Egyszer olvastam egy olyan véleményt, hogy a Disney-hercegnők csaknem 60 évvel visszalendítették a feminista mozgalmat. Tény, hogy rengeteg káros tanulság és popkulturális sztereotípia eredeztethető ezektől a figuráktól, ám azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a háttérben meghúzódó művészek évtizedek óta próbálnak javítani a helyzeten, még ha mindezt Mickey egér árgus tekintete alatt teszik is. A Vaiana 2. premierje alkalmából nézzük meg, hogyan frissült az idők során a Disney-hercegnők sorsa!
Minden 1937-ben kezdődött az első egész estés rajzfilmmel. Ez volt a Hófehérke és a hét törpe, mely megalapozta a Disney-hercegnők legfőbb jellemzőit – a segítő állatkákat, az önfeledt éneklést, na meg azt is, hogy legfőbb erényük a szépségük. Arról pedig inkább ne is beszéljünk, hogy „hősünket” végül egy olyan férfi menti meg, akit minden átvezetés nélkül, pusztán tűzoltani írnak bele a történetbe. Ehhez hasonló elemeket a Hamupipőke és a Csipkerózsika is reprodukáltak (kibővítve azzal, hogy a csúnya emberek rendszerint gonoszak), de hát mi mást várhatnánk tőlük? Ezek klasszikus mesék, nem modern állásfoglalások. Igen ám, csakhogy a Disney kiemelte őket az éjjeli lámpa fényéből, egészen a popkulturális példaképek szintjére, kislányok millióinak gondolataiba.
Ki számít Disney-hercegnőnek?
A válasz összetett, hiszen nem egyértelmű, mi számít Disney-nek (elvégre a Marvel és a Star Wars is alájuk tartozik), de az sem lehet kritérium, hogy a szereplők a szó szoros értelmében hercegnők legyenek (ez kizárná például Pocahontast vagy Vaianát). A legelfogadottabb kritériumok a következők: a figurának embernek és nőnek kell lennie, főszerepet kell játszania, és hatalmi pozícióban kell lennie (vagy a film során odajutnia). Ebbe beletartozhatnak törzsfőnökök vagy egyéb méltóságok lányai, de azok is, akik házasság (Belle) vagy uralkodói kegy (Mulan) útján válnak méltósággá. A definíció persze nem kőbe vésett, és időnként maga a Disney is felszólal, hogy egy-egy új figurát hercegnőnek kell-e tekintenünk.
A felvilágosodás kora
A helyzet szerencsére javulni kezdett. 30 év kihagyás után a Disney-hercegnőket a hableány Ariel támasztotta új életre. És nemcsak a Broadway-musicaleket idéző, pörgős stílusával, hanem főszereplője lelkületével is. Ariel volt az első Disney-hercegnő, aki saját döntéseket hozott – ellent mondott apjának, saját hibákból tanult, önként hozott áldozatokat. Ezt követte A szépség és a szörnyeteg Belle-je, aki szabadidejében edukálta magát, a falu hiú szépfiúja helyett pedig egy kitaszítottba szeretett bele, pusztán a személyisége miatt. A tanulságot ugyan kissé aláásta, hogy választottja végül jutalomként „megszépült”, de a kis lépéseknek is örülni kell. Márpedig a Disney hamarosan a nagyokat is megtette – 1993-ban érkezett Jázmin, az első színes bőrű hercegnő. Őt követte az amerikai őslakos Pocahontas, valamint a kínai Mulan, akik ráadásul háborúkat, generációs konfliktusokat oldottak fel. És míg az arab Jázmint az enyhe negatív visszhang ellenére is egy fehér színész szinkronizálta, az utóbbi kettőhöz már megfelelő nemzetiségű színészeket szerződtettek. A Disney-hercegnők egyértelműen képviselni kezdték a globális kultúra sokszínűségét.
A modern felfedezők
A 2009-es A hercegnő és a béka amellett, hogy elhozta az első afroamerikai hercegnőt, nagyrészt ennek az érának állított emléket. A valódi modernitás Aranyhaj megjelenésével köszöntött be. A hercegnők többé már nemcsak lázadtak, hanem saját szabályokat írtak. Aranyhaj túljárt férfi udvarlója eszén, és saját magát szöktette meg a börtönből. Merida a saját kezéért versenyzett, és győzött. A Jégvarázs Annája és Elzája saját testvéri szeretetükkel oldottak fel átkokat férfiak csókjai helyett, Vaiana pedig egyáltalán nem is foglalkozott a szerelemmel, csupán saját álmával – a felfedezéssel. A Covid alatt (sajnos minimális visszhangra) debütáló Raya pedig elég bölcs volt ahhoz, hogy megszabaduljon saját előítéleteitől, és bízzon azokban, akik mások. Régen meghaladtuk tehát a magukat önként alárendelő, idegen férfiakra támaszkodó Hófehérkéék korát. Azonban még mindig van hova fejlődni.
A hercegnők mostanra ugyan sokszínűek, ám ritkán tudnak érdemben reflektálni saját nemzetiségük jellegzetes problémáira. A Disney megállapodott a férfiak szerepének fokozatos visszaszorításánál, hiszen ezt mostanra a maradibb emberek is gond nélkül megemésztik. De nem lehet örökké kitolt gólvonalakkal és folytatásokkal biztonsági játékot játszani. Egy ponton nem lehet tovább terelni a szót, mondjuk, az első meleg Disney-hercegnőről – egy olyanról, aki a filmben is az, nem csak a Wikipédia-szócikkben. Vagy „ne adjʼ isten!” az első transzneműről. Sokan valószínűleg már a felvetést is istenkáromlónak tartják. De gondoljunk csak bele, hányan hagyhatták el anno zsörtölődve A kis hableány vetítését. Hiszen milyen már az, hogy egy lány hátat fordít az apjának?
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.