Jaj, ti édes drága jó urak, hogy a fényességes főminiszter tekintete hulljon rátok, az! Hát méltóztattatok eljönni hozzánk? Azokon a vacak utakon? Sztrádáról ürgelyukas mezei utakra letérve? Ó, áldásunk, hálánk, dicsőítő énekünk kísérjen benneteket! Az áldás essen belétek, jaj, miket beszélek, nem belétek, hanem csak úgy, rátok! (Vigyázz, tollász, nem lehet csak úgy akármit leírni mostanság.)
Hát, itt az idő, most vagy soha, elfoglaltuk már Brüsszelt, vége van már a lakodalomnak! S hogy így esett, nagyságoséknak a győzelmétől mostan kitört a béke, lám, miként azt mindenki tapasztalja. Meg beköszöntött az általános jólét, a GDP kilőtt az egekbe, éves gazdasági fejlődési mutatóink jó, hogy nem két számjegyűek! Vagy nem? Kitört a béke? Csak talán. Egy háborúval riogató óriásplakát se csúfoskodik már az utak mellett. Megállapítom tehát, béke van.
Ez jó! De akkor mi az a hírhalmaz? Hogy még sincs béke? Akkor ezek a hírek nem mások, mint hamis értesülések? Háborús hangulatkeltések, hamis szirénhangok, utálatos elégedetlenkedők suttogásai? Nem más, mint épülő, szépülő, gazdagodó hazánk ellen kifejtett aljas aknamunka? Amelyet suttyó gyíkemberek terjesztenek a boldog nép nyugtalanítása céljából? Semmi pánik, nincs gond, béke van. Mióta? Amióta kedves drága jó urak az uraink, nézzünk hát bizakodón a jövőbe. Meg a távolba, ahol a véges földtányér peremén lecsordulnak az óceánok a semmibe, hogy onnan az illuminátusokat megcáfolva ismét felhővé válva savas esőként, szaharai homokkal koszolva környezetünket, aljasul támadjanak ránk a természetvédő globalista izék.
Jó, hogy eljöttek hozzánk, kegyelmes uramék! Kis láboskákkal sorba álltak néhányan, díszruhában. Álltak, vártak. Ki vacsoramaradékért jött, a lehulló morzsa is jó ám, ki pár tízezer eurócskát kunyerált lebegtetve a helyi választási eredményt. Ki meg kugler és libacomb helyett posztot, helyet, hatalmat jött kérni, gazsulálva. Meg is kapta a vidék a magáét. Olyat kapott, hogy vidékfejlesztési és területrendezési terv legyen az a talpán, ami ilyen „szép” ígéretektől hemzseg. Drága jó fényességes nagyurak, mit is ígértek? Amit ennek a szegény, elfeledett, elhanyagolt, senki földje, se út, se vasút, se turizmus, se idegenforgalom, se ipar, csak menekülés, elvándorlás régiónak ígértek, hát azt inkább megtarthatnák maguknak!
Ígértek egy nagy börtönt. Kajánul az jut eszembe, mi van, megtetszett a vidék, s ha már ülni kell, akkor szép környezetben? De nem, ezek nem olyanok. Ők talpig becsületes, makulátlan úriemberek ám! Szóval börtönt ígértek, hogy majd épül itt. Majd építtet az állam. Kíváncsi vagyok, mennyi helybéli vállalkozó kap munkát. Ígértek még egy nagy dolgot: atomhulladék-temetőt. No, ezzel verték ki a biztosítékot. Atomhulladék-temető! Tessék ízlelgetni a szót. Lesz ilyen, hová tegyék, ha ide nem? Hely van, fejlesztést akartak az itt élők, nem? Nesze nekik! Majd lesz ettől Kánaán!
Ha jobban megnézzük, mihelyst lesz nekünk itt Gömörben egy szép kis atomhulladék-temetőnk, annak hírére csak úgy dől majd ide a sok fiatal. Főleg a jól képzett szakemberek, a perspektivikus káderek, családosok. Olyan jó ára lesz az ingatlanoknak, hogy haj! Atomhulladék-temető közelében mindenki telket vesz majd, épít rá házat, vesz kertet, hétvégi házat. Ugye? Micsoda távlatok lesznek itt Gömörben! Távcsővel fogjuk majd figyelni a bányabéka végbélnyílását alulról. Az aztán a távlat, mi?
Atomhulladék-temető! Ízlelgetem a szót. Bár a számban már most is arzénos a víz meg nitrátos, de sebaj, vissza a természethez! Majd nemes, nagyságos, kegyes uraimék betonfallal körbevesznek, sorompóval elzárnak, leszünk rezervátum. Naponta adnak jódtablettát, mert az atomhulladék-temető, az igen, az megoldja majd minden gondunkat. Meg ám! Igaz. Sokkal hamarább kikerülünk a temetőbe. Majd a pap elmormogja haló porunk felett: radioaktív voltál, radioaktív leszel, legyen neked könnyű az ólom. Köszönet és hála, kegyelmes urak! A radioaktív fényesség ragyogjon, de nektek is, ha atomhulladék-temetőt sóztok ránk. A gazsulálók meg csak álljanak sorba, kezet csókolva, hajlongva, tolongva a koncért. Kitört a világbéke itten, nyugodt kis megyénkben. Itt jártak kegyelmes uramék. Hála, hála, hála!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.