Három évad után véget ért a Netflix történetének legnézettebb sorozata, a Squid Game, vagy kissé kínos magyar címén a Nyerd meg az életed. A dél-koreai thriller kreatív látványvilágával és elborult, ám kétségkívül szórakoztató koncepciójával egy éjszaka alatt beírta magát a popkultúra nagykönyvébe. De vajon sikerült végig megtartania a minőséget?
A történet Szong Gihunt (I Dzsongdzse), egy megkeseredett dél-koreai férfit követ, aki a hétköznapokat leginkább adósságai elől bujkálva tölti. Egy napon azonban váratlan lehetőséget kap – részt vehet egy titokzatos, gyerekjátékokból összerakott vetélkedőn, melynek győztesére örök anyagi biztonság vár. A meglepetés csupán akkor éri a versenyzőket, amikor az első játék közben a szervezők hirtelen tüzet nyitnak mindenkire, aki kiesik.
A polip markában
A Squid Game első évada színtiszta varázslat. Sajátos, átgondolt stílusú adrenalinbomba pörgős párbeszédekkel, ritmusos rendezéssel és megkapó vizuális stílussal. A mondanivalója pénzről és annak ránk gyakorolt, aránytalan hatásáról ugyan nem túl eredeti, mégis könnyedén befogadható támpont a valódi lényeghez – a versenyszámokhoz. Ezek egytől egyig fantasztikusak, a vérfürdő helyett ugyanis elsősorban a szereplők rendkívül emberi, gyakran szánalmas és visszataszító viselkedésére helyezik a hangsúlyt. Az első pillanatban kiismerhető, színes jellemek és a jellegzetesen koreai társadalmi konfliktusok pedig egészen a sokkoló évadzáróig idegenvezetik majd a figyelmünket. Az összképen egyedül egy-egy szemforgatósan túldramatizált jelenet, valamint néhány vállalhatatlan (nyugati) színészi alakítás ront, de mindent összevetve még így is a Battle Royale talán legjobb szellemi örököséről beszélhetünk.
Játszd újra, Szong!
A Netflix mindebből csak a nézettségi adatokra figyelt fel, és be is rendelte a folytatást – bármi áron. A felvetés alapvetően nem rossz. A főszereplő pusztító hadjáratot indít az embertelen vetélkedő ellen, amit eleinte öröm nézni. A második évad tökélyre rendezett, feszült első epizódja szerintem az egész széria csúcspontja, utána viszont megindul a minőségbeli szabadesés. A Stranger Things példáját követve az írók elkezdik húzni az időt. 20 percben mondják el azt, amit 5-ben is el lehetne, sehová nem haladó, érdektelen mellékszálakkal dúsítják a cselekményt, és teljesen megfeledkeznek arról, hogy melyik szereplők méltóak igazán a néző figyelmére. A legnagyobb bűnt azonban a harmadik évad követi el, mely még csak lezárni sem meri a sorozatot. Helyette sietősen, átgondolatlanul elvarrja (bár inkább csomóba köti) a főszereplő történetét, majd kétségbeesetten pitizni kezd a közönség előtt, hogy ez még nem feltétlenül a lezárás, ha ők többet akarnak.
Nyerd meg a folytatást
A Netflix sokadszorra esik pofára egy látszólag sziklaszilárd koncepcióval, pusztán azért, mert fél azt elengedni. Pedig semmi sem ront jobban egy médiaszenzáció megítélésén, mint ha nem tud elegánsan befejeződni. A Squid Game sajnos örökké az a sorozat marad, ami az egész világot megérintette a hatásos társadalomkritikájával, hogy aztán kapzsiságában a saját főgonosza oldalára álljon.
Adatok:
Cím: Nyerd meg az életed (Squid Game)
Alkotó: Hvang Donghjok
Szereplők: I Dzsongdzse, O Jongszu, Ü Hadzsun
Epizódok száma: 22
Korhatár: 16+
Megtekinthető a Netflixen.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.