Szamárvezetőnek is hívtuk, mert aki a vonalatlan füzetébe nem tudott egyenesen írni, akinek a padlásra vagy a pincébe baktattak a sorok, annak a szamárnak egy ilyen vonalas lapot kellett a vonalatlan füzetébe tenni sorvezetőnek.
Vonalatlan füzetet főleg geometriára használtunk, de vonalas híján sokszor másra is. Egy ilyen szamárvezetős nagyfüzetem került elő nemrég, egy ismerősömnek adtam kölcsön, kötelezőt kell olvasni a gyerekének, ráadásul olvashatom majd magam, pedig én se szeretek, mondta, neked nincs meg, kérdezte. S megtaláltam a kötelezőket, a róluk írottakat is egy régi, sorvezetős nagyfüzetben, egy régi olvasónaplóban, aminek az oldalait szép virágcsokrokkal díszítettem régen, kölcsönöztem hát. Másoknak is írtam én régen kötelezős tartalmakat, még a gyerekotthonos nevelősködésemkor is pár gyerkőcnek, aki dehogy olvasta volna el pont a kötelezőt, amikor épp azon agyalt, hogy miért is, Zsuzska, szokta mondani az egyik, most miért is vagyok itt affrranccba?! Okos választ nem tudtam adni. Könyvet is adtam kölcsön mindig, egyszer valakinek, aki hamarosan magyartanár lett, pedig nem is szeretett olvasni, a könyvemet se adta vissza, sokáig nagyon fájt, nem is a könyv, mert nem a kedvenc írómtól volt, hanem más... Erre mit ád az élet, csak elém jött egy ingyenpolcon az én régen fájó könyvem, mindegy ez már.
Én bizony nem is adnék fel kötelező olvasmányt, gondoltam tovább, ajánlanék esetleg olyat, amit magam is olvastam, de nem is, felolvasnék sokat az órán, de a régi irodalmat biztosan nem tenném kötelezővé, akit érdekel, úgyis elolvassa, ha érdekesen adnám elő, ha magyartanár lennék, vagy elolvasná valami más miatt, a fene se tudja, vagy csak a koszos, büdös, savanyú szagú padláson leltek miatt, ahol az egérrágta zsákban egy rakás könyvet találtam kicsinyke koromban, s olyan beteg lettem, olyan könyvbeteg, hogy csak na, szóval mai szerzőket, jó írókat, költőket ajánlanék, az irodalomórán meg nem a száraz tudnivalókat forszíroznám, hanem különlegességeket, akár még pletykákat is mesélnék az írók életéről, s merem állítani, hogy sokkal több betűimádót nyernék így.
Volt is nekem egy tanító nénim az alapiskolában, aki bizony fütyült a tanterv szigorú szabályaira, csak felült a radiátorra fél lábbal, s egész órán Ady-verseket mondott fejből, néha érdekességeket az Ady Endréről, naná, hogy meg is vettem a spórolt pénzemen a verseit. Hogy József Attilához hogy jutottam el, ki tudja ma már, mert Jókai Mórt szerettem, igen szerettem, na. Ez a jegyzetelés az olvasmányaimról máig szokásom, s a könyvek újraolvasásakor észlelem nagyon sokszor, hogy egészen mást mond nekem sok év után ugyanaz a szöveg. A minap meg az egyik ilyen jegyzetnél apró közbeírás, hogy én is pilickéztem meg facsigáztam gyerekkoromban. Tényleg, már nem is tudom, hogy is kellett. Majd megnézem a neten.
S míg azt a régi, sorvezetős olvasónaplót forgatom, amiben Arany, Jókai, Móricz, V. Hugo, Margita Figuli műveiről írtam, csak eszembe jut egy másik füzet, az a másik sorvezetős, az életé, amiben oly sokszor elkanyarodtam ám a sorvezető vezette sortól, ki is dobtam olykor azt a szamárvezetőt, hadd verjem csak be szépen a fejemet minden elém jövő falba, lépjek csak be, bukjak bele minden gödörbe, mert csakazértis... Jó volt-e, nem-e, balgaság lenne boncolgatni, okultam vagy nem a sok butaságból, vagy nem is butaságból, elgondolkodtató, vagy el sem kell rajta mélázni.
Megyek tovább gondolatban a sorvezetővel. Lehet, rongyos, lyukas volt, volt-e egyáltalán a társait fegyverrel fenyegetőnek, az anyját késsel megölőnek, a csecsemőjét kukába hajítónak, az öngyilkos fiatalnak? Ez a sok rémtörténet bizony csak egy nap rossz híreinek a töredéke. Adott-e a háborúkat kirobbantóknak, az egymást gyűlölőknek, megölőknek sorvezetőt apjuk, anyjuk, tanítójuk, ismerősük? Istenem, miket láttak, tanultak otthon? Mert senki nem születik gonosznak, ugye?
Lapozom a régi füzetet, s lám, még a Móra Ferenc körtemuzsikájáról is van ám benne szó, ami, ugye, csak akkor szól, ha jó gyerek fújja. Voltam-e, voltunk-e, vagyok-e, vagyunk-e mindig jó gyerekek?
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.