Húsz éve jelent meg a World of Warcraft – talán minden idők legnagyobb videójátéka, ami milliókkal szerettette meg Azeroth fantasyvilágát, valamint az internetes szerepjátszás műfaját. Cserébe mindössze annyit kért, hogy a játékosok havonta fizessenek rá elő. Legendás játékélmény volt... én pedig teljesen kimaradtam belőle.
A sorozat előző részét ezen a linken találják.
A WoW sikere csúcsán 9 vagy 10 lehettem. Éppen akkor vettünk számítógépet, és napi szinten győzködtem a szüleimet, hogy egy PlayStation sem volna pénzkidobás. Az kizárt volt, hogy engedjenek előfizetni egy videójátékra, így én és az unokatestvéreim helyette az ingyenes klónokat toltuk. Ilyen volt a Gates of Andaron is, mely minden más országban 4Story néven futott. Halványan dereng valami anekdota arról, hogy Magyarországon ez a márkanév már le volt védetve, de erre sosem találtam bizonyítékot. Nem is kellett, hiszen az efféle utcai legendák nagyban hozzáadtak a játék közösségi hangulatához. Az pedig egyértelműen megvolt – ez a koreai termék olyan hűen másolta a WoW-ot, hogy a mai napig nem értem, hogy kerültek el egy pert. Talán úgy, hogy minőségben ég és föld volt a különbség.
Szerencsére mi akkoriban nem voltunk kimondottan igényesek. Az az igazság, hogy a Gates of Andaron még túl elegáns is volt a palettánknak – mi egy másik koreai darabot, a Metin 2-t preferáltuk. Metin 1-ről sosem hallottunk, sem mi, sem az a több tízezer magyar, akikkel éveken át osztoztunk a játék szerverein. Primitív, felszínes program volt ez, ahol irányíthattál nindzsát, harcost, sámánt és surát (bármi legyen is az), és teljesíthetted a világ legalulírtabb küldetéseit szoborként viselkedő, jellemtelen karaktereknek. Ezek nagyrészt ártatlan vadállatok tömeges lemészárlásából álltak. Az ingerküszöbünk illusztrálásához viszont fontos megérteni, hogy mennyire fiatalon játszottuk ezt a játékot. Az apám konkrétan azzal heccelt, hogy a diskurzusainkat „szürke farkasokról” szándékosan félreértette „szőke lófarkas lányként”, mi pedig ezt komoly tekintélyveszteségként éltük meg.
Persze nem csak vadállatokat lehetett gyilkolni ebben a csodában, számomra azonban nagyrészt ebből állt az élmény. Sosem volt igazán türelmem az online játékokhoz, így egyik karakterem sem jutott el a magasabb szintekig; a személyes rekordom talán a 25-ös volt, ahol már erősebb banditákkal is meg lehetett küzdeni. A későbbi területeken aztán orkok és változatos szörnyek várták a játékosokat. Ezeknek én mindig csak utánanéztem az interneten, egy hosszabb kézfejsérülésem alatt pedig még a balkezes rajzolást is elsajátítottam, csak hogy mindegyiküket megörökíthessem. Számomra a több tucatnyi beleölt óra ellenére is titokzatos maradt a játék, és azok is, akik képesek voltak akár százszor annyi időt fordítani rá.
Az ilyen embereket messziről fel lehetett ismerni egyedi karaktereikről, melyek ruháit és hajviseleteit valós pénzért vásárolták. Királyként tekintettünk ezekre a játékosokra; el sem tudtuk képzelni, hogy lehet valaki annyira menő, hogy pénzt költsön egy ingyenes játékra csak azért, hogy a karaktere jól nézzen ki. Mi akkor kerültünk a legközelebb az efféle státuszhoz, amikor az unokatestvérem összekapart 1 millió yangot (a játékbeli pénznem), és arra készült, hogy megvegye az egyik legerősebb páncélt egy másik játékostól. A hadműveletet a számítógépet körbeállva figyeltük. Egy tóparti híd mellett találkoztak. Ő megmutatta a páncélt, az unokatestvérem a pénzt. A tranzakció megtörtént, és ekkor vettük észre: átvertek. Amíg nem figyeltünk, a játékos kicserélte a páncélt egy kezdő szintű, 100 yangért megvásárolhatóra. Az unokatestvérem kilépett a játékból, és tudomásom szerint sosem lépett be újból.
Ezután egy ideig még ritkítottam a vadállományt, majd én is leszoktam a Metin 2-ről. Az ipar fejlődött, az internetes játékok komplexebbé váltak, az előfizetések és játékbeli, valós pénzért történő vásárlások normalizálódtak. Ma már bármelyik gyerek kikönyörgi, hogy a szülei köhögjenek fel néhány eurót a Fortnite vagy a Call of Duty legújabb kozmetikumaiért. Nem irigylem őket – egy seregnyi jól képzett marketingessel szemben még annyi esélyük sincs, mint nekünk volt egyetlen trükkös játékossal.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.