Akkoriban még fogalmunk sem volt, hogy is kell írni Winnetou nevét, de nem is volt fontos. A Tenkes mellől is lehagytuk a kapitányát. Tenkes volt az nekünk mindig, pedig Máté volt a rendes neve ennek a vitéznek, aki a Villányi-hegységben lévő Tenkes-hegyben bújt meg társaival. Szóval ők ketten a sok közül. Kiskorom legendás hősei. A mindig szépek és jók. Az igazságért harcolók, az erkölcsileg soha meg nem botlók. Micsoda példaképek! Voltak sokan. Regényhősök, filmhősök, de számosan a mindennapi életből is, akár egy falusi bácsi, néni, akár a régi tanító néni.
S hogy miért is jutottak eszembe? Valamelyik tévécsatornán nemrég ismételték a Winnetou-sorozatot, Karl May híres regényének feldolgozását, én meg lenyűgözve ültem, néztem, csodáltam. A természetfilmeket amúgy is szeretem nagyon. Nem, ma már nem egészen a szimpla történet kötött le, hanem a varázslatos tájék, az elképesztő szépségű hegyes vidék, a lejtők, vizek, erdők, a természet ezernyi varázslata. A Plitvicei-tavak, a Velebid-hegység, a Paklenica Nemzeti Park lélegzetelállító, meseszép hatalmas területe, ahol Winnetou (Pierre Brice), az apacs hős harcolt, lovagolt, barátságot kötött Old Shatterhanddel ( Lex Barker), aki nekem mellesleg jobban is tetszett, mint férfi, de ez mindegy.
Egyszer egy régi kiránduláson átbuszoztunk ezeken a csodás helyeken, s ámuldozva mondtuk: itt is forgatták a Winnetou részeit. Gyerekkoromban volt a falunkban egy mozinak kinevezett házacska, oda jártunk Winnetou-filmekre, s végig azon izgultunk, hogy az apacs vezér, a becsület, a tisztesség, az igazság, a soha meg nem alkuvás szép alakja legyőzi-e a rosszat, az ellenséget, a gonoszt. Naná, hogy mindig legyőzte! Óraközi szünetekben, vajas-lekváros kenyerünket majszolva a folyosón egymás szavába vágva meséltük a történteket. Azokban az években az év végi maszkabálokon mindenki apacsnak, Winnetounak, Ribanának (Winnetou szerelme), Nscho-tschinak (Winnetou húga) öltözött, sokáig divatban is volt a rojtos nadrág, a rojtos, festett blúz, az indiáncipő. Nekem is volt.
A hatvanas években forgatták A Tenkes kapitányát is, amikor meg vetítették, már sokaknak volt fekete-fehér tévéje, s mi egy jómódú, igen kedves rokonunkhoz jártunk, amíg nem lett nekünk is televíziónk, amit csak a verandáról, a nyitott ajtón át néztünk, mert akkor még nem volt szabad csak úgy bemászkálni a szobába. Nemrég ismételték ezt a sorozatot is a tévében.
Akkor régen még olyan őszinte gyermeki izgalommal vártuk a folytatását ennek az egyszerű kis történetnek, hogy egyszer, amikor épp látogatóban voltunk egy messzi rokonnál, ahol még nem is volt televízió, anyánk megkérte egy arrább lakó néniéket, akiknek hasonló korú gyerekecskéik voltak, nézhessük meg náluk a Tenkes kapitányának legújabb hőstetteit. Nem mondom én, hogy ezeknek a hősöknek a mintájára jobbak lettünk volna, hogy soha nem füllentettünk, soha nem tettünk semmi rosszat, nem. De valahogy mégis sok bugyutaságot, trehányságot, becstelenséget lefaragtak rólunk.
Hol vagyunk már ettől? A régi hősöktől, a régi hőstettektől, az igazság bajnokaitól? Félek, ma az izgalmas, divatos „hősök” nem a kisember igazságáért, a jogtalanságok letiprásáért szállnak síkra. Ma inkább az a hős, a példakép, akonek okosabb az okostelefonja, extrább az autója, menőbb tetkói vannak az egész testén, aki ügyesen mozog a pénz körül, s akár mások kárán is egyre csak tollasodik, tollasodik. Hát, igen, ízlések és hősök, korok és hőstettek.
Azon kapom magam, hogy napok óta, ha olvasom, hallgatom a híreket, hallom a sok rosszat, átverést, a politikusok galádságait, borzadok, rémüldözöm, dühöngök, hát akkor csak fújom, dúdolom, magamban énekelem a dal, amit ki ne ismerne az én korosztályomból... Miszerint „és akkor jött a Tenkes kapitánya, ki odacsap, hol sanyargatni lát, és emiatt az ember úgy imádja ezt az irtó klassz kapitányt”. A YouTube-on fellelhető ez a régi vidám sláger a Tenkes kapitányáról, aki csak úgy kibabrált a sok labanccal, mint annak a rendje. És lálázom újra meg újra, hogy akkor jött....
S mint gyerek, drukkolok, hogy ez a Tenkes kapitánya a mai gazoknak is csapna már jól oda. Mindjárt jobban is érezném magam.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.