„Azóta eltelt legalább másfél millió év. Joggal kérdezhetnéd, hogy miért hagyjuk, hogy a demokratikusan megválasztott vezetőink az alsóneműnkben turkáljanak?”
Kedves Ükunokám!
Fontos üzenetem van számodra, de fogalmam sincs, hogyan juttassam el hozzád. A papír eléghet, az adathordozó megsérülhet, ha pedig feltöltöm a felhőbe, jelszó nélkül nem fogod tudni megnyitni.
Kiberháború idején egyébként sem bízom a szerverekben. Egyébként ti hogy hívjátok a mi korszakunkat? Végül milyen jelzőt kapott a III. világháború? Történelemórán mit tanultatok rólunk?
Vagy a klímakatasztrófa előidézéséről lettünk híresek? S javában átkoztok minket azért, hogy extrém időjárási viszonyok, pusztító járványok közepette, élelem- és vízhiánytól szenvedve kell élnetek?
Jut eszembe: tudod-e egyáltalán, hogy mit jelent a felhő? Most nem az internetes tárhelyre gondolok, hanem az igazira, amiről a nevét kapta. Arra az égbolton úszó, vattaszerű hogyishívjákra, diszperzrendszerre. Van még egyáltalán harmatpont, feláramlás, vízgőz és kondenzáció? Egyszóval: láttál már esőt?
Egyre bizonytalanabb vagyok magamban. Vajon megérted-e az én 21. századi ómagyar szavaimat? Fogalmam sincs, hogy mi maradt utánunk – mi az, amit magyaráznom kell? Merthogy én valójában magyarázkodni szeretnék neked, ám előbb hadd meséljem el egy visszatérő rémálmomat.
Elpusztul a földi civilizáció, csak a nejlonzacskók maradnak utánunk. Amikor az Alfa Centauri csillagrendszer régészei feltárják a kultúránkat, felfigyelnek egy különös egyezésre: a zacskókon hasonló krikszkrakszok vannak, talán írás, gondolják, majd gondosan összegyűjtik a bolygó legkülönbözőbb pontjain talált leleteket. A nyelvtudósok összedugják a fejüket, hogy megfejtsék a rajtuk lévő feliratokat. Konferenciáznak, vitatkoznak, egyeztetnek, végül megállapítják, hogy minden emberi nyelven ugyanazt jelenti: „ne húzd a fejedre, mert megfulladsz”.
Teljes a döbbenet. Ez a zacskókultúra feltalálta a műanyagot, elárasztotta vele a bolygót, belefullasztotta a teljes élővilágot, miközben annyira hülye volt, hogy minden egyes zacskóra rá kellett írni azt, amire egy neandervölgyi óvodás ötperces kísérletezés után magától is rájött volna. Hát, ilyen agykapacitással nem csoda, hogy kihalt a homo debilicus! – szól a verdikt.
Erre szoktam felébredni, és boldog vagyok, hogy csak álmodtam az egészet. Emellett persze vérig vagyok sértve, hiszen egy ún. tudásalapú társadalomban szocializálódtam. Még hogy homo debilicus! Kikérem magunknak.
Sajnos az örömöm nem sokáig tart, mert reggelente mindig elolvasom a friss híreket. Ne tudd meg! Néha még a zacskófeliratoknál is mélyebb szántású gondolatok jönnek szembe a digitális platformokon. Mivel némelyiket törvénybe is foglalják, jó eséllyel az utókor is olvasni fogja őket. Csak egy példát mondok: „az apa férfi, az anya nő”. Ha hiszed, ha nem, ez vezető hír lehet a 21. századi információs dömpingben.
Ilyenkor jutsz eszembe te, kis Üköm, és beleborzongok, hogy mit fogsz majd gondolni rólunk… Előbb túlszaporodunk, felzabáljuk az unokáink jövőjét, aztán kőbe véssük az utókornak, hogy hogyan kell gyereket csinálni. Hátha elfelejtették a kis hülyék, miközben a halálspirálból próbálják kihozni az ősök hagyatékát: egy élhetetlen bolygót.
Tény, hogy a homo erectusnak is eltartott egy ideig, amíg felfogta, hogy az utódnemzéshez hímegyed is szükséges. A kilenc hónapos terhesség ugyanis túl hosszú időszak volt ahhoz, hogy a koituszt logikailag összekapcsolja a születéssel. Mégsem azt véste a barlang falára, hogy heuréka, nemcsak nekem okoz örömet a szerszámom, hanem a törzs számára is hasznos! A barlangrajzokból az emberi faj fennmaradásának legfontosabb üzenete olvasható ki: kooperáció nélkül kihalunk.
Azóta eltelt legalább másfél millió év. Joggal kérdezhetnéd, hogy miért hagyjuk, hogy a demokratikusan megválasztott vezetőink az alsóneműnkben turkáljanak?
Mert igény van rá. Irtóra be vagyunk rezelve. Tudjuk, hogy mindent elrontottunk. Attól félünk, hogy nincs visszaút. Tétlenül várjuk az apokalipszis lovasait, és közben a nemi szerveinkkel szórakozunk.
Ha egy kis mázlink van, sehogy sem fog hívni minket az utókor. Elvégre nevet csak kultúrának szoktak adni.
Ebben a reményben ölel tizenhat ükanyád közül az egyik legderűlátóbb:
Tilda
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.