Probstner Adolf és Jancsó Zsófia 1848 szilveszterén titokban kötött házassága tizenhárom év után tragédiába torkollott. Az öngyilkossággal fenyegetőző Adolfból gyilkos lett, Zsófia pedig magára maradt négy kiskorú gyermekével, s az ellenséges Probstner-rokonokkal, akik osztatlan közös birtokosokként Adolf ajándékozási szerződését megtámadták, minek következtében a vagyon zár alá került, s ő ott állt minden megélhetés nélkül. Ilyen körülmények között a válóper érdektelenné vált, helyét átvették a folyamodványok és kérelmek látogatási engedélyért, szabad levegőn tartózkodásért, a zár alatt lévő vagyonból havi 850 forint folyósításáért, mivel a gyermekek tartása mellett férjét is neki kellett élelmeznie a börtönben.
Amint ezekből a kérelmekből is kitűnik, a vizsgálati fogságban ülő Adolf nem klasszikus értelemben vett börtönben raboskodott. A kosztot kívülről kapta, cellája egy bútorozott szoba volt, amit magára zárhatott, és kérvényének helyt adva, napi két órában látogatókat fogadhatott (feleségét, rokonait, ismerőseit), továbbá októbertől egy hajdú őrizete alatt a városban, a szabad levegőn a sétát is megengedték neki.
Tény és való, hogy Adolfnak jócskán voltak mentális problémái, de lennie kellett szerethető, jó tulajdonságainak is, különben miért nyújtott volna be Jakubján község „emberszereteti bizonyságot” a törvényszékhez, és kérte volna, hogy földesurukat minél hamarabb eresszék hozzájuk vissza?
De a gyilkosság az gyilkosság, s Adolf helyzete az olyan apró engedmények ellenére, mint látogatók fogadása vagy kinti séta, kilátástalan volt. Talán nem járok messze a valóságtól, ha azt gondolom, hogy hosszú évek után a házastársak ekkor kerülnek közelebb egymáshoz: Zsófia rendszeresen látogatja a férjét, hordja be neki az ételt, s 1861. december 1-én a lőcsei fogdából datálva, közösen terjesztik fel kérelmüket a Hétszemélyes Táblához (mai értelemben a Legfelsőbb Bírósághoz), hogy a Zsófia javára szóló vagyonátruházási szerződést hagyja jóvá.
Adolfot biztos, hogy gyötörte a lelkiismeret. Becsületvesztett embernek mondja magát – kizárólag önmagát hibáztatja házasságuk tönkremeneteléért –, miután lelövi Máriássyt, és feladja magát, azt kéri, hogy minél hamarabb végezzék ki – a rokonság már ezidáig is bolondnak tartotta, a végzetes ajándékozási szerződés után pedig gyámság alá akarta helyezni. A gyilkossággal végső romlásba döntötte családját; a gyerekei csupán 8-10 évesek, de gyilkos apjuk miatt már rajtuk a bélyeg, imádott Zsófiáját soha nem kapja immár vissza, csak a közös érdek, a vagyon köti hozzá: mindez együtt egy Adolftól sokkal kiegyensúlyozottabb, erősebb idegzetű embernek is sok lett volna.
1861. december 31., szilveszter. Reggel 8 óra van, a hajdú hozza a reggelit, de hiába dörömböl, Adolf nem engedi be. A hajdú segítséget hív; jön a várnagy a hajdúhadnaggyal, de ők sem járnak eredménnyel, úgyhogy kénytelenek betörni az ajtót. Pontosabban kifeszíteni, mert mögötte bútorbarikád, amin nagy nehezen keresztülverekedik magukat, s innentől Ujfalussy Ágost alszolgabíróé a szó: „Probstner Adolf az ablak melletti falhoz iramlott, s egy csizmahúzóra megkötött késsel, a falhoz támaszkodva, háromszor szívébe döfött, közben ezt ismételte: már vége van, majd eszméletlenül a földre rogyott.”
Probstner Adolfot Lőcsén, az evangélikus temetőben temették el, közös sírban nyugszik Ottó fiával, aki ötévesen, pár hónappal apja után halt meg skarlátban. Jancsó Zsófia 1869-ben tüdővészben halt meg, mindössze 39 éves volt. A három gyermek, Béla, Mária és Zsófia (a későbbi Szinyei Merse- feleség) még nem érte el a nagykorúságot, amikor teljes árvaságra jutott. Jancsó Zsófia közvetlenül a halála előtt titkos szerelmét, Gundelfinger Gyulát kérte fel gyámjuknak, megakadályozandó, hogy a Probstner-família kezére kerüljön a vagyon, de Szepes vármegye törvényszéke nem látott okot rá, hogy ne a legközelebbi rokon, Probstner Gyula legyen a gyám. Miután az árvák semmisségi panaszát a Kúria elutasította, kilátástalan helyzetükből igen különös kiutat találtak: Gundelfinger Gyula látszatházasságot kötött az idősebbik, akkor 19 éves Máriával, és újabb fellebbezésüknek helyt adva, a Kúria Gundelfingert nevezte ki gyámnak. A házasság tényleg látszatházasság volt: tíz év múltán érvényteleníttették, s Probstner Mária férjhez ment Gundelfinger féltestvéréhez, gróf Szirmay Alfrédhoz.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.