Viggo Mortensen: „Mindig az ösztöneimre hallgatok”

Karlovy Vary fesztiváligazgatójától, Jiří Bartoskától eddigi életművéért Kristályglóbuszt kapott az idén, s bár a mozivásznon a legtöbbször szuperhősként jelenik meg, a díj átvételekor inkább visszafogott, sőt zárkózott személynek tűnt, aki magánemberként nehezen viseli a reflektorfényt.

Halk és megfontolt akkor is, ha kérdezik. Nincsenek jellegzetes gesztusai, arcáról le nem olvassa senki, valójában mire gondol válaszadás közben. Ami viszont még ennél is meglepőbb: arcvonásai sokkal finomabbak, mint bármelyik filmbeli alakjának. A hajszíne azonban már aláhúzza a korát. Hatvanöt évéből legfeljebb egyet-kettőt tudna visszavenni, többet aligha. Ez a hatvanöt viszont az ő esetében még mindig erővel teli.

Igaz, hogy kedvenc futballcsapatának mezét minden forgatáson magára ölti?
A jelmezem alatt viselem, igen. Nagyon erősen kötődöm ugyanis egy argentin csapathoz.

Miért éppen egy argentinhoz?
Apám, aki dán bevándorlók fiaként került Amerikába, kétéves koromtól csirkefarmok létesítésével foglalkozott Dél-Amerikában. Én Manhattanben születtem, de a két öcsém már a déli kontinensen. Venezuelában és Argentínában nőttem fel, és sokáig a foci volt a mindenem. Argentínában a San Lorenzo klub az, amelyhez ma is hű vagyok. Kék és piros a színük, ami az új filmemben is megjelenik. A mezüket már A Gyűrűk Ura forgatásakor is magamra vettem.

New Yorkba hány évesen került vissza?
Miután elváltak a szüleim. Tizenegy éves voltam. Anyám mind a három fiát magához vette.

Onnantól fogva nyugodtabb lett az élete?
Jöttek az iskolás évek. Jól tanultam. Aktívan sportoltam. Államigazgatás és spanyol szakon végeztem az egyetemen. De hogy mi lesz belőlem, azt egyáltalán nem tudtam. Vonzott Európa. Főleg Dánia, apám őseinek hazája. Ott kezdtem el dolgozni. Csupa alkalmi munka. Dokkmunkás voltam egy ideig. Aztán virágárus, liftboy, kamionsofőr. De már akkor is írtam. A művészet minden ága érdekelt. Leginkább a zene, a költészet, a mozi. Huszonnégy éves voltam, amikor 1982-ben visszamentem New Yorkba. Megint csak időszakos munkákat vállaltam. Pincérkedtem. Felszolgáltam egy bárban. Közben színészkurzusokra jártam. Színházban és filmben kisebb szerepek csöppentek. Két év telt el azzal a várakozással, hogy mikor jön az első nagyobb színészi feladat. Jonathan Demme és Peter Weir voltak azok, akik elsőként láttak fantáziát bennem. Tőlük kaptam az első két valamirevaló mellékszerepet.

Hollywood főkapuját melyik filmjével lépte át?
Brian de Palma alkotásával, a Carlito útjával, amelyben Al Pacino és Sean Penn vitték a főszerepet. Harminc évvel ezelőtt!

Ugorjunk akkor egy nagyot az időben. A G. I. Jane, a Tökéletes gyilkosság, a Psycho és a 28 nap után jött A Gyűrűk Ura három része. Aragorn, a vakmerő vezető, a bátor harcos. Hogyan találta meg a szerep?
Felhívtak Hollywoodból, hogy itt ez a könyv, van benne ez a különös figura, és szeretnék, ha én játszanám.

Közölték, hogy mi történt? Hogy Peter Jackson, a rendező meggondolta magát, és visszavette a szerepet az ír Stuart Townsendtől, mert a harci jelenetekben nem tudott helytállni?
Igen, elmondták, hogy veszettül jól kell forgatni a kardot, és ezek kulcsjelenetek, amelyeket nem lehet elnagyolni, a kolléga pedig ideges és bizonytalan a kamera előtt. Csakhogy én a könyvet, Tolkien regényét egyáltalán nem ismertem. Nem is volt nagy kedvem az egészhez, mert tudtam, hogy a forgatás miatt hosszú időre el kellene búcsúznom a fiamtól. De épp ő, Henry beszélt rá, hogy csak menjek. Ő is rajongott A Gyűrűk Uráért. „Apa, ebből nem maradhatsz ki!” – mondta. Fél napot kaptam a rendezőtől a gondolkodásra, hogy vállalom-e – vagy sem – a szerepet, de a fiam kérése felgyorsította a válaszadásomat. Másnap repültem is Új-Zélandra, a forgatás helyszínére, ahol a stáb már javában dolgozott. Utazás közben pedig elkezdtem olvasni a könyvet, és szép lassan megnyugodtam, mert a kelta mitológiát már kamaszként megszerettem. És ismerős volt a többi forrás is, amelyből Tolkien merített.

