Senki nem jött el tavaly se. Az unokák valahol a kontinens nyugati felén, ilyenkor amúgy is drága a repülőjegy, és igazából sosem szerették ezt. Ezt a nekik csak italról, evésről szóló ünnepet. Magasabb szellemi, lelki tartalmát nem fogadták be.
Ez így sikerült. Már neki se megy. A gyerekei már az ötvenes éveiket tapossák. Valahol az ország nyugati felén találtak munkát, egy másik házaspárral együtt, közösen bérelnek egy lakást a főváros szélén. Onnan ingáznak egy ipari parkba. Arra spórolnak, hogy kimehessenek a saját gyerekeik, az unokák után. Járnak nyelvtanfolyamra, igyekeznek. Itthon a nagy ház, kert. Két emelet üresség, plusz pincelakás. Annyira telik a negyvenhat ledolgozott év utáni nyugdíjból, hogy egy kis szobát meg a konyhát fűti.
Nem panaszkodik, enni van mit, nem is fázik, hetente egyszer van látogatója is. Akkor rányitja az ajtót a községi szociális munkás. Nem kötelessége, csak úgy emberbaráti szeretetből. Naponta megvárja a postást, neki semmit nem hoz, de legalább szót váltanak. Boltba csütörtökön jár. Mi kell már neki? Alig valami. Semmiből se sok. Az ünnepi menühöz először még azon gondolkodott, vesz egy kisebb sonkát. Aztán ráébredt, nincs értelme! Magas a vérnyomása, sósat amúgy se kéne enni, a legkisebb sonka is másfél kiló. Májusig csak azt egye? Nem jó ötlet! Senki nem jön el.
Igaz, beszélnek a kütyün, mert van neki olyanja. Laptop, vagy minek hívják. Eleinte szépen fel volt cetlizve, mikor mit kell csinálni, sorrendben mit kell bekapcsolni, megnyomni, mit kell bepötyögni. Ma már egészen jól megy cetlik nélkül is a dolog. Aztán csináltak neki olyan profilt is, vagy mi a csodát. Ott lehet aztán beszélgetni, elég megnyomni a hívás gombot. Mint valami sci-fiben! Ha ezt neki valaki 50 évvel ezelőtt mondta volna, hát kineveti! Úgy tud beszélgetni az unokákkal a királyságban, mintha éppen a szomszéd szobában lennének.
Hát igen, az a profil. Azért baj is van azzal a profillal. Mindenféle népek megkeresték már. Múltkor éppen azt írta neki valaki, hogy az egyik – számára ismeretlen nevű rokona – valahol Amerikában sok pénzt hagyott rá. Igaz, a nagypapa tényleg volt kint pár évig, de rokonról ő nem tud. Aztán olyat olvasott, hogy az országhatáron sok tízezer bevándorló bujkál. Fel vannak fegyverezve, mindegyik beteg, erőszakosak meg durvák. Ettől a hírtől nem tudott aludni egy hétig. Csak akkor nyugodott meg, amikor felhívta a polgármestert. Az szegény feje akkor hallott először az egészről, márpedig ő hivatalos szerv!
Annyi minden bedől azon a laptopképernyőn az életébe, hogy az borzalom. És még a legyek is szeretik lepiszkítani. Múltkor egy hétig megint nem mert aludni. Mert akkor meg, öles betűkkel, az jelent meg egy újság ajánlójában, hogy már csak napjaink vannak hátra. Azt hitte, itt a világvége. De nem az jött el, csak egy kisebb hidegfront, némi szél és eső. De hát istenem, tavasszal mindig is volt szél és eső. Aztán azt olvasta, amit tavaly is meg járványkor is beadott neki a doktor úr, hogy attól ő kukorica lesz. Ezt végképp nem értette! Hát vagy ember az ember, vagy kukorica a kukorica, de ezt keverni? Ezt gyorsan hülyeségnek minősítette, ilyen régen se volt, most se lehet.
De mi legyen mégis a menü idén? Senki nem jön idén se, ezt tudja. Valamit mégis kellene csinálni az alatt a pár nap ünnep alatt. Templomba menni? Mikor hirtelen meghalt a férje vagy húsz éve – lelépett a traktorról, szólni akart valamit, aztán csak úgy eldőlt –, azóta valahogy nem igazán megy az ima se. A hit bizony csikorog benne. Persze biztosan pap fogja őt temetni, ha meg így marad, továbbra is mindig magányosan, akkor nem is olyan sokára. Pap… Kétévente cserélgetik őket, mire megtanulná a falusiak nyelvét, már megint áthelyezik. Mit lehet tenni ünnepkor? A tévét megunta, ezt a profilt se kedveli már. Beszélgetni a szociális munkással, meg a postással. Mindkét szomszédos házból kihaltak.
Itt ez a nagy ház. Két emelet üresség meg a pincelakás. Azt gondolták, majd a gyerekek, majd az unokák. Nem. Egyik sem. Lakótársnak nincs más, csak a magány. Már tyúkot se tart. Az ünnepet se várja. Csak az estét, amikor felvillan az a zöld pont, és lehet tárcsázni!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.