Születésnapra: Berlinale Camera

Szlovák játékfilmet Berlinben, Európa egyik legrangosabb seregszemléjén ritkán vetítenek. Martin Šulík, A kert és a Gyengédség jeles pozsonyi rendezője is többéves kihagyás után állt újra kamera mögé, hogy leforgassa tragikomikus road movie-ját, A tolmácsot. Két főhőse van a filmnek. Egy szlovák és egy osztrák férfi, akik teljes ellentétei egymásnak. Ali Ungár idős kora ellenére még mindig dolgozik. Georg tanárként ment nyugdíjba. Bécsben lakik. Ali aszkéta, mérhetetlen önfegyelem szövi át a napjait. Georg született bonviván. Imádja a nőket, és a finom italokat sem veti meg. Ali és Georg útja akkor keresztezi egymást, amikor a szlovák férfi kutakodni kezd szülei múltja után. Így kerül el Bécsbe, Kurt Graubner, az egykori SS-Sturmbannführer családját keresve. „Meghalt” – mondja neki a fia, Georg, a nyugdíjas tanár. „Lelövette a szüleimet” – közli vele Ali. „Az apám emberek százaival végzett – így az osztrák férfi. – Nincs bűntudatom a miatt, amit nem én követtem el.”

Ezzel a drámai jelenettel kezdődik Martin Šulík filmje, így indul a két férfi hol bizarr, hol vígjátékba illő kalandos utazása, amely során érdekes emberekkel kerülnek kapcsolatba. Együtt rakják ki a múlt mozaikszerű darabkáit, s minél többet tudnak meg a másik családjáról, annál tisztábban látják cselekedeteik mozgatórugóit. A múlt árnyékaitól akarnak megszabadulni mindketten, az igazság kiderítése vezeti őket azon az úton, amelynek a végén önmagukról is új képet kapnak.

Jiří Menzel alakítja a filmben a szlovák tolmácsot, aki az apját veszítette el a háborús években. Georg, az SS-tiszt fia: Peter Simonischek. Oscar-díjas film rendezője az előbbi, aki időnként színészi feladatot is vállal, Európai Filmdíjjal kitüntetett színész a másik, aki a Tony Erdmann című filmet tavaly az Oscar-jelölésig vitte a legjobb külföldi produkció kategóriájában.

„Én még arra is lusta vagyok, hogy szerepet kérjek – mondta a pozsonyi forgatás egyik napján Jiří Menzel. – A tolmács címszerepére is a rendező kért fel anélkül, hogy próbafelvételt készített volna. Elsőre nagyon büszke voltam magamra, hogy ekkora szerep hullott az ölembe, de hogy ennyi sok tanulnivalóval jár, arra nem gondoltam. Hol szlovákul, hol németül kell beszélnem a filmben, s nekem egyik nyelv sem megy tökéletesen. De játszani nagyon szeretek.”

„Menzel úr kivételes ember – vélekedik Peter Simunischek. – Végtére is Oscar-díjat nem kap akárki. A szívélyességével és a humorával gyorsan belopta magát a szívembe. Mindketten remek feladatot kaptunk Martin Šulíktól. Ali azt akarja tudni, hogyan halt meg az édesapja, Georg pedig arra kíváncsi, miféle bűnöket vitt magával a sírba az ő apja. Ehhez keresnek szemtanúkat, miközben városról városra vándorolnak Szlovákiában.”

Fontos epizódszerepeket magyar színészekre bízott Martin Šulík. Varga Anikó filmbeli tizenhat éves fia meglopja Georgot, így nemcsak magát, hanem az anyját is bajba sodorja. A rendőrségi szembesítés során kiderül: az apa nélkül felnövő fiú nem először állítja kínos helyzet elé az anyját. „Nagyon nagy élmény volt ilyen profi stábbal dolgozni – mondja a színésznő. – Mindenki felkészülten végezte a munkáját, s ez minket, színészeket is maximális koncentráltságra sarkallt. Feszültség nélkül, kiegyensúlyozott hangulatban forgattunk. Nagyon jó volt látni, hogyan dolgoznak a nagyok. Olyan erős volt bennem a megfelelni vágyás, hogy igazán ámuldoztam magamon, mire vagyok képes, milyen érzelmi befektetéssel veszek részt a jelenetekben. A rendezővel és Simonischek úrral is mindent pontosan megbeszéltünk, mielőtt elindult volna a kamera. Megnyugtató érzés volt számomra, hogy mindketten vevők voltak az ötleteimre.”

Mokos Attilának, a Komáromi Jókai Színház filmrendezők által is sokat foglalkoztatott művészének is remek feladat jutott A tolmácsban. „Demens nagyapámnál vagyok az elfekvőben, amikor a két úr megjelenik a közelünkben, hogy feltegyék a kérdéseiket. A nagyapa ugyanis annak idején segített egy zsidó vagyonának megmentésében, amit aztán az állam, '48 után elkobzott tőle. A sors többször is megpecsételte a nagyapa sorsát, de már nem nagyon emlékezik semmire. Én, a helyi kisvállalkozó pedig védem őt, hogy ne zaklassák már, ne tépjék fel benne a múlt sebeit. Bevallom, eleinte le is bénított, hogy ilyen világhírű színészek partnere lehetek. Peter Simonischeket a Tony Erdmannból ismerem, Menzel urat régóta csodálom, mindketten igazi óriásai az európai mozinak, de ennyi alázatot és türelmet, mint náluk, senkinél nem tapasztaltam. Izgalmas volt látni, ráébredni, mennyire meg akarnak felelni a rendező elvárásainak. Gyermeki tisztaságukkal, közvetlenségükkel mindketten lenyűgöztek. El is feledtették gyorsan a zavaromat, a forgatás második órájában már nem volt bennem semmiféle szorongás. Ilyen erős egyéniségek mellett csak a munkára összpontosítottam.”

Többször is vetítik a filmet a Berlinalén, de február 23-án, Jiří Menzel 80. születésnapján nagy ünneplést rendez a fesztivál. A két és fél hónappal az agyműtéte után most lábadozó prágai művészt, aki 1990-ben Aranymedvét kapott Berlinben a Pacsirták cérnaszálon című filmjéért, 2006-ban pedig ugyanitt az Őfelsége pincére voltam nyerte el a filmkritikusok nemzetközi szövetsége (FIPRESCI) rangos elismerését, most Berlinale Camera díjjal tüntetik ki, meghajolva gazdag életműve előtt. Ugyanezt a díjat korábban Clint Eastwood, Sydney Pollack, Claude Chabrol, Geoffrey Rush és Daniel Day-Lewis is megkapta már a németektől.

Jiří Menzel nem lesz, nem lehet ott a díjátadón. Egészségi állapota nem teszi lehetővé. Az elismerést Peter Simonischek veszi át. Ő hozza majd el Prágába, a film márciusi bemutatójára, hogy személyesen adhassa át – a rendező két kislányának.