Vállalkozó kedvű baráti társaságokban kedvelt szórakozási forma, gasztronómiai berkekben pedig már-már kötelező stáció az utóbbi időben a sturströmming.
Ez a szúrós hangzású szószörny a hagyományos svéd erjesztett heringekből készült konzerv elnevezése. A nevénél azonban szúrósabb a szaga, népszerűségét pedig éppen ennek köszönheti. Azért keresik a kalandvágyó evők a világ minden szegletéből, mert rettenetesen büdös. Svédországban ennek ellenére az élelmiszerboltokban is kapni, a nyári grillpartikon pedig gyakran előkerül egy-egy ilyen konzerv. Azért éppen a grillpartikon, hogy a sütéshez használt parázs füstje csillapítsa kicsit a hering szagát. Vagy nagyon.
Története is van neki, a legtöbbet emlegetett sturströmming-eredetmonda szerint a svéd halászok néhány száz éve kifogytak a sóból, amellyel a hajón a kifogott halakat tartósították, ezért a hordókban tárolt hering elkezdett erjedni, vagyis megromlott. A furfangos svéd halászok egy finn kikötőben ennek ellenére eladták a romlott hallal teli hordókat, és már hajóztak is tovább. Csak egy évvel később tértek vissza a finn kikötőbe, remélve, hogy a helyiek a rájuk sózott romlott halat már el is felejtették, de meglepetésükre a finnek afelől érdeklődtek, mikor vehetnek ismét a tavalyi különlegességből, ugyanis ízlett nekik. Ha belegondolunk, hogy a cibetkávé tulajdonképp azért méregdrága, mert a kávészemeket először megetetik és kikakiltatják egy macskával (ő lenne a cibetmacska – Cicettcittis civetta), akkor a romlott hering ehhez képest igazán semmiség.
Nemrég én is kaptam egy doboz sturströmminget, állítólag egy svájci étterem konyhájáról lopták. Miután híre ment, több jóbarát is megfenyegetett, hogy csak akkor bonthatom ki, ha ő is jelen van, mivel részese szeretne lenni a büdös csodának. Tűz éppen nem volt a közelben, amikor bontottuk, úgyhogy valami mást kellett keresni, ami elnyomja, vagy legalább gyorsan feledteti az erjedt hal szagát. A Juventus Mix 5 című CD-re esett a választásunk. Ez a 2003-ban megjelent válogatás az előző év magyar popzenei termését adja közre kicsikét átkevert változatban, egybefűzve. Hatása nehezen körbeírható, de vannak élethelyzetek, amikor bizony csak az ilyesmi segít. Jó szolgálatot tett a sturströmmingevésnél is, mert bizony volt miről elterelje a figyelmünket. Engem az lepett meg, hogy ezek a halacskák nem éppen konyhakész állapotban kerülnek a konzervdobozba. A lelkes fogyasztó feladata, hogy a tányérján kikaparja belőlük a gerincet, illetve a belsőségeiket. Vannak, akik a bőréből is kikaparják a húst, úgy eszik. Nyilván a strurströmmingevés hagyományai is eltérnek régiónként, a svédek pedig néha összevitatkoznak, melyik a helyes fogyasztási mód. Nyomasztó dolog a szabadidő, el kell valamivel tölteni.
Sokan videóra veszik, ahogy megkóstolják, és fejhangon sikítanak, őrjöngenek, annyira büdösnek érzik, de ez igazából csak cirkusz. Van neki szaga, az igaz, de hát melyik halnak nincs? Teljesen normális, hogy egy svéd család ezt eszi időnként, apuka, anyuka, gyerekek. Még a hangjukat sem emelik fel közben. Jól passzol hozzá a lila hagyma, nálam pedig a csípős dijoni mustár is bevált.
Tulajdonképp minden nemzet hozzáadja a magáét a büdös, de finom kategória fogásaihoz. Nem túlzunk, ha azt mondjuk, az olomouci sajtocskák is vannak olyan büdösek, mint a svéd erjesztett hering, bizonyos francia sajtokról nem is beszélve. De még azok sem olyan büdösek, mint amikor egy kacsát egyszerre teszünk be a villanysütőbe sülni egy tepsi hurkával – mondaná barátom, Ferenc.
Aki szuvenírként hozna sturströmminget haza Svédországból, vigyázzon, mert a repülőgépekre nem mindig szokták felengedni. A konzerv tartalma ugyanis él. Nyomás van benne, amely egyre erősödik, a lapos konzervdoboz pedig emiatt fenyegetően dudorodik. Aki tehát nem kívánja elfogyasztani, ajándékozza tovább minél hamarabb.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.