Asta Nielsen, a némafilmek bálványa 130 éve született

Legmerészebb álmaikban arról ábrándoztak, hogy lányuk eladó lesz, ő azonban inkább a színház világát választotta. Húszévesen lányanya lett, azt soha nem árulta el, ki volt gyermekének apja. A színpadon nem tűnt ki, nevét csak akkor ismerték meg széles körben, amikor 1910-ben - mellesleg kollégái intő szavát figyelmen kívül hagyva - filmezni kezdett. Első szerepe egy fiatal lány volt, aki elhagyja mérnök vőlegényét egy vándorcirkusz szélhámosa kedvéért.

Hamarosan Németországba szerződött, ahol egész iparágat építettek rá, hetven némafilmet forgattak vele. A hétköznapi életben nem feltűnő Nielsen vonásai a filmvásznon csodálatos módon megváltoztak, ráadásul a némafilmekben nem volt zavaró mély és érdes hangja sem. A kamera szerette klasszikusan szépnek nem mondható arcát, mélyen ülő szemeit, magasra húzott vékony szemöldökét, szája sarkában a tragikus ráncokat s kékesfekete haját, erotikus kisugárzása pedig megbolondította a férfiakat. Kerülte a teátrális gesztusokat, a tragédiát egész lénye, mimikája tükrözte. Greta Garbo később azt mondta: mindent ő tanított meg nekem, amit most tudok, Apollinaire "részeges látomásnak és a magányos ember álmának" nevezte.

Asta Nielsen volt a filmtörténet első nemzetközi sztárja, szexbálványa, az első, aki válogathatott a szerepek között. A lehetőséggel élt is, játszott vígjátékban, drámában, modern és történelmi filmben, volt bájos bakfis és elzüllött prostituált, odaadó feleség és harcos szüfrazsett. Talán leghíresebb alakítása a Hamlet címszerepe volt 1921-ben, amelyről Balázs Béla ezt írta: "Hajtsátok meg előtte a zászlókat, mert összehasonlíthatatlan és utolérhetetlen". A népszerűséget nem kereste, a sajtó elől menekült, berlini évei alatt legjobban az zavarta, hogy nem sétálhatott nyugodtan az utcán. Élete a műtermek és a szállodai szobák között zajlott, kapcsolatai a szűk szakmára korlátozódtak, a hangosfilm megjelenésével visszavonult.

Politikai nézeteit soha nem titkolta, a nácik hatalomra jutása után a filmeknek és Németországnak is hátat fordított, hiába ajánlott neki a mindenható propagandaminiszter Goebbels önálló stúdiót. Koppenhágában textilkollázsokat kezdett készíteni, s több nagy szerepe jelmezeit áldozta fel egy-egy motívum kedvéért.

Ötször kötött házasságot, utoljára 88 évesen egy nála 18 évvel fiatalabb dán műkereskedővel, akivel boldogan élte utolsó éveit. Nimbusza mit sem fakult, hazájában 90. születésnapján királynőként ünnepelték. Bár azt vallotta, hogy "a hírnév homokba írt szó", neve és képe áruvédjegy lett, egyebek között cigarettát és parfümöt forgalmaztak vele.

Asta Nielsen 1972. május 24-én halt meg Koppenhágában baleset következtében. Visszaemlékezéseit A hallgatag múzsa címmel írta meg, 2003-ban dokumentum portréfilm készült róla. Utóbbi alapjául titokban magnóra vett telefonbeszélgetések szolgáltak, amelyeket az idős asszony éjszakánként egy bizalmába fogadott fiatalemberrel folytatott.