Addig-addig forgattam a filigrán parfümös üvegecskét, addig-addig szagolgattam a finom illatot, amíg kiesett a kezemből, rácsorgott a fehér terítőre, sárga foltot hagyott, én meg, butaságomat leplezendő, gyorsan rátettem egy tálat. Hátha. Nem kérdezték, mi történt, ki tette, miért nem vallotta be. Nem kérdezték. Másnapra eltűnt a parfümfoltos terítő.
Csajág – a meseszó, a csörgő-börgő-görgő, a játszadozóan csilingelő falunév. Közel a Balatonhoz. Néha gyalog is leballagtunk fürödni. Négy kilométerre van a Balaton keleti szélétől. Szóval, nekem a Balaton a Riviéra, ahogy a régi slágerben énekelik, a Balaton a gyerekkori nyaraim csodás emlékeivel, a nénikkel, a bácsikkal, akik már rég a messzi-messzi temetőben pihennek, de valahogy mégis olyan elevenek itt bennem, a szívemben. Anyánk két nővére élt a kis faluban, az egyik néni az egyik faluvégen, a másik a másikon. Gömbölyú volt az egyik, akárcsak a párja, mindig jókedvűek, sovány és kissé meggörbült a másik, neki nem volt gyermeke, csak az apóka férje, a Sanyi bácsija. A szobai kettes ágyukon egy csodaszép kaucsuk baba üldögélt tarka, horgolt ruhában. Úgy szerettem nézegetni. Grimm-mesés világ volt abban a messzi falucskában több nyár.
Kényeztettek, becézgettek bennünket, szép ruhákat vettek, Hófehérke és a hét törpe volt ráfestve egy nyári kendőnkre, és a Keszthelyen lakó harmadik nővérnél is jártunk, ott meg egy tükrös mézeskalácsszívet kaptam, hová lett, vajon hová lett a viharos évtizedek sodrában? Csajágon ültem először egy hatalmas motorbiciklin, az unokabátyánké volt, láttam Eszti néninket tehenet fejni, vittük a tejet leadni, sírtam egy óriási viharos éjszakán, hogy az anyukám meg az apukám nem ázik-e meg ott messze, a másik országban, és másnap elvittek a Balatonra fürödni, hajókázni. Színes úszógumit, új labdát kaptunk, Bambit ittunk, Boci csokit ettünk. Még a hajó nevére is emlékszem, a szépséges Beloiannisz volt az, amit 1952-ben építettek, s évtizedekig volt utasszállító motorhajó a Balatonon. Hát ezen a hajón meg épp akkor lépett fel a Karcsi bohóc, s erről meg az jutott az eszembe most, ahogy visszaemlékszem, hogy napokig nevettünk, bohóckodtunk, utánoztuk a Karcsi társát, aki állandóan azt ismételgette, hogy Kááárcsi, nemmm kelll kalllap, Kááárcsi, nemmm kelll sapppkkkaaa, s még a mesebeli vakáció végén is, amikor otthon meséltük a Karcsi bohócot, pukkadoztunk a nevetéstől. A gömbölyded néniék fürdőszobájában meg olyan finom illatú volt mindig a szappan, hogy máig az orromban érzem, pedig soha azóta se találkoztam azzal az illattal, kerestem pedig sok-sok boltban.
És egy igen, de igen különleges emlék. Már kicsi lányként is bolondultam a könyvekért, megkaptam hát egy igen régi, foszladozó, arannyal bevont vastag történelmi könyvet, eldugtuk jól a ruhák közé, mert a fináncok néha még a hasunkba is benéztek, de ezt a könyvet sikerült átcsempészni a határon. Ám felnőtt életem nehéz baktatói, buktatói között valahol elmaradt mellőlem ez is.
Pár hét múlva anyánk értünk jött, vártuk a vonatot hazafelé. Olajszag, sűrű füst, piszkos fülkék, izzadt emberek, papírba csomagolt vajas kenyér, mégis valami olyan elképesztően izgalmas, szépséges vonatzakatolás volt a hosszú úton, a hátrahagyott meseországgal. Arra már nem emlékszem, mit vett anyánk a vonaton, de kaptunk hozzá egy fehér szalvétát rajta a kék felirattal: Jó étvágyat kíván az utasellátó! Nagyon sokáig féltve őriztem. Hová lett vajon?
Három kicsike, fekete-fehér fotó maradt fenn ezekről a tündéri nyarakról. Ja, és volt egy nagyon szeplős ottani barátnőm, s volt egy fiú a szomszédból... Egy darabig még levelezgettünk is, de aztán a hosszú évek kikoptatták életünkből a pajtásságot.
Hosszú évtizedek teltek el, de ez a kiömlött parfüm azóta is kísért, azóta is furdal a lelkiismeret miatta. Sok-sok ilyen be nem vallott, nem tisztázott dolog gyötör egy életen át, s ha vissza lehetne fordítani az időt, bizony kimondanám, bevallanám, elismerném, elnézést kérnék, megpróbálnám jóvátenni...
Kicsike korom csajági tündérei már mind a temetőben pihennek, s néha egészen komolyan hiszem, hogy tudják, milyen szeretettel gondolok vissza rájuk.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.