Kezdetben sci-fit és fantasyt írt. De elmondása szerint a Hunyadi írása során találta meg saját hangját. Nagy népszerűségnek örvendő regénysorozatából pedig zajos sikerű filmsorozat készült. Bán Jánossal (írói álnevén Bán Mórral), a Hunyadi-könyvsorozat szerzőjével egy dunaszerdahelyi író-olvasó találkozón a csallóközi Bíró Szabolcs író beszélgetett.
Ma kimondhatjuk, hogy reneszánszát éli a történelmi regény műfaja, de nem volt ez mindig így. Milyen volt a helyzet 2008-ban, amikor piacra dobtad a Hunyadit?
Korábban is jelentek meg történelmi regények – a vikingekről vagy például a Sharpe-regények –, amiket faltak a magyar olvasók, de nem voltak magyar történelmi témájú regények. Amikor felvetettem a kiadónak, hogy miért nem adnak ki ilyet, azt mondták, hogy nagyon szívesen kiadnának, csakhogy nem készülnek ilyen művek. Meg azt is mondták, hogy János, akkor írd meg te.
Azonnal nekiálltál a munkának?
A megjelenést többéves kutatómunka előzte meg. De kezdetekben a legnagyobb fejtörést az okozta, hogy melyik korszakot dolgozzam fel. Először az Árpád-kor jutott eszembe, de ezt elvetettük, mert az a „röpke” 300-400 év nagyon hosszú időszak. Érdekelt még a huszadik századi történelem is – az első világháború, a fehér terror, a vörös terror –, de valljuk meg őszintén, ez a korszak elég sötét és borús időszak, én pedig szerettem volna felemelőbb témákkal foglalkozni. Egy olyan történettel, amely reményt ad az embereknek. Nagyon gazdag a magyar történelem, rendkívül sok kiemelkedő hőse van, bármelyik évszázad alkalmas lett volna erre.
Miért Hunyadi Jánosra esett a választásod?
Alapvetően nem róla szerettem volna könyvet írni, hanem Corvin Jánosról, Mátyás király fiáról. Nagyon érdekelt ez a karakter, hogy milyen lehetett Mátyás király fiának lenni. Tudjuk, hogy törvénytelen gyermek volt, és ennek ellenére Mátyás később megpróbálta őt utódjaként megjelölni, és elfogadtatni a királyi udvarral. És azt is tudjuk a történelemből, hogy az apja halála után ez a derék Corvin János nem tudta megtartani a hatalmat. Sőt – ami engem megdöbbentett –, Kinizsi Pál meg a magyar főurak tulajdonképpen szinte egy emberként fordultak ellene. Kíváncsi voltam, milyen ember lehetett, hogyan élte meg mindezt. Nagyszerű embernek képzeltem el, aki a déli horvát határokat védte, csak valószínűleg nem örökölte az édesapja és a nagyapja karizmatikus tehetségét.
Izgalmas sorstörténet. Miért vetetted mégis el az ő sztoriját?
Arra jöttem rá, hogy az ő élettörténete nem érthető meg önmagában. Corvin János története tulajdonképpen a Mátyás király életében történt események folytatása. Minden szereplő, aki Corvin Jánost támogatja vagy elárulja, Mátyás környezetéből jön. És akkor arra gondoltam, hogy szuper, ez egy apa-fiú történet lesz. De az a helyzet, hogy adatgyűjtés közben ugyanúgy jártam, mint Corvin esetében: Mátyás király története szép és kerek egésznek tűnik, de nem értelmezhető Hunyadi János története nélkül.
A Hunyadi előtt sci-fit és fantasyt írtál. Könnyen ment a váltás?
Nagyon szerettem a sci-fi történeteket, most is közel állnak a szívemhez. De már akkor, amikor az első Hunyadi-kötetet írtam, úgy éreztem, hogy ez valami más. Mintha megtaláltam volna a saját hangom – bár ezt legerősebben talán a harmadik kötet írásától kezdve éreztem.
Már az első kötet pillanatok alatt elfogyott…
A kiadó úgy döntött, hogy 2000 példányban fogják kiadni, és azzal biztattak, nyugodjak meg, öt év alatt biztosan el fog fogyni. Én akkor azt gondoltam, elég nagy baj lenne, ha Magyarországon egy Hunyadi című könyv 5 év alatt fogyna el. De mivel ez már a sokadik kötetem volt, azt már korábban is tapasztaltam, hogy 2000-nél nagyobb példányszámról nagyon ritkán álmodhat az ember. Nagyon későn jelent meg a kötet, közvetlenül a karácsonyi időszak előtt, és január végére ígértek fogyásjelentést. Hívtak is a kiadóból, hogy van egy kis gond, valószínűleg raktárban maradt az egész, mert nem találják. Kiderült, hogy azért nem találják, mert nincs. Egy-két hónap alatt elfogyott.
Milyen visszajelzéseket kaptál az első kötetre?
Hosszú ideig semmilyen visszajelzés nem jött. Akkoriban azért még nem volt annyi internetes fórum, Facebook-poszt. Sehol nem beszéltek róla, cikk sem jelent meg. Családtagok, munkatársak ajánlották egymásnak, így terjedt a híre. Évek teltek el, és talán a harmadik-negyedik kötetnél volt először író-olvasó találkozó.
Mit tapasztaltál, milyen hatással van a sorozat az olvasókra?
Az első igazán szívmelengető emlékem egy horvátországi strandról való. Gyanútlanul lesétáltam a partra, hogy úszom egyet, és ott láttam, hogy a fövenyen heverésző emberek közül valaki elmélyülten olvasott egy Hunyadi-könyvet. Csak ült az árnyékban, és hiába hívta a család, hogy menjen úszni, vagy hozzon valami kaját, kitartóan olvasott tovább. Hatalmas élmény volt látni ezt. Mi, írók, általában nem látjuk, hogy az emberek olvassák a könyveinket – csak reméljük, hogy ez tényleg így van. (Nevet.)
Térjünk át a filmsorozatra. Mennyi idő alatt készült el a film?
Nagyon hosszú folyamat volt. 14 éve vették meg a filmjogokat, majd „elröppent” tíz év, és már forgattak is. Mondták, hogy nem lesz meg gyorsan, de ezt azért nem gondoltam volna.
Kapcsolódó cikkünk
A tizenkét kötetes sorozat tíz – nagyjából egyórás – epizódba lett sűrítve. Hányan írtátok a forgatókönyvet?
Öt forgatókönyvíró volt. Én nem is íróként vettem részt a folyamatban, hanem segítőként – mint olyan, aki ismeri a regényeket. Bár, be kell vallanom, el szoktam felejteni, mi minden írtam bele a saját történeteimbe.
Milyen hosszú folyamat volt ez? Nagy feszültségek árán született meg a forgatókönyv?
Két és fél évig tartott. És talán furán hangzik, de ötven részt sokkal könnyebb lett volna megírni. Hiszen annyi cselekmény, annyi karakter van a sztoriban, hogy több évad is kijött volna belőle – de nyilván ez anyagiak kérdése is. Tehát a legnehezebb éppen ez volt: hogyan lehet leredukálni a tizenkét kötetes könyvsorozatot egy tízrészes filmsorozattá. Akkor döntöttem el, hogy elengedem az eredetit, és úgy tekintek a filmsorozatra, mint egy önálló műre.
Nehéz volt elengedni a saját regényed „kezét”?
A írónak a könyvei egy kicsit mintha a gyerekei lennének, és nem könnyű megélni azt, hogy mások nyesegetik, alakítját… Ha én producer lennék – ami nem leszek –, és megvenném a filmes feldolgozás jogát a szerzőtől, akkor az írót nem engedném a film közelébe sem. (Nevet.) Ő megírta a történetet, és munkája itt véget ért. A film már egy új sztori.
Emlékszem arra a telefonbeszélgetésünkre, amikor felhívtál a Hunyadi díszletei között sétálva. Még nem forgott a film, de már elkészült a dísz-letek egy része. Különleges élmény lehetett…
Minden írónak meg kellene tapasztalnia életében legalább egyszer ezt az érzést.
Amikor már beindult a gépezet – díszletet építettetek, castingoltatok, forgattatok –, felfogtad, hogy valójában mi történik veled, mi történik a Hunyadival?
Amikor írsz egy regényt, egyedül csak rajtad múlik, hogy megszületik-e, van-e rá időd, energiád, kedved. De a film sok ezer embert érint. Eleve minden azon múlik, van-e rá pénz. Láttam olyan filmeket, amelyeket elkezdtek forgatni, aztán mégis lefújták. Aztán ott volt a covid – az is kérdés volt, neki tudunk-e vágni a forgatásnak egyáltalán: minden reggel, minden egyes statisztától mintát kellett venni. Agyrém volt az egész. De azt hiszem, az áttörés bennem az első forgatási napon történt meg.
Amikor már elhitted, hogy ebből tényleg film lesz?
Mindig ott volt bennem az aggodalom, hogy csak ne legyen semmi gond. De aznap, az első forgatási napon – ami, ha jól emlékszem, valahol Gödöllő környékén egy hatalmas dimbes-dombos mezőn zajlott – hajnalban kiszálltam a kocsiból, és láttam, hogy ott van egy óriási haditábor, rengeteg sátor, pár száz statiszta talpig fegyverben, lovasok, páncélozott kaszkadőrök… Megdöbbentő volt a látvány, meg tudatosítani azt, hogy ez mind valóban ott van. Csak álltam zsibbadtan, hogy tíz perc múlva csapó, és itt valami tényleg elkezdődik. Elindult egy iszonyatos gépezet, ami egy éven át – 175 forgatási napon keresztül – dübörgött. De persze még akkor is izgultam, hogy milyen lesz, hogyan néz majd ki, jók lesznek-e a színészek, és a többi…
Jól sejtem, hogy Hunyadi Jánost már te is csak Kádár L. Gellért arcával tudod elképzelni?
Ez óhatatlan. Azt szoktam mondani, hogy nem emlékszem arra az időszakra, amikor már olvastam az Egri csillagokat, de még nem láttam a filmet. De akárhányszor kézbe vettem a regényt, és odaértem ahhoz a részhez, amikor Dobó István elmondja a beszédét, én Sinkovits Imrét láttam a lelki szemeim előtt. Amikor pedig Bornemissza Gergelyről van szó, Kovács Istvánt látom.
Hunyadi szerepe hatalmas vállalás…
Gellért pedig nagy-nagy energiával játszotta Hunyadit, és iszonyatosan fontos volt számára ez a szerep. Emlékszem, nemrég idéztük fel vele azt a napot, amikor már a forgatás után találkoztunk, ő pedig arról beszélt, hogy eltelt ez a hihetetlenül intenzív egy év, amikor nap mint nap keményen dolgozott, rengeteget készült a szerepre – mégsem ismeri fel senki az utcán, mert senki nem látott ebből az egészből még egyetlen kockát sem. Akkor azt válaszoltam, hogy élvezze ki, mert ezek az utolsó napok, amikor még nyugodtan végig tud sétálni Budapest utcáin, föl tud szállni egy villamosra. És valóban ez lett. A napokban találkoztunk, és mesélte, hogy amikor már azt hitte, hogy sapkával és maszkkal sikerült jól álcáznia magát, valaki az utcán Budapesten odalépett hozzá azzal, hogy „tudom, ki vagy”.
2025-ben újabb Hunyadi-kötet látott napvilágot, de nem a történet folytatása. Mit várhat az olvasó ettől a kötettől?
Nem egyszerű elmagyarázni. Adott a történelem, amit annak idején regénysorozattá adaptáltam, amiből később létrehoztunk 10 forgatókönyvet, ezekből pedig most írtam egyetlen könyvet. Tehát ez a regény alapvetően az elkészült forgatókönyveket fordítja vissza regényes formában.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.