Tóth Erzsébet Fanni: Közösségeink ereje

tóth

Árvizek. Bombázás. Elvesztett választások. Újra támadó világjárvány… özönlik ránk a rengeteg rossz hír. S közben mindennap erőnkön felül teljesíteni kell, hiszen ebben a kiszámíthatatlan világban a még stabilan fizető munkahely kincset ér! Jönnek az elszámolások, s velük a várható nagy kiadások. Közeleg egy családi ünnep, ahova mutatós ajándék is kell, új öltöny a férjnek, cipő a kinőtt helyett a gyerekeknek... Olvasni is sok, nemde?

Egy ilyen, családilag szimplán csak „darálónak” nevezett, „kell, muszáj, gyorsan, azonnal” típusú csütörtök este érkezett a postaládámba egy levél. Kacskaringós úton Légről az osztrák Waldviertelbe, onnan hozzám Bécsbe, hogy valami olyanról írhassak most a Vasárnap olvasóinak, ami Szászon történt, és amely remélhetőleg nemcsak megmelengeti a szíveket, hanem lesz, akiket változásra is késztet. 

Vannak emberek, akiket a környezetük három kívánságnak nevez. Akik bármikor elérhetők, ha valaki, legyen az ember, állat, családtag vagy egy utcába tévedt idegen bajba kerül, vagy tanácsra van szüksége. A nekem címzett levél írója, Marika egy ilyen ember, aki ezt a tulajdonságát édesanyjától, Arankától örökölte. Mindketten egy pici csallóközi faluból származnak, ahol áll egy aprócska kápolna, már ha egy kerítésbe épített, kis szentélyt annak lehet nevezni. Emberemlékezet óta a 96 esztendős Borcsika néni vigyázza, ápolja ezt a helyet, benne egy mára már igencsak megfakult szentképpel, virágokkal és gyertyákkal. Az idős asszony már helyhez kötött: régen nem tud elutazni a járásközpontba, hogy új képet vehessen a korábbi helyére, és kérését valószínűleg a fentebb sorolt okokból kifolyólag a falu fiatal, leterhelt generációja régóta nem hallotta meg. 

A szociológia egy sokat idézett elmélete szerint egy kis világban élünk. Minden ember csak öt, legfeljebb hat kézfogásnyira van bármelyik másik embertől a világban. Azaz átlagosan öt vagy hat emberen keresztül akárkihez eljuthatunk a világban, ha a kapcsolati hálónkat mozgósítani tudjuk. Borcsika néni pedig Aranka közbenjárásával ebben a csallóközi faluban éppen erre a hálóra tudott támaszkodni. Aranka egy jó szándékú, közösségi ember. Amikor meghallotta és tudatosította is a keserves panaszt, azonnal megoldást is keresett a helyzetre. Felhívta Ausztriában élő lányát, hiszen arra gondolt, hogy az osztrák veje mélyen vallásos, idős nagymamájánál sok szentkép kallódhat a házban. Párhuzamosan a helyi nyugdíjasklubban is próbálkozott. Bár a keresés eleinte hiábavalónak tűnt, mert további családi szálakat megmozgatva és autós utazást leszervezve kiderült, hogy a közeli város egykor volt kegytárgyboltja is bezárt (vagy legalábbis senki nem tudja, hova költözött), végül a közösség összefogása révén csak sikerült megtalálni a megoldást. A közelgő Borbála névnap erős ösztönző erő volt, elvégre mégsem maradhat az idős asszony évtizedes önzetlen munkája viszonzatlanul! – mondogatták Aranka hatására már egyre többen. Így történt, hogy a helyi templomot is takarító nyugdíjasok és egy asztalos önzetlenül vállalták, hogy gondoskodnak az új kép felállításáról, s amikor végül a régi helyére került az új, Borcsika néni arcát a boldogság és a meghatódottság ragyogta be. 

Hogy gondoltak-e a csallóközi falu nyugdíjasai a múlt században, egy észak-amerikai elitegyetemen papírra vetett elméletre? Valószínűleg nem. Tudtak azonban valamit, amely a családjainkat, ahogy a falvainkat és városainkat is néhány évtizede még alapvetően összetartotta. Ez pedig a kölcsönösségen alapuló, minőségi kapcsolatok ápolása volt, hiszen ez kellett ahhoz, hogy annak idején, ahogy nemrégiben Borcsika néni esetében is, a háló vagy divatos, idegen szóval a network a segítségükre legyen. A minőségi kapcsolatok pedig megfizethetetlen értékkel bírnak mind a magánéletünkben, mind a karrierünkben, sőt egyre több kutatási adattal támasztható alá, hogy a hosszú és egészséges élet titka is bennük keresendő. A kapcsolati hálónk kiterjesztése nem igényel sok pénzt, nem kell hozzá diploma vagy óriási erőfeszítés. Sokkal inkább figyelmesség, apró cselekedetek s igény esetén önzetlen összefogás. A pénzügyi csapok elzárásakor, a stabilnak hitt szervezetek bedőlésekor, az évtizedekig hatalmon levő vezetők bukásakor keletkező káoszban éppen a (kis)közösségek és az emberség azok, amelyek meghatározhatják az életmininőségünket. Feltéve, hogy a mindennapokban is fontosnak tartjuk ápolni őket.

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?