Sütő András: „Magamat kerestem másban”

Meddig jutott végül is a Viharsarokkal? Milyen köröket írt le vele a nagyvilágban?

A berlini fesztivál óriási kaput nyitott előttem. Témájával az itthoni szubkultúrán belül ugyan ikonikussá vált a film, a nagy sikert azonban külföldön érte el. Sokat repültem vele. Tajpej, Makaó, Izrael, Mexikó… nekem, aki egy százhetven fős faluban, Zalamerenyén nőtt fel, és Nagykanizsán érettségizett, óriási élményekkel szolgáltak ezek az utak. A legtöbb magyar néző a Blokád című filmből ismer, amelyben a fiatal Göncz Árpádot játszottam. Talán most, ahogy itt ülök, értelmiségi fiúnak tűnök. Ezt tette a tizenhét évnyi színházi munka. Az a közeg, ahonnan jöttem, vagy az a családi környezet, amelyben felnőttem, aligha tudott volna segíteni abban, hogy huszonöt évesen körbeutazzam a földet. Pedig sokat álmodoztam erről. Aztán jött a Viharsarok, és hatalmasat fordult velem a világ. Elkezdtem repülgetni. A Szabad ötletek jegyzékével, vagyis József Attilával már jó ideje járok az ország különböző pontjaira. Iskolákba, intézményekbe. A Viharsarok magja nagyban hasonlít a költő egy-két sorához. „Magadat keresed másban, magadat szereted.” Vagy „csak más szemében fürösztheted meg saját arcodat”. Valójában ösztönösen vágyunk mások szeretetére, elfogadására. Akárcsak arra, hogy saját magunkkal is jóban legyünk, sőt önmagunkat is szeressük. Van, aki öntudatlanul, másvalaki nagyon is tudatosan kutatja ezt az érzelmi állapotot. Nagyon érdekes tanulmány számomra az is, hogy amióta megszületett a kislányom, elmúlt a velem született halálfélelmem. Tudom, hogy van egy folytatásom. Óriási körforgás részesei vagyunk. Ciklikusan, generációkra rakódva.

Miből eredt a halálfélelme?

Abból, amit kiskorom óta a falunkban hallottam. Már óvodásként megjegyeztem azt a szót, hogy meghalt. Azt mondták, senki nem marad itt örökre. Aki meghal, az felmegy a mennyországba. De hol van az, és mi van ott? Megpróbáltam elképzelni. Nem ment. Kértem, hogy magyarázzák el. Nem tűnt örömteli, megnyugtató helynek a mennyország. Azt mondtam, én soha nem akarok odamenni. Féltem attól, hogy egyszer én is eltűnök, és a felhők fölé kerülök. Aztán az élet kezdte megmutatni ezeket a helyzeteket. Hatéves voltam, amikor meghalt a dédikém. Tizenegy éves koromban a szemem előtt ment el az apai nagypapám. Őt is nagyon szerettem. Csupa traumatikus élmény. Halottak napján, gyertyagyújtáskor a temetőben mindig nagyon szomorú voltam. Édesanyám várandósságának kilenc hónapja alatt egyfolytában ott munkált a félelem. Izgult, hogy minden rendben legyen velem. Én úgy jöttem a világra, hogy sokat rettegett. Valószínűleg innen az én halálfélelmem. Velem született.

József Attila megformálásához, illetve a Szabad ötletek jegyzéke színreviteléhez a lehető legmélyebbre kellett ásnia magában. Elért ezekhez az érzelmeihez is?

Hosszú hónapokat töltöttem az anyaggal. Nemegyszer éreztem azt, hogy tudom, mit élhetett meg a költő bizonyos helyzetekben. Én tizennyolc éves voltam, amikor apukám egy időre megszakította velem a kapcsolatot. Volt elegendő lelki munícióm József Attila színpadi, majd filmbeli megformálásához. De másról szól a színpadi megjelenítése, és másról a filmbeli. Előbbi révén bepillantást nyerünk a legbensőbb gondolataiba, érzelmi világába, erotikus fantáziájába, emléktöredékeibe. Ezek belső monológok. Cenzúrázatlan megfogalmazások. Lazán összefűzött sorok. Szabad asszociációs írások. A költészet napján közönség elé kerülő Reménytelenül című film, Rózsa Gábor rendezése József Attila és pszichoanalitikusa, Gyömrői Edit izgalmas kapcsolatát mutatja meg.

