Nagy füst, kicsi láng

Villámgyors karrierek

A brit The X Factor tavalyi győztese ismét rekordot döntött. A december 9-én véget ért kilencedik sorozatban diadalmaskodó James Arthur az Impossible című dalából, Shontelle 2010-es slágerének átdolgozásából 489 560 példányt adott el a megjelenés hetében Nagy Britanniában, s ezzel övé 2012 legjobb debütálása. Ez csodaszép eredmény. A tavalyi rekordot odáig tartó Cheryl Cole Call My Name című számából 152 001 példány fogyott el júniusban, a kiadás hetében. Befejeződik a műsor, megjelentetik a győztes nagydöntőben elhangzott egyik felvételét, azzal általában rekordot ír, aztán jön a hanyatlás. James Arthurnak is meg kell becsülnie a mostani sikerét, ekkorában, sőt bizonyára hasonlóban sem lesz már része.

Észrevétlen eltűnések

Hol vannak a brit The X Factor korábbi sztárjai? A második, 2005-ös szériában diadalmaskodó Shayne Ward a That’s My Goal című slágeréből a kiadás hetében 742 180 példányt értékesített. Az énekes két nagylemez erejéig volt eladható. A harmadik sorozatot megnyerő Leona Lewis szenved. Pedig első albumával az egész világot meghódította, nyolc és fél millió kelt el belőle, az énekesnő a legsikeresebbek közé emelkedett. A második nagylemezéből 2,6 millió fogyott el, a tavalyi, a harmadik már senkinek sem kell. Az ötödik széria győztese, Alexandra Burke karrierje tiszavirág-életű volt. Az első albumával tartolt, a másodikkal megbukott. A The X Factor eddigi kilenc sorozatából jelenleg – James Arthurt leszámítva – csak a 2010-es második helyezett Rebecca Ferguson, a 2010-es harmadik helyezett, a One Direction fiúcsapat és a 2009-es ezüstérmes Olly Murs található az élvonalban. Az utóbbi kettő folyamatosan növeli a rajongótáborát.

A tehetségkutatók hibája

A tehetségek közül tehát alig tud valaki gyökeret ereszteni az élmezőnyben. Ennek fő oka az, hogy ezek a műsorok nem karizmatikus zenészeket, hanem univerzális énekeseket toboroznak, s a jó hangú tehetség, aki azonban nem egyéniség, bármikor lecserélhető egy másikra. A valódi zenészek nem tudnak helyt állni az ilyen műsorokban, mert az a legfontosabb, hogy rockot és sanzont is jól énekeljenek. Ami persze butaság, mert kit érdekel, hogy a magyar rockikon, a tankcsapdás Lukács Laci hogyan énekelne sanzont. Igazi univerzális előadóból világviszonylatban is kevés van. A magyar zenei tehetségkutató tévéműsorokban csak egy ilyen tűnt fel, Rúzsa Magdi, aki megnyerte a Megasztár harmadik sorozatát. Ő őstehetség, ilyenből tízévente egy születik magyarlakta vidéken.

A Megasztár  többet adott

Hiába a magyar X-Faktor csodás nézettsége, a zenei életben simán veri a Megasztár, amelynek legnagyobb felfedezettje az ízig-vérig zenész Caramel. Rúzsa Magdi is dolgozik dalszerzőként, Caramel viszont az összes számát egyedül írja. Szerzeményei színvonalasak, hitelesek. Nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy ők ketten tíz év múlva is az élmezőnyben lesznek. Ez már nem jósolható meg például Tóth Veráról, aki tehetséges, de pótolható. Húgának, Gabinak ugyan kisebb a hangterjedelme, mégis sikeresebb, mert benne megvan az a plusz, ami Verából hiányzik, figyelni kell rá. Megosztja a közönséget, de ez pozitívum. A tehetséges énekesek csillaga egyre gyorsabban áldozik le. Leona Lewis, Alexandra Burke és Tóth Vera esete is mutatja, hogy a zeneiparnak nem elsősorban jó hangú előadókra, hanem zenészekre van szüksége, még akkor is, ha ezek nem tökéletes énekesek. Ákos, Lovasi András, Lukács László, Bódi László (Cipő) – ők a rendszerváltás utáni évek magyar zeneiparának legnagyobb alakjai. Vajon meddig jutnának korunk tévés tehetségkutatóiban? Nyilván már az előválogatás során kiesnének…