Aki a virágport szereti, rossz ember nem lehet. Így is szólhatna a mondás, hiszen a virágpor egy valódi superfood, amely kis mennyiségben fogyasztva is rengeteg fontos tápanyaggal látja el a szervezetünket.
Méhészek kínálatában bukkan fel időnként, szóval igazán nem mondhatjuk, hogy potyogna ránk a virágpor mindenhonnan. Mindenesetre érdekes kérdés, miért nem népszerűbb, vagy legalább ismertebb, ha már ilyen kedves termék, pozitív hatásokkal. Persze nem fillérekbe kerül, de nem is olyan drága, hogy ne lehetne itt-ott, ünnepek alkalmával ajándékba adni, vagy csak úgy tartani otthon, hogy legyen.
Biztosan meséltem már az emberről (Tivadar), aki egy időben egy fővárosi IT-cég alkalmazottjaként rákapott a bevásárlóközpontos ebédekre. Az alkalmazotti kártyájával automatikusan 15 százalékos kedvezménye volt a pláza legfelső emeletén kialakított étkezőrészben (nemzetközi szóval: food curt). Meg is örült nagyon Tivadarunk, mert bár jó disznótoros termékeken nevelkedett, időnként megkívánta az egzotikus ízeket, de nem vetette meg a McDonald´s hamburgereit sem (szerette, hogy mindig ugyanolyan az ízük, jó hatással volt a biztonságérzetére). Teltek a hónapok, aztán egyszer a szokásos kis kung paóját ropogtatva arra jött rá, hogy valójában mindig ugyanazt a két-három fogást kéri. Hiába volt az emeleten kínált ételek száma ötven fölött, ő mindig ugyanazt a hármat cserélgette. „Szégyen és gyalázat, hogy az emberek sok helyen évszázadokig éheztek, vagy ették, ami volt helyben, ha csak krumpli, akkor csak krumplit, ha csak halat, akkor csak halat, én meg itt a széles kínálatból ugyanazt eszem folyton.” Elhatározta, hogy keres valamit, amit eddig nem evett, és most elkezdi. Olyat, amit kevesen esznek, emellett egészséges. Elkezdett keresgélni. Chia mag, medvehagyma, tökmagolaj, tengeri moszatból készült, ropogós lapok (nori nasi), goji bogyó meg a virágpor kerültek a kalapba, végül a virágpor győzött.
Tivadar úgy döntött, hogy virágporos hetet tart, egyből hármat. Kurt Tepperwein motivációs könyvében azt olvasta, minden, amit az ember legalább 21 napig csinál, állandó része marad az életének. Három hét az éppen huszonegy nap, felkereste hát méhész barátját, Pált. Esszük mi is néha, meg az asszony rakja a reggeli müzlijébe, vagy csak úgy simán elkeveri joghurttal. Rászokni nem lehet, ne aggódj – nyugtatta meg barátját Pál, és máris adott neki három befőttesüvegnyi virágport, ingyen, eladni úgysem lehet.
Szupergyors reggeli virágporral. Néhány kanál joghurt, bele szeletelt alma vagy banán, esetleg valami dióféle, egy kanál virágpor, aki édesítené, annak egy kis lekvár, elkeverjük, megesszük. Tartalmas, frissítő, finom. Másnap ugyanez áfonyával, esetleg egy kis zabpehellyel vagy idénygyümölccsel. Szereti a virágpor az őszibarackot, az epret és a málnát is.
Eltelt a huszonegy nap, Tivadar pedig azt érezte, nem fog ő már mustáros virslit reggelizni sosem. De ha fog is, megszórja virágporral. Aztán már salátákba is keverte. Görög salátába, tésztasalátába, céklasalátába, tabouléba. Két hónap múlva már a paprikás krumpliba is szórt, és az első újhagymákhoz kent zsíros kenyér tetejét sem pirospaprikával szórta meg, hanem virágporral. Már-már azt érezte néha, hogy virággá fog változni. Így ment ez egészen addig, amíg a három befőttesüveg tartalma el nem fogyott. Tivadart Texasba küldték két hónapra szakmai továbbképzésre. Szabadidejét az ottani kollégáival töltötte, többnyire a helyi lőtérre jártak, ahol kipróbálták egymás fegyvereit. Ott ismerkedett meg Tivadar a dunaújvárosi Terikével, akivel még ott össze is házasodtak. Miután hazatértek, és elkezdték átrendezni a lakást, Tivadar kérdezte Terikét, szereti-e a virágport, de Terike azt válaszolta, hogy nem.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.