Kiderül a filmből, hogy megtépázott lelkével tudott-e igazán szeretni a költő? Hogy képes volt-e kiteljesedni, akár csak egy rövidke időre is ebben a különös kapcsolatban?

Kényelmetlenné válik az ember számára, ha tudja, hogy nem képes viszonozni a másik szerelmét. Ha érzem, hogy jobban szeret, mint ahogy én szeretem őt. Fojtogató, szorító érzés ez. Kényelmetlensége miatt az ember igyekszik is kislisszolni egy ilyen kapcsolatból. Elmenni. Lezárni azt, hiszen nem tudja viszonozni, amit kap. József Attila minden szerelmi kapcsolata zátonyra futott. Nem véletlenül. Tudományosan alátámasztott tény, hogy az ember életének első ezer napja nagyon meghatározza a későbbi alapszemélyiségét. Megmásíthatatlan programokat hoz létre benne. Vizsgáljuk meg József Attila esetét. Lelépett az édesapja. Otthagyta őt. Kisfiú volt, amikor elszakadt tőle. Ott marad a nővéreivel és az édesanyjával, aki nem tudja eltartani a három gyermekét. József Attila ezt úgy éli meg, hogy ellökte őt magától. A Gyermekvédelmi Ligán keresztül Öcsödre kerül. Ezt meg úgy éli meg, hogy elhagyja az édesanyja. Vadidegen családhoz, egy parasztgazdához kerül, aki azt mondja neki: „Mostantól én vagyok az apád, ő pedig az anyád! Téged hogy hívnak? Attila? Ilyen név nincs a faluban. Mától fogva Pista vagy”. Elveszik a nevét, az identitását. Mi marad neki? A fantázia. És innen táplálkozik a szeretetéhsége. Ez hajtja mindenki felé. És épp a szeretetével fojtja meg minden kapcsolatát.

Túlságosan szeret?

Amit én megfejtettem belőle: Szántó Judittal élt egy háztartásban, miközben megszerette Gyömrői Editet. Judittól ment el szerelmesen a terapeutájához. Majd hazament, leült vacsorázni, és megírta a Gyermekké tettél és a Nagyon fáj című verseit. De nem Szántó Judithoz, hanem Gyömrői Edithez. Attila szerintem végtelen nagy hévvel, a világ legnagyobb szeretetével tudott szeretni. Vegytiszta szenvedéllyel, de olyan forrón, hogy azzal el is égette a választottját. Feldolgozhatatlanul nagy volt az ő szeretete. Minden kapcsolata ezt a tényt erősíti meg. A másik fél valósággal kimenekült a szerelméből.

Beszélt arról valakinek Gyömrői Edit, hogy mi történt kettőjük között?

Soha senkinek. Még Fehér György dokumentumfilmjében sem, amelyet József Attiláról forgatott. Kérdezhette őt bárki, erről hallgatott. Mindig az orvosi titoktartásra hivatkozott. A személyes kapcsolat egy bizonyos határát terapeuta és páciense egyébként sem lépheti át. Értékét veszítené a kezelés, sőt még kárt is okozna a páciens pszichés állapotában. El tudom képzelni, hogyan zajlott ez kettőjük között. József Attila éjjel, Szántó Judit asztalánál megírta a verset, amelyet aztán letett Gyömrői Edit elé, és ezzel vallott szerelmet neki. A költő számára borzalmas érzés lehetett, hogy viszonzatlan maradt a szerelme. Nem csodálom, hogy a fejébe vette, hogy teleír egy egész füzetet. Úgy gondolta, ezzel fogja kigyógyítani magát minden lelki bajából. Így született meg a Szabad ötletek jegyzéke. Dühből. Végigment benne az egész életén. A gyerekkorától kezdve egészen odáig, hogy ott ül a Japán kávéház asztalánál, a mai Írók boltjában, és csak ír és ír. Pénteken abbahagyja, és csak vasárnap nyitja ki a füzetet, este 8 óra 20 perckor. Az az utolsó bejegyzés. Majd eltelik 25 perc. Nem tudjuk, mi történt az alatt. Csak azt, hogy 8 óra 45 perckor megírta a Foglalatot. Használati utasítást adott ahhoz, hogy mi ez az egész.

József Attilától milyen út vezette Radnóti Miklóshoz?

Amikor az előbbivel foglalkoztam, több ajtót is megnyitott előttem az anyag. Érdekelt a kor, ki szerette József Attilát és ki nem, ki tartotta tehetségesnek és ki kevésbé, kivel volt személyes viszonyban, erősebb barátságban. Így találtam rá azokra a nyomokra, hogy József Attila és Radnóti Miklós kölcsönösen elismerték egymást. Többször előfordult, hogy egy egész éjszakát átbeszélgettek. Költészetről, politikáról társalogtak. Attila nagyon szerette elmondani a verseit, Radnótinak is ő maga töltötte meg érzelmekkel a sorokat. A negyedik eclogájában Radnóti hivatkozik is Attilára. Olvastam a Naplóját is. A kanonizált személyiség mellett annak emberi gyarlóságait is láttam.

A Bori notesz verseiből összeállított estje, gondolom, még közelebb vitte hozzá.

Fájó volt látni, hogy egy pozitív gondolkodású fiatalember fölött fokozatosan beborul az ég. De minél távolabb került Fannitól, lélekben annál közelebb volt hozzá. Mindent elvehettek tőle, a Bibliát, Arany János Toldiját, de a füzetét nem. Abba írt titokban esténként. Harmincöt éves vagyok. Van már elég élettapasztalatom ahhoz, hogy átérezzem a helyzetét. Az egész Bori noteszt még senki nem tanulta meg, és nem készített belőle összművészeti előadást. Olyan jó az anyag, olyan erősnek találtam a hívó energiáját, hogy kimondottan ösztönzött arra, hogy foglalkozzam vele. Két kortárs néptáncos és egy operaénekes van velem a színpadon. Együtt adjuk át a notesz tartalmát, miközben a versek vizuálisan, Radnóti Miklós kézírásával születnek meg a néző előtt.

Hogy küzdött meg a Szabad ötletek jegyzékével, és hogyan a Bori notesz verseivel?

Előbbit négy és fél hónap alatt tanultam meg, utóbbit két hónap alatt. De az sem volt könnyű. Ültünk a feleségemmel és a kislányommal a horvát tengerparton, sütött a nap, magamban pedig próbáltam elképzelni, amit Radnóti Miklós a Hetedik eclogában írt. A szögesdróttal beszegett barakkokat.

A Budapesten forgatott Callas-filmben milyen szerepet kapott?

Az opera-énekesnő egyik szomszédja vagyok. A film utolsó perceiben bukkanok fel, amikor a párizsi lakásában meghal a díva. Megszólal egy ária, és az elmúlás pillanata sorra megérinti azokat az embereket, akik ismerték és szerették, vagy egyáltalán nem kedvelték őt. Ennek a költői pillanatnak az ábrázolása közben exponálódom be én, az opera-énekesnő egyik szomszédja, egy fiatal apa, aki a beszűrődő zene hatására elindul az ablak irányába, a fény felé.

Angelina Jolie alakítja Callast. Találkozott vele?

Úgy találkoztunk, hogy váltottuk egymást a forgatás helyszínén. Ő ment, én jöttem. Ő kettőig forgatott, én háromkor kezdtem. Előttem szállt be egy Mercedesbe, amely a stáb bázisára vitte. De a fia, Maddox Jolie-Pitt főzte nekem a kapucsínót. Ő kísért jelenetről jelenetre, és a stábbulin is vele voltam. Mondta, hogy nagyon szeretne filmes lenni. Kedves, tisztelettudó fiú. Ebben a filmben az édesanyja és az édesapja is látni fognak. Kellemes érzés belegondolni.