Fodros kocka: Két fontos levesünkről

Mindkettő afféle slágerleves az éttermek napi kínálatában. Mindkettőnek szerencséje volt a névadásnál, tehát mindkettő bizonyíték arra, hogy egy jól megválasztott név már szinte biztos út a sikerhez. Ráadásul egyiknek sincs kőbe vésett receptje, vagyis az kerülhet bele, ami épp a konyhában akad, és ha valaki zokon venné, hogy nem olyan, mint máshol, lehet mondani, hogy nálunk ilyen a frankfurti leves, vagy épp a minestrone. Kicsit tehát olyanok ők ketten, mint a szerelem vagy a demokrácia szavak – ahány ember, mindnek kicsit mást jelent. 

Nézzük először a frankfurti levest, mely a magyar paprikás krumplival mutat letagadhatatlan hasonlóságot. Nem is csoda, hiszen állítólag egy budapesti szakács találta ki a két világháború között. 

Azt mondja a recept, hogy a vöröshagymát apróra vágjuk, és olajon üvegesre pirítjuk. Hozzáadjuk a zúzott fokhagymát, majd megszórjuk pirospaprikával és köménnyel. A meghámozott, kockára vágott burgonyát a hagymás alaphoz adjuk, majd felöntjük alaplével. Sózzuk, borsozzuk, és közepes lángon főzzük kb. 15 percig. A virslit karikára vágjuk, és amikor a burgonya félig megpuhult, hozzáadjuk a leveshez. A tejfölt kikeverjük a liszttel és egy kevés forró leveslével, majd visszaöntjük a levesbe. Hozzáadjuk a mustárt, a tetejére petrezselymet szórunk, majd pirítóssal vagy friss kenyérrel tálaljuk. Mi ez, ha nem egy feldíszített paprikás krumpli, amely tartalmasságnál fogva felér egy egytálétellel? Frankfurtinak persze csak az enyhén füstölt virsli után frankfurti, egyébként a magyar leleménnyel feltalált szükséglevesek kategóriáját gazdagítja. Ha már csak virsliből tudunk levest főzni, legalább adjunk neki egy jó nevet, majd az feldobja. Így is van.

Bezzeg a minestrone teljesen más. A vöröshagymát, a fokhagymát, a répát, a zellert és a kaliforniai paprikát apróra vágjuk, a cukkinit felkockázzuk. Egy nagy fazékban olajat hevítünk, majd a hagymát és fokhagymát üvegesre pároljuk. Hozzáadjuk a répát, a zellert és a paprikát, és pár percig pirítjuk. Beleöntjük a hámozott paradicsomot (vagy inkább a pürét), majd felöntjük az alaplével. Sózzuk, borsozzuk, hozzáadjuk az oregánót és a bazsalikomot. Közepes lángon 10-15 percig főzzük, majd hozzáadjuk a cukkinit, a babot vagy a zöldbabot. Amikor a zöldségek félig megpuhultak, hozzáadjuk a tésztát, és még kb. 10 percig főzzük, amíg minden összepuhul. Tálalás előtt megszórjuk friss petrezselyemmel vagy bazsalikommal, és opcionálisan reszelt parmezánt is szórhatunk rá. Friss kenyérrel vagy fokhagymás pirítóssal is fogyasztható (ha nagyon olaszosan szeretnénk, a pirítóst tegyük a tányérba, és merjük rá a sűrű levest). Vagyis a jó minestrone úgy készül, hogy körülnéz az ember, milyen zöldség van otthon, belerakja a levesbe a tésztával együtt, az így elkészült zöldséglevest pedig „parancsoljanak, a Minestrone!” felkiáltással konferálja fel az olaszos különlegességre éhes közönségnek. Ha valami esetleg kimarad belőle, biztosan nem tűnik fel senkinek. 

Tehát a frankfurti és a minestrone. Finom, egyszerű, könnyen variálható és könnyen elkészíthető levesek, amelyek a hideg munkanapokon felérnek egy teljes étkezéssel. Gondolatébresztő hatásuk is letagadhatatlan. Jómagam például évekig gondolkodtam, miért nem készítem egyiket sem, soha. Aztán abbahagytam, mert szerencsére akad gondolkodnivaló egyéb is.