Hány kaszkadőr helyettesítette a felvételek során?Y
Egyetlenegy sem. A gumiból készült kardot rögtön az első napon valódira cseréltem. Az acélkardnak komoly súlya van, így hitelesen forgott a kezemben. A trilógia második részében, A két toronyban úgy rúgtam bele egy földön fekvő sisakba, hogy eltörött két lábujjam. Egy harci jelenetben letörött a fogam, máskor meg majdnem vízbe fulladtam.

Két év múlva újabb résszel bővül a film. Állítólag a Gollamot alakító örmény származású angol színész, Andy Serkis rendezi. Játszani fog benne?
Nem tervezem, de nem is zárom ki. Nem állt még össze a szereposztás, nem is kerestek ez ügyben. Addig, míg nem olvasom el a forgatókönyvet, nem mondok sem igent, sem nemet. Hatvanöt éves vagyok. Ez már komoly életkor egy színész esetében. Ki tudja, fizikailag mit kívánna tőlem a szerep? Nem hozhatom kellemetlen helyzetbe sem magamat, sem a rendezőt azzal, hogy bizonyos dolgokra már nem vállalkozom. De hagyjuk A Gyűrűk Urát! Beszéljünk másról, ha kérhetem. Forgattam én David Cronenberggel, sőt Viggo Mortensennel is.

Utóbbival nemrég másodjára. Hadd kérdezzem előbb mégis Cronenbergről, akivel az Erőszakos múlt után még három filmet készített. Ez azt jelenti, hogy hasonlóképpen forog az agyuk?
Megnyugtató olyan valakivel dolgozni, akiről előre tudja az ember, hogy jó filmet ad ki a kezéből. Sokaktól hallom, hogy Cronenberg a túlzások mestere, és az agressziót is túladagolja a filmjeiben. Én ezzel nem értek egyet. Nem ismerek nála nagyobb felelősségtudattal dolgozó rendezőt. Ő mindig úgy ábrázolja az életünkben egyre gyakrabban megjelenő erőszakot, hogy megmutatja annak érzelmi és fizikai következményeit. Tehát figyelmeztet, hogy ne csináljátok ezt, kerüljétek az ilyen és hasonló helyzeteket. Cronenbergnél mindig értelmet kap a legapróbb erőfeszítés is. Neki nem tudnék nemet mondani egyetlen ajánlatára sem. Én amúgy is az ösztöneimre hallgatok, amikor elvállalok vagy visszautasítok egy szerepet. Lehet, hogy ön is azt gondolja, ha egy színész sikeres egy filmmel, és népszerűvé válik, utána már azt játszhat, amit akar.

És nem így van? A legnagyobb stúdió sem kényszerítheti bele olyan munkába, amely iránt semmiféle vonzalmat nem érez.
Igen, az egyetlen, amit tehet, vagy amit megengedhet magának a színész, hogy nemet mond egy nem tetsző ajánlatra. Ez az egyetlen privilégiuma. Akkor van előnyös helyzetben, ha több ajánlat közül választhat. De még Brad Pitt sem lehet elégedett a Hollywoodban betöltött pozíciójával. Nem mindenki akar vele dolgozni, és biztos van köztük olyan rendező is, akivel viszont ő szeretne nagyon forgatni, mégsem fog neki összejönni soha. És arra is volt már példa, hogy olyan felkérésre mondott igent, amelyet inkább el kellett volna engednie, mert nem neki való feladattal bízták meg. Én most remélhetőleg elindítottam a pályán egy remek srácot, egy igazán kiváló színészt, Solly McLeodot, aki a westernfilmben játszott nálam. Nagyon nagy felfedezés számomra, és remélem, a nézők is így éreznek vele kapcsolatosan.

Akkor most Viggót kérdezném Mortensenről. A Zuhanás és A holtak nem bántanak forgatókönyvét már eleve úgy írta, hogy rendezőként önmagát látta a történet főhőseként?
A Zuhanás forgatókönyvéhez a saját életemből vettem motívumokat. Akárcsak a filmbeli apa, az én édesapám is demenciában szenvedett. A mi családunkban többen is érintettek voltak ebben a szörnyű betegségben. A nagyszüleim közül hárman is, a nagynénéim, a nagybácsikáim, sőt még anyám második férje is. Mindent testközelből éltem meg. Ezekre a tapasztalataimra építettem a filmet, amelyben még egy érdekesség van: John, akit játszom, nem titkolja a másságát. Férfi társával és örökbe fogadott lányukkal alkotnak családot Kaliforniában. Elviselhetetlen természetű apja, akit a betegsége miatt vesznek magukhoz, nem tud beletörődni fia életformájába, ami újabb és újabb konfliktust szül köztük. Egy ilyen karakterben, mint John, színészileg sok mindent megmutathattam. A megbocsátás rengeteg árnyalatát. Ezért ajándékoztam meg magam ezzel a szereppel.

A holtak nem bántanak dán bevándorlója sokáig magányosan él Vadnyugaton, aztán egy nap megismerkedik Vivienne-nel, az emancipált, szeretni való francia nővel, egymásra találnak, és a szerelemtől fényt kap az élete. A férfi aztán önkéntesként indul el a polgárháborúba, párja egyedül marad, és rátör egy fekete ruhás bandita. Bár a filmben a Gonosz a főhős, a férfiak egytől egyig mellékszereplők. Ez női történet. Merész döntéssel Vivienne-t tette meg protagonistának. Mi volt a célja ezzel a húzással?
Ha megnézi a korábban készült westernfilmeket, észre kell hogy vegye, mindegyikben férfi a főszereplő. Még a Volt egyszer egy Vadnyugatban is, amelyben Claudia Cardinale kulcsfiguraként van jelen, akárcsak a Száz puskában a gyönyörű Raquel Welch. Szépségével, vonzerejével ő is inkább csak díszítőeleme a filmnek. Én többet akartam Vivienne karakterével. Azt, hogy miután magára marad a házban, róla szóljon a történet. Még azután is az ő sorsával foglalkozik a néző, amikor a férje megjön a háborúból. Egy magányos nő is lehet erős, de bármennyire kemény is, kiszolgáltatott helyzetben ez sem mindig elég.

Azzal is érdekessé teszi a két karaktert, hogy egyiknek sem anyanyelve az angol.
Minden eddigi western hőse fehér bőrű, angolszász férfi. Én ezt a mintát is elhagytam.

Mire ügyelt még a forgatókönyv írása során?
Egyrészt arra, hogy mi történt a szereplőkkel, még mielőtt megjelentek volna a filmben, és mikor, milyen helyzetben viselkednek másképpen, mint ahogy megszoktuk vagy elvárjuk tőlük. Spanyol feleségemmel jó ideje Madridban élünk. A koronavírus miatti lezárás is ott ért. Akkor írtam a forgatókönyvet, amikor legfeljebb 250 méterre hagyhattuk csak el a házunkat. Sokat olvastam, gyakran gondoltam anyámra, aki lánykorában egyedül járta az erdőt, és idős fejjel is sokszor ott talált menedéket. Gyerekkoromban gyakran vitt moziba. Emlékszem, az Arábiai Lawrence című filmet is vele láttam először. Sosem felejtem el a tanácsait. Semmi sem gátolhat abban, amit el akarsz érni. Ne tartson vissza semmi, ha valamit ki akarsz próbálni. Ne félj az esetleges kudarctól. Ha hibát követtél el, majd helyrehozod. Légy bátor és eltökélt. Most is hallom minden szavát. De apám is fontos szerepet játszott az életemben. Részt vett a második világháborúban. Sokat sátoroztunk együtt. Ő tanított meg halászni és lovagolni. Ez utóbbinak hasznát is vettem már több filmben.

Nemcsak a kosztümök és a fegyverek, maga a helyszín is autentikus a filmben. Hol forgattak, melyik részén az Egyesült Államoknak?
Mexikóban forgattunk. Ott találtuk meg a szükséges helyszíneket, ahol eddig még nem is jártak filmesek. A helybeliek közül választottuk ki a statisztákat. Nagyon nehéz volt szőke és vörös hajú embereket találni.

Annyiféle alkotómunka tölti ki az életét, hogy hétköznapi dolgokra talán nem is marad ideje. Vagy mégis?
New York állam egyik kisvárosában, Watertownban éltünk, ahol nagyon szép kertünk volt. Minden megtermett nálunk. Most a fivérem gondozza a kertet, a gyümölcsfákat, nagyon terebélyesre nőtt mind. Ha ott járok, mindig magokat gyűjtök, amelyeket Madridban el is ültetek. Az erkélyünk is olyan már, mint egy kisebb park. Tele van díszcserjékkel, amelyek már el is takarják a városképet.

A cikk eredetileg a Vasárnap családi magazin 2024. október 15-i számában jelent meg.