Valahogy megváltozott ez a két dolog. Mármint az ingerküszöb és a külvilág történéseire való reakció. Milyen jó is lenne az, ha ma is lennének olyan emberek, akik pénzgyűjtést szerveznek. Nemes céllal. Mondjuk Isaura rabszolgasors alóli felszabadítására – bár pont erre nem kellene. De más céllal lehet. Annyi baj van a világon! Mennyi baj? Nézzen végig bárki egy esti híradót. Kereskedelmi televízióban. Majd rájön, mennyi az annyi.
Sajnos soha nem volt gyűjtés Isaurának. Csak egy városi legenda az, hogy a múlt század nyolcvanas éveiben, amikor a Rabszolgasors című sorozatot vetítették, voltak olyanok, akik a film történéseit vérkomolyan vették, és pénzgyűjtésbe fogtak. Egy dologra azért bizonyíték. Valahogy más volt az ingerküszöb. Ma már minden más. Ma a híradódömpingben már fel sem tűnik a nézőknek, hogy egyenes adásban tekintenek bele – az esti májkrémes szendvics és a dobozos sör mellől – mondjuk egy tömegbombázásba, vérfürdőbe, emberi áldozatokkal járó hadműveletbe. Meg se zakkannak az emberfiai, ha helyszíni közvetítésben halnak meg a szeme előtt más emberek. Lényeg, hogy az ilyesmi messze történjen. Még a képernyő bal felső sarkába biggyesztett korhatárosító karika se hoz lázba senkit.
Miközben majszolják a mindennapi betevőt, azt is láthatják, ahogy mások sorban állva várják azt a napi egy tányér ételt, amit valamelyik embermentő szervezet oszt ki. Változik az ingerküszöb. Kitolódott. Erősen. Meg se rebbennek már az emberek. A csatornából kiskacsákat mentő NY rendőrök – ha jó a marketing – akár millió visszajelzést is kapnak. Az ételosztók akármelyik főváros legforgalmasabb pontján legfeljebb rácsodálkozást, elfordított arcot, gyorsan elhessegetett kérdést, hogy ilyen is létezik? Parkban lakó ember? Aki legfeljebb akkor fürdik meg, ha már meleg az idő, és a folyóparton megtalálja a termálfürdő fáradt vizének kivezetését?
A reakcióidő alaposan megváltozott. Két falat közt egy gyorshír, két korty sör közt egy háborús jelentés a napi rendszeresség. Egy doboz simán elfogyasztható, annyi a háborús hír. Olgán innen, Dnyeperen túl, de Ukrajnában biztos. Ahogy Dárfúrban, Gázában, Jemenben vagy Mianmarban is biztosan. Ideges gócok a Balkánon, Afrika északkeleti sarkában. Elég sok az ideges civil ember Szlovákiában és Magyarországon. A kormányok korlátozó törvényei miatt. Még csak morgolódnak. Meddig tart a türelmük? Hídelzárásig? Felvonulásig? Békés demonstrációig? Minden tüntetést szervező amiatt aggódik, mikor fogy el a cérna. Vagy mikor lép fel az első provokátor? Mikor csattan el egy pofon? Tüntetést szervezni olyan, mint lőporos hordón pipázni. Pontosan tudják ezt a provokátorok. Verbális és egyéb munícióval ellátják őket a háttérből.
Ingerküszöb. Amikor a neonáci elmegy a felszabadítási ünnepségre kormánytagokkal, na az már kemény áthágás! Amikor uniós képviselő az ügyészség cionista irányításáról ugat! Ezek azok a határok, amelyeket nem lett volna szabad átlépni. De mégis sikerült! Hol vannak ehhez képest az ünnepek előtt egymás sarkát taposó, egymás felmenő ági nőrokonságát melegebb égtájakra irányító mezei polgárok? Akik a hosszú hétvégéket megelőző nagybevásárlásokkor nyilvánultak meg intelligensen? Ingerküszöb! Reakcióidő.
Minden is megváltozott. Ingerküszöb helyett információhalmazok. Káplán ismerősöm feltört WhatsAppra panaszkodik, egyre többen ellopott Facebook-profilukról beszélnek. Mi a csoda ez? Lopnak? Lopnak! És érnek mélyütések, például amatőr festő, magát művésznőnek képzelő... Néhai ismerősöm gyanúba kevert, hogy áruló lettem, mert beálltam azokhoz a rút, csúf alakokhoz. Szlovák lettem, mert velük álltam ki a tüntetésen. A tüntetés szerinte hiábavaló, mert ez a kormány jó. S még azt is tudni vélik egyesek, ha az ember nem a Szíriuszról hozott „örökségünket” hirdeti, akkor létezni sincs joga. Ingerküszöb. Reakcióidő.
Most legyetek velem! Drága jó Orion csillagkép, melynek hármas csillagát oly sokat bámultam tiszta éjjeleken, április végén te is eltűnsz! Hogy majd novemberben térj vissza csak. Tavasz, nyár és ősz jön. Addig mennyi minden ér? Mennyi inger? S mi lesz rá a reakcióm? Minden megváltozik. Minden meg. Addig is. Sokszor.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.