„Csak hajtó vagyok, ne lőjetek!”

Prikler Mátyás pozsonyi filmrendező civilben sem a szavak embere, és a vásznon is inkább a képekben bízik, ami azért jó, mert mostanában tele vannak a mozik szájbarágós filmekkel. A Hatalom (Moc) alaphelyzete: vadászatot szerveznek csúcspolitikusoknak, egyikük először vesz puskát a kezébe, mozgást észlel, elsüti, és egy 18 éves hajtó meghal.

Innentől mindenki azt teszi, amit saját hatalmából kifolyólag tehet. Van, aki csak tehetetlenül figyeli az eseményeket (az áldozat családja). Van, aki kormányfői parancsra intézkedik (a titkosrendőrség főnöke). Van, aki a karrierjét egyengetné (egy újságírónő). És van, akinek ez az utolsó lehetősége, hogy bebiztosítsa családja jövőjét (Steiner ügynök). A tettes egy kitalált ország környezetvédelmi minisztere, aki (meglepő módon) ért is a szakterületéhez, ráadásul (meglepő módon) tisztességes ember, sok jót tehetne uniós biztosként, ha megkapná a posztot. Ha viszont ehelyett börtönbe kerül, akkor riválisa, egy gátlástalan „vállalkozó” gyakorlatilag privatizálná a kontinens fogyóban levő vízkészletét. Ez az ökológiai szál szépen beépül a filmbe, amelynek minimalista plakátján vércsepp hull egy pohár vízbe.

Pálos Gergely operatőr képei szinte megbabonázzák a nézőt. Sok a premier plán, és sokszor meglepő perspektívákból, például felülnézetből látjuk a tereket. A természeti képek hol szimbiózisban, hol éles kontrasztban vannak a belső helyszínekkel. Végig a szürke árnyalatai dominálnak, mintha fekete-fehér filmet néznénk, még a jelmezeket is úgy tervezte Gadus Erika. Szomorúság árad a vászonról. Az elbeszélés módja pedig balladai, hiába sorolták a filmet a politikai thriller kategóriába. A hangnem és a mondanivaló adagolása a Dogma-filmeket idézi, a képek komponálása és színezése Wes Anderson pasztellvilágának negatívja, a dialógusok pedig már-már westernszerűek – sehol egy felesleges mondat, mindenki lényegre törően fogalmaz, és szinte tapinthatóak az elfojtott indulatok.

Érdekes megoldás, hogy gyakran csak a történések egy részét látjuk, a többire csak következtethetünk. Például a kamera egy szereplő arcát pásztázza, miközben a hangok alapján épp valamilyen akció zajlik a háttérben, érkezik vagy távozik egy szereplő, vitáznak, megállapodnak.

Színészi szempontból nem könnyű visszaadni az érzéseket, ha az illető nem beszélhet túl sokat. A legnehezebb feladata talán a miniszter feleségét alakító Jana Oľhovának van, de hát őt nem kell félteni, hiszen ott az arcán minden. A tavalyi év (most már hivatalosan is) legjobb szlovákiai filmszínésze, Mokos Attila játssza az áldozat édesapját, ők Bandor Évával összeszokott pár, néhány mozdulattal is sokat el tudnak mondani erről a házastársi viszonyról. A magyar színészek magyarul beszélnek egymás közt, a szlovákok szlovákul, ez Prikler Mátyásnál természetes dolog. A miniszter szerepét a cseh színészlegenda, a jelenleg 86 éves Jan Kačer vállalta el, és lehengerlően mutatja az emberi esendőséget, önvádat, tehetetlenséget. Miroslav Krobot és Olasz István helyi rendőrökként fásultan segédkeznek a „fentről” érkező titkos ügynöknek, és nem az a dolguk, hogy véleményük legyen – ahogy utóbbi meg is fogalmazza.

Paradox módon annak jutott a legtöbb szlovák szöveg, aki nem is tud szlovákul. Az ügynök szerepét Hajdu Szabolcs kapta, őt rendezőként talán többen ismerik önök közül, mint színészként. Amikor még normálisan működött a filmipar Magyarországon, számos remek filmet csinálhatott. Jó választásnak bizonyult, hiszen Steiner ügynök tulajdonképpen olyan ebben a történetben, mint egy rendező – el kell rendeznie a dolgokat, szereplőt castingol az elkövető szerepére. Jelenléte végig szuggesztív, egyszerre céltudatos, sebezhető és nagyon szomorú, mert el kell követnie egy kis gaztettet annak érdekében, hogy megakadályozzon egy sokkal nagyobbat. Patetikusan fogalmazva: rajta múlik a kontinens vízkészletének sorsa.

Ha ez a történet a közeli jövőben, pár évtizeddel később játszódna, amikor ennél is nagyobb bajban leszünk ökológiailag, és nyilván politikailag is, talán még érdekesebb lenne – villant át az agyamon a sajtóvetítésen. De aztán az újságírói kérdések hallatán rájöttem, hogy a kelet-európai ember gyorsan felejt, és nem hajlandó érzékelni a figyelmeztető jeleket – legyen szó ökológiáról vagy politikáról. Mert 2013-ban nálunk is történt egy halálos kimenetelű vadászbaleset, és valahogy nem sikerült megtudni, hol tartózkodott az akkori államfő az ominózus napon...

A Hatalom szlovák–magyar–cseh koprodukcióban készült, tegnap óta látható a hazai mozikban, ősszel pedig Magyarországon is bemutatják.