam tovább a táncot! Másnap ugyan színlelhettem, milyen hálás vagyok neki, hogy kialudtam magam, de hát fiatalság, bolondság!”
Hogy a bálba menéshez (elvileg) fel kell nőni, és messze nem mindenkinek adatig meg a szórakozás, azt egy másik családi történet bizonyította számunkra. Dédanyám, aki kilencvenedik születésnapjához közel, fájós lábaival is kopogta a ritmust, ha muzsikaszót hallott, úgy mesélte, hogy annak idején már a délutáni litánia után elkezdett hangolni a cigányzenekar a perbetei Nagykocsma udvarán. A muzsika a legényeket-lányokat arra figyelmeztette, ideje készülődni az estére. A bálba a legszebb ruhában és a még nagyobb kincsnek számító cipőben, csizmában illett menni, az pedig a szegény családokban nem adatott meg mindenkinek. A legkisebbeknek biztosan nem. Ám ha hív a muzsika, nincs mit tenni, menni kell! Jobb híján így dédi kölcsönvette nagyanyja papucsát, és abban szaladt át mulatni!
Bálba járni és különböző zenére jól táncolni tudni manapság talán még nagyobb privilégium, mint a 20. század elején volt. A többségnek már nem is a cipő és a ruha hiányával van gondja! Szórakozási lehetőségeink, a tévé, a telefonos és számítógépes játékok ma magányra ítélnek minket. A párkeresők is hamarabb nyúlnak az appok után, mint váltanak jegyet bármilyen táncos rendezvényre. Aztán ott a ló másik oldala: a jegyesek vagyonokat költenek a lakodalmi nyitókeringőjük megtanulására, mert nemcsak a koreográfiát, de évek együttélése után a zenére együtt mozgást is a nulláról kell elkezdeniük. Hol van már akkorra az iskolai tánctanfolyam, a „négyzetben kell lépni” meg a kettőt ide, kettőt oda, aztán szaladás emléke, amely egyébként is abban az életkorban történt, amikor sokkal inkább a fiúk és a lányok, mint maga a tánclépés és a ritmus volt a fókuszban. S nem beszéltünk még arról, hogy a báli etikettnek egy egész tárháza van, amelyet szinte lehetetlen hirtelenjében megtanulni és a modorosság csapdáját elkerülve könnyedén alkalmazni.
A keringőző, rendkívül elegáns bécsi Marie-k, Johannesek, Franciskák és Paulok titkát végül a bálprogramból sikerült megfejtenem. Vezetékneveik alapján olyan zárt, belvárosi, felső középosztálybeli nemesi és polgári család sarjai ők, ahol még őrzik az értékeiket, a kapcsolatokat, a hagyományokat. S ezek között, miként szemtanúja lehettem, a közös igényes szórakozást, a bravúros táncképességet, a humort és az eleganciát.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.