Amikor az Elnökasszony (Prezidentka) című dokumentumfilm véget ért, úgy éreztem, túl korán vált ez a korszak történelemmé. Szomorú filmet láttam, de mégsem volt teljesen az, mert megmutatta: erő kell ahhoz is, hogy az ember belássa, nem kell mindenáron szolgálni.
Marek Šulík rendező a 2019-es elnökválasztás második fordulójában kezdte kamerával követni Zuzana Čaputovát, és a mandátum öt éve alatt ott volt minden jelentős pillanatnál. A film 2019. március 16-án kezdődik; amikor a javára leadott szavazatok megközelítik a negyven százalékot, a címszereplő vesz egy mély lélegzetet, belelép a körömcipőbe, és kimegy a támogatói közé. „A tisztesség lesz a mi erőnk” – mondja, és végig ehhez tartja magát.
Dokumentumfilmekre nem tódulnak az emberek, ezen a vetítésen mégis tömve volt a mozi. Talán nosztalgiából, talán mert a nézők kulisszatitkokra vágytak. Utóbbit meg is kapták. Marek Šulík forgathatott mindenhol, ahol nem államtitkokról volt szó, és érzékletesen mutatta meg, mennyi egyeztetés, mérlegelés előzött meg minden elