Szacsvay László – Mindent humorral

s

Elég szűk a járása. Ezekkel a szavakkal fogalmazza meg „közéletét” Szacsvay László Jászai Mari-díjas, kiváló és érdemes művész, a Nemzet Színésze, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. Reggeli séta Fülöppel, piros kendős magyar vizslájával, közért, trafik, gyógyszertár, aztán (ha van) próba, délután (ha van) szinkron, este (ha van) előadás, majd ismét Fülöp, a séta után pedig jöhet egy whisky.

Mert whisky nélkül nem élet az élet?

Szeretem. Úgy szoktam kérni, hogy kérek egy Charlie-t.

Jég dupla whiskyvel?

Egy a társaságra kell, egy, hogy jól aludjak el.

És jól alszik utána?

Én whisky nélkül is jól alszom, hála a Jóistennek. Az a legjobb dolog a világon. Megfejelem a napomat egy délutáni alvással. Amikor sokat dolgoztam, és nagyon fáradt voltam, ébredés után minden reggel az volt az első gondolatom, hogy tudok-e délután aludni? Mostanában tudok. De nem alszom végig az egész délutánt. Ha nincs előadásom, hétkor megyünk sétálni Fülöppel, és egy órát lent vagyunk. Aztán nézem a szörnyű tévét. Szörfölgetek. Nincs okostévém, csak azt tudom nézni, amit adnak. Olvasnék szívesen, de tíz oldal után le kell tennem. Elfárad a szemem.

Tíz oldal nem olyan gyenge teljesítmény.

De ha érdekel, akkor is le kell tennem, az a rossz. Ha meg befekszem az ágyba, máris elalszom. Fekve nem is tudok olvasni. Aztán vannak az öregségi dolgok. Felébredek kettőkor vagy négykor, vagy kettőkor is, meg négykor is, elvégzem a dolgomat, és úgy megijedek, hogy gyorsan visszaalszom.

Ha már az ijedtségnél tartunk… a magyar színésztársadalomban elsőként beszélt a prosztatabetegségéről. Sokaknak segített ezzel, ugye, tudja?

Kifakadt belőlem. Vannak, akik ezt úgy élik meg, hogy a műtéttel oda a macsóságuk. Inkább titkolják, látensen kezelik. Én meg röhögtem rajta. Ha baj van, mindig röhögök. A titok teher az ember vállán. Meg lehet rokkanni alatta. Minden csoda három napig tart, és ha elmondom, annyi! Ha már túléltem a dolgot, gondoltam, annyival tartozom, hogy beszéljek róla. Tizenöt évvel ezelőtt, amikor megműtöttek, az orvostudomány még nem állt azon a szinten, mint most. Elém tették a leletet, és azt mondták, magának rosszindulatú daganata van. Ültem egy darabig a kocsiban, vagy egy órát, hogy megemésszem, aztán visszamentem, hogy doktor úr, akkor most ennyi volt? Dehogyis, mondta. Három hónapon belül meg tudom műteni. Ki is vette az egészet, nehogy bent maradjon valami, és folytatódjon a kínszenvedés. Nagyon sok embernél onnan indul a betegség.

De már nem is gondol rá.

Elegem lett az orvosokból. Szegény nejemet is vittem annyi helyre! Az egészségügyből is elegem van. Igen, rendben vagyok, ellenőrzésre sem járok már. Utálom a kórház környékét is. Ha majd menni kell, akkor megyek, nem tudok mit csinálni. Sérvem is van, vágni kellene, de nem javasolják a műtétet a szívem miatt. Lehet, hogy nem ébrednék fel, mondta az orvos. Jó, akkor inkább hazaugrom aludni, mondtam. Otthon mégis jobb, mint a hideg műtőasztalon. Annyian mentek el a korosztályomból, hogy ezzel tisztában kell lenni. Aki megszületett, az elmegy egyszer. Ez még a legegészségesebb fiatalokra is vonatozik. De nem vagyunk egyformák. A nagyapám nyolcvanhat évesen volt először fogorvosnál. Betömték az egyik fogát. Addig azt sem tudta, mi az, hogy fogorvos. Csontozat kérdése. A rák meg hozott vagy szerzett portéka. Nem vagyok én orvos, de fél füllel hallottam egy csomó dolgot. Tessék elmenni kivizsgálásra, ezt tudom ajánlani. Ne kelljen az orvosnak azt mondania, hogy tetszett volna előbb jönni! Ezért beszéltem annak idején a bajomról. Persze volt olyan is, hogy e-mailben azt kérte tőlem valaki, tessék meggyógyítani az édesapámat! Másvalaki a férje miatt várt tőlem segítséget. Visszaírtam, hogy szívesen találkozom a kedves férjével, édesapjával, beszélgetni tudok vele, de meggyógyítani nem. Olyan sötétség van az agyakban…! Jó, hogy süt a nap, de oda nem tud bevilágítani.

Felpörgette kicsit a napjait, hogy főszerepet játszik a Valami madarak című filmben, amelyet nemrég a bergamói fesztiválon díjaztak? Egy makacs kis öregember, aki akarata ellenére kerül be az idősek otthonába. Mindenkitől azt hallom, milyen jó a Szacsvay! Még a filmbeli partnerei is a legnagyobb elismeréssel beszélnek az alakításáról.

Meglepett, hogy vén fejjel játszhatok egy filmben, nem is kis szerepet. Hogy ez mit hoz, lesz-e következménye? Szerintem semmi. Van egy jelszavam. Olyan vagyok, mint régen a Gelka. Tudja, mi az? Rádió-, televízió- és elektroszerviz. Állami vállalat volt egykor. Van, aki nem tudom, mi mindent el tud intézni, vagy vacsoravendégeket vár. Engem, mint a Gelkát, hívni kell, és megyek. Rádióba, szinkronba, filmbe, színházba. Jólesik, hogy hetven felett még mindig megbíznak bennem. Vadidegen emberektől kapok visszajelzést, hogy tetszik nekik a film, szeretik. Nagy öröm ez nekem.

k

A Katona József Színházban a Mefisztólandban kapott új szerepet.

Nem is egyet. Először villanyszerelő vagyok, aztán csótányirtó, kellékes, majd filmforgatáson asszisztens. Mindegyik figura maga az Ördög. Játszani még mindig szeretek, csak kínlódom néha a szöveggel. Azt hiszem, hogy már tudom, aztán kiderül, hogy nem. Fáj már a tanulás. Birkózni kell. Van, aki egyszer-kétszer elolvassa, és már tudja. Kállai Ferenc jutott az eszembe. Idős korában hívták egy kis szerepre, amikor már öt mondatot sem volt képes megjegyezni. Ilyen is van. Kinn a tábla, hogy megtelt. De ezek a régiek nem is kiló-, hanem mázsaszámra tanulták a szöveget. Színház, film, tévé, rádió, önálló est. Iszonyatosan sok munka volt régen. Színészek mostanában nem nagyon vannak a tévében. Inkább celebek. VV Évikének van egy pattanás a seggén. Ez a téma. Régen, ha Bessenyei Ferenc végigment a Váci utcán, megállt a forgalom. Nem azért mondom, hogy én arra vágyom, hogy lépésenként megállítsanak, és hülyeségeket kérdezzenek, mert előfordul az is. Garas Dezső több embert vágott szájon, aki az orrára tett megjegyzést. A színház kultúrát ad, de néha el is vár. Ha elhangzik egy név, és nem tudod, kiről van szó, nehezen tudsz reagálni. Bizonyos dolgokkal, például a történelemmel, a régmúlt vagy a jelen politikájával nem árt tisztában lenni. Érteni kell a célzásokat, utalásokat. Jobban élvezi a színházat, aki képben van.

Miért állítja magáról, hogy világéletében gyáva volt? Milyen helyzetekre vonatkoztatja? Hiszen a véleményét bátran kimondja.

Csak egy példa: negyven éve vagyok a Katona József Színházban. Nem volt bátorságom elmenni, amikor nem nagyon használtak. Sosem tudja az ember, mikor cselekszik jól. Sok kollégám mondja egy idő után, hogy új impulzusokra van szüksége. Én mindig hűséges voltam. Ha jött valami, ami örömet jelentett, és sikeres volt, megnyugodtam, és maradtam a helyemen. Azt szoktam mondani: sokszor egy nézés is ér annyit, mint eljátszani 80 oldalt. Básti Lajos micsoda nagy színész volt! Mégis van, aki arra a pillanatára emlékezik, amikor nem jutott eszébe a szöveg. Hogy ott milyen jó volt!

Vitába száll, ha már csak azzal győzhet?

Soha nem verekedtem az igazamért. Olyan vagyok, mint Arany János az Epilógusban: „Ha egy úri lócsiszárral találkoztam s bevert sárral: nem pöröltem, félreálltam, letöröltem.”

Vagy elszaladt, szokta mondani.

Azok nőügyek voltak. Rossz időben voltam rossz helyen. Mentem én ablakon keresztül is. Előbb persze kinyitottam. Magasról sosem ugrottam. Szerintem jobb egy pofont kapni, mint repülni a harmadik emeletről.

A legemlékezetesebb hosszú távot milyen ügyben futotta?

