Penelope hároméves lett. Én, épp tíz napra rá, kereken harminc. Mindkettőt nehezen hiszem el. Már tényleg három év telt el azóta, hogy megszületett a kislányom?
A gondolataim tovább bonyolódnak, és összevissza repülök az időben. Villanásnyi időre látom a kicsi önmagamat, amint nagymamámmal a kertben veteményezünk, később a Kópé rovatot böngésszük; felbukkan egy kép az újszülött kishúgomról; dédnagymamámat is látom, ahogy régi történeteket mesél nekünk. Sok-sok kép váltja egymást, hirtelen a gimnáziumi magyarórák jutnak eszembe, a (kihagyhatatlan) szorgalmi olvasmányok listája; kedves magyartanárnőm; az érettségi meg a zöld asztal; a pozsonyi, tanár szakos hallgatóként eltöltött első óráim; az államvizsgák; a nagyapám, a dédim és a nagymamám elvesztése; a kirándulások; a lánykérésem; a diplomaosztó; az esküvőm, s végül a kislányom születése. Ez utóbbi egyértelműen életem legfontosabb pillanata. Már az anyaként eltöltött eddigi három év is szemléletformáló volt számomra, sok dologra megtanított. Íme néhány fontos tanulság:
- A szeretet. A kisgyermekek nem ismernek határokat a szeretetben. Hibáink ellenére is őszintén szeretnek minket. Akkor is, ha elfoglaltak vagy fáradtak vagyunk, esetleg nem tudunk minden pillanatban mellettük lenni. Ha viszont együtt vagyunk, játszunk, esetleg sétálunk, egyértelműen csak arra vágynak, hogy testben és lélekben is jelen legyünk, és csakis rájuk figyeljünk.
- A mindennapok apró örömei. A két-hároméves gyerekek mindent újként és varázslattal élnek meg, boldogabbá teszi őket az eső után előbújó giliszták látványa, mint a legújabb hajas baba. S éppen ezért képesek arra, hogy emlékeztessenek minket, felnőtteket, hogy mennyi csoda van a világban, s hogy a legnagyobb boldogság az élet apró örömeiben rejlik.
- A kíváncsiság. A kicsikre jellemző folyamatos kérdezősködés és töretlen érdeklődés a szülőket is arra ösztönzi, hogy utánaolvassanak néhány dolognak. A kislányunk kíváncsisága nekünk is életerőt ad, és segít, hogy ne adjuk fel a tanulást, a folyamatos önképzést.
- A türelem. Hol van az a bizonyos határ, amikor már igencsak fogyóban van a türelmünk? Tudjuk ugyan, hogy ez a viselkedés természetes fázisa a gyermekek pszichikai fejlődésének, sokszor mégis frusztráló. Tény azonban, hogy mindennek köszönhetően türelmesebbé, ugyanakkor a szabályok felállításában is következetesebbé válunk.
- A bizalom. Tapasztalatlan szülőként hajlamosak voltunk túlfélteni Penelopét, később viszont rájöttünk, hogy ez a kicsi emberke, aki például csak épp hogy totyogott, sokkal többre képes és sokkal erősebb, kitartóbb, mint azt mi feltételeztük. Adjunk hát teret a gyerekünknek, s szavazzunk neki bizalmat azt illetően, hogy egyedül is megállja a helyét, s csak olyankor avatkozzunk közbe, amikor ő kéri, vagy amikor látjuk, hogy megsérülhet.
- Lelkesedés. A gyermekek jellemzően nagyon lelkesek, és tele vannak energiával. Ez arra tanít minket, hogy az élet nem mindig a kötelességek körül forog. Fontos, hogy néhanapján mi is feltöltődjünk, és felszabadulva, örömmel éljük meg az együtt töltött pillanatokat.
- Érzelmek. A kicsik nem rejtik véka alá, mit éreznek. Ha boldogok, szomorúak vagy dühösek, azonnal tudtunkra adják. Ahogy nőnek, egyre közvetlenebbül érdeklődnek szüleik lelkiállapota iránt is. S épp ez ébresztett rá engem is arra, hogy mennyire fontos saját érzéseink jobb megélése és nyílt kibeszélése.
- Alkalmazkodóképesség. Sok kétség kavargott bennem, amikor Penelope másfél évesen bölcsődébe kezdett járni. Azonban néhány hét múlva rájöttem, hogy a gyerekek hihetetlenül gyorsan alkalmazkodnak a változásokhoz, az új emberekhez és a szabályokhoz. Mindez arra vezetett engem is, hogy legyek rugalmasabb, és ne ódzkodjak az új dolgoktól.
Kapcsolódó cikkünk
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.