Egyszerű étekről szólunk most, hiszen nem bonyolult fogás a quiche Lorraine. Úgy ejtjük, hogy: kis lorann. Feltéttel sült, sós linzertészta és annak variációi lényegében. Sok helyen leegyszerűsítve quiche-ként említik, néhány éve egy francia ismerős háromszor javított ki beszélgetés közben: az nem quiche, hanem quiche Lorraine. Azóta én is kijavítok mindenkit, tanulják meg, mi a rend.
Lorraine egyébként nem más, mint a térség, ahonnan ez az étel származik, az európai történelem egyik legtöbbet el- és visszacsatolt régiója, a franciák és a németek által annyiszor ide-oda ragadott Lotaringia. Hercegsége sok fontos uralkodót adott Európának, mióta pedig Mária Terézia 1736-ban házasságot kötött Lotaringiai Ferenccel, a leszármazottaikat, vagyis a Habsburgokat is Habsburg–Lotaringiai-házként emlegetjük. Az említett lakodalom előtt fél évszázaddal, 1683 októberében zajlott a párkányi csata, Magyarország török uralom alóli felszabadításának egyik legfontosabb mozzanata. Itt Lotaringiai Károly herceg serege (Sobieski János lengyel király egységeivel közösen) szorította bele a Dunába a hajóhídon menekülő törököket, és azzal a lendülettel visszafoglalták a szép párkányi kilátás legfontosabb alkatrészét, (az akkor még persze bazilika nélküli) Esztergomot is.
Most, hogy ezt is tudjuk, nézzük, hogy készül a quiche Lorraine. A története egyébként szintén az 1600-as évekig nyúlik vissza, ami nem is meglepő, hiszen vasserpenyőben is könnyen elkészíthető étel, ami ugye a villanysütő előtti korokban nagy előny volt. Manapság leginkább már kerámia sütőformákban készítik.
Első dolgunk a tészta összegyúrása. Sós, vajas tésztára lesz szükségünk, valami olyasmire, mint a linzer. Sóval összekevert lisztbe hideg vajkockákat morzsolunk, hozzáadunk egy tojást és annyi vizet, hogy a tészta összeálljon. A kész labdát letakarjuk, és a hűtőbe tesszük pihenni. Fél óra múlva ki lehet nyújtani kerekre, és kibélelni vele a sütőformát, majd tíz percre bedobni 180 fokos sütőbe. Erre az elősütött tésztára fogjuk pakolni a feltétet, ami lehet tulajdonképpen bármi. Jól tesszük, ha az aktuális évszak kínálatából indulunk ki. Népszerűek a spenótos, spárgás, kéksajtos változatok, gyakran kerül bele szalonna is. Ilyenkor májusban leszedi az ember a spenótleveleket, öblítés után felaprítja őket csak úgy durván, rárendezi az elősütött tésztára, három tojást leüt, összehabarja aprított aszalt paradicsommal, ráönti a spenótra, esetleg valamilyen karakteres sajttal megszórja, és 10-15 perc alatt kész.
Na de próbálkozzunk valami meglepőbbel is, mondjuk egy körtés-szalonnás változattal, az látható a mellékelt képen is. Amíg a tészta elősül, megpirítjuk a szalonnacsíkokat, aztán kiszedjük a körte magházát, lapokra vágjuk a körtét, és a körteszeleteket is megpiríthatjuk picit, mondjuk vajon. Ha nyersen tesszük őket a pitére, úgy is jó, de azért a vajon pirult körte hordoz agában egy jelentős plusz ízélményt, ha ügyesen sikerül karamellizálni. Szóval az elősült tésztára mehet a szalonna, rá lehet rendezni a körtelapokat, az egészet pedig nyakon önthetjük három, tejszínnel kihabart tojással. Ebbe a habarmányba akár parmezánt is reszelhetünk. Eljárhatunk úgy is, hogy a parmezánt vagy az őrölt borsot csak akkor tesszük rá, amikor már megsült. A sütésre itt szánjunk legalább harminc percet.
Mint a rakott ételeket általában, a quiche Lorraine-t sem érdemes forrón enni. Inkább langyosan, hidegen, de a legjobb újramelegítve. Krémlevessel párosítva nagyon hálás és könnyű nyári ebéd. Egy esti beszélgetés közben összerakott quiche Lorraine tehát másnap délre nyeri el a legjobb kondícióját.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.