Katarzis szempontjából? Láttam A hosszútávfutó magányosságát a moziban, és hazáig szaladtam. Óriási élmény volt. De inkább sprinter voltam. Gimnazista koromban 60 méteren második lettem. Egy atlétikai versenyen edzés nélkül rakott be a tornatanár hosszútávra. Megbetegedett, akinek indulnia kellett volna. Az első 100 méteren még vezettem, aztán görcsöt kapott a lábam. Kettőkor volt vége a versenynek, este 6-7-re értem haza. Nem bírtam felszállni a trolira. Bedurrant a lábam.

Vívott is régen.

Akkor hagytam abba, amikor kezdett egy kicsit menni. Felvettek ugyanis a főiskolára.

t

A tenisz viszont még ma is színesíti a napjait.

Holnap is megyek. Egy órát játszunk. Más kérdés, hogy hogyan? Kimegyek a pályára, felveszem a védőfelszerelést… tovább tart az öltözködés, mint a játék. Hogy ne fájjon a sérvem, sérvkötőt teszek, és gumival odaszorítom. Ha meg összeesnék… ennél szebb halált el sem tudok képzelni. Teniszpályán összeesni! Gyönyörű, nem?

Esetleg ágyban, párnák közt?

Ágyban? Fülöp most is ott alszik. Összetúrja. De hadd túrja! Ha ott esik jól neki alukálni, hát aludjon! A halál tényét egyébként meg tudja érteni az ember, ha egy csöpp esze van. Volt, nincs. Ezzel van probléma! Nyilván idegrendszer és humorérzék kérdése is. Van, akin eluralkodik a tehetetlenség. Én sem tudom, mit hoz a jövő. Ha már nem fogok tudni dolgozni…! Például ki fog ápolni, ha rászorulok? A Valami madarakban nem is kellett játszanom. Magamat adtam.

Szacsvay-Fehér Lászlót?

Igen, ezen a néven vagyok anyakönyvezve. Az édesapám Szacsvay-Fehér Tibor volt. Író és tanárember.

Mikor csonkította meg a vezetéknevét?

A pályám legelején. Nem fért ki a plakátra, hogy Szacsvay-Fehér László főiskolai hallgató.

De a személyi igazolványában…

… ott Szacsvay-Fehér László Tibor van. A Bertalan már nem fért oda.

Mit írt az édesapja? Novellákat?

Van egy nagyregénye. Árnyék az úton. Negyvenéves koromig nem engedte elolvasni. Mert mi mindenen ment keresztül az a generáció? Első, második világháború, Szálasi, holokauszt, Kádár. A gulyáskommunizmusban már öregek voltak. Azt sírják most vissza nagyon sokan. Hogy akkor milyen jó volt! Lóf***t volt jó! Semmi sem volt jó. Más volt. A 70-es, 80-as években 5 ezer forintból be lehetett vásárolni hétvégére. Most meg mit kapsz ennyiért? Két doboz cigit, egy répát és egy almát. A másik bajom a mai világgal: mindenki hazudik. Az egész világ meg van hülyülve. De teljesen! Mindent a pénz mozgat. Lövöldöznek mindenfelé. Fel kell használni a legyártott fegyvert, hogy jöhessen az új. Katasztrófa! A gyógyszeripar a második legnagyobb borzalom. Rengeteg orvosnak szerződése van a gyógyszergyárral, hogy azt az orvosságot írja fel, ami nekik a leginkább megfelel. Közben minden gyógyszernél ott a mellékhatás. Ez is hatalmas üzletág lett. Már nem lehet kiigazodni semmin. Régen azt is tudni lehetett, ki az ellenség. Most ki? Tessék megmondani! Vagy ki nem az? Ember embernek farkasa lett. Ami szintén nagy baj: elveszett a kedély, a humor. Senki nem beszélget az utcán. Mindenki nyomogatja az okostelefont.

Mindenki helyett mondjuk inkább azt, hogy egyre többen.

A kutyások! Ők még szóba állnak egymással. Köztük még elhangzik egy-két szó. De értelmi beszélgetést nem nagyon lehet már folytatni. Nincs kivel. A kutyák legalább szaglás útján tudják, mi újság.

Mindennek ellenére, ugye, élni mégiscsak jó?

Persze. Ki vitatja? Csak nem mindegy, hogyan.

A mindennapi öröme azért még megvan?

Hogyne! Nagy öröm például, ha el tudom végezni a dolgomat. És öröm lesz az is, hogy megcsinálják a fogamat. A sziszegőim és a ropogóim még szerencsére jók. Hogy ez is mekkora boldogság!

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa a Vasárnap.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Korábbi cikkek a témában

Ezt olvasta már?