Bele sem gondolunk, milyen fontos része életünknek a banán. Vagy ha bele is gondolunk, ritkán. Abba pedig már végképp nem gondolunk bele, életünknek a banán milyen fontos része lehetne. Pedig az lesz, ha hihetünk a globális felmelegedés hatására változó mezőgazdasági trendeknek. Ezekről, és a banánevés kevésbé ismert szempontjairól kérdeztük Kovács Jánost, a Kamerunban élő, nemzetközileg elismert bananológust, népiesen szólva bananászt, aki a téma érzékenységére való tekintettel neve elhallgatását kérte (ezt természetesen tiszteletben tartjuk, és nem említjük a továbbiakban).
Kedves banánfogyasztók!
Bár mindenki tudja, hogy a nassolás nem egészséges, a legtöbben mégis betegesen nassolunk. Az egyik legnépszerűbb és legegészségtelenebb nassolnivaló pedig a töretlen népszerűségű, sokféle ízesítéssel kapható, sózott burgonyaszirom. Jómagam a hagymás-tejfölösre haragszom a legjobban, de néha azért persze veszek, hogy el ne felejtsem, milyen rossz lehet azoknak, akik ezt eszik.
Ha nem szeretnénk teljesen lemondani a burgonyasziromról, de tennénk egy lépést az egészségesebb nassolás irányába is, akkor mindenképpen próbáljuk ki a banánchipset. Négy dolog kell hozzá: banán, citromlé, kés, valamint egy villanysütő. A késsel vékony karikákra vagy ovális lapokra vágjuk a banánt, meglocsoljuk citromlével, hogy ne barnuljon nagyon meg, és légkeveréses fokozaton, száz fokon megsütjük.
Persze lehet másképp is. Megtöltünk egy magas peremű serpenyőt étolajjal, ha az olaj már forró, belerakjuk a felszeletelt banánt, aztán egy széles átmérőjű szűrőkanállal kiszedjük. A citromlé egyébként csak az esztétika miatt fontos… akinek nem gond, hogy barnára sül a banánja, az a citromlevet el is felejtheti. Aki pedig nem szeret ennyit vacakolni a dolgokkal, úgyis megveszi inkább a boltban a banánchipset is, meg a rendeset is.
Hamarosan rátérek levelem lényegére, előtte azonban elmesélek egy kedves történetet egy lányról, aki néhány éve érdekes dolgot árult el magáról. Méghozzá azt, hogy a boltban mindig a legmeggyötörtebb, legrosszabbul kinéző gyümölcsöket veszi meg, amelyeknek esélyük sincs már arra, hogy az átlagos vásárló kosarába kerüljenek. Ütődött almák, horpadó narancsok, kivetni való körték. Na és persze a barnuló banán. Ezeket a hátrányos helyzetű gyümölcsöket szokta megsajnálni ez a hölgy, és meg is menti őket sokszor. Olyan embert is ismertem, aki megvette a félig sárga, félig barna (vagy tán egészen az) banánt a boltban, és a spájzban még napokig, hetekig érlelte. Amikor pedig már teljesen sötétbarna volt az egész, meghámozta és megette. Mézízű… így a legjobb! – mondta azoknak, akik látták.
Most rátérnék levelem lényegére. Röviden annyi, hogy készüljetek, mert jön a banán! Ti ott, Közép-Európában hamarosan banánt fogtok termeszteni. Néhány hobbikertben már most is van, újgazdag ismerősömék banánsövényt telepítettek, ha pedig nyírni kell, a leveleket lelegeltetik a lovaikkal. Figyelni kell azonban arra, hogy magas páratartalmat igényel. Mármint a banán, nem a ló.
Üdvözlettel: Szabó Elemér, Yaoundé
Kapcsolódó cikkünk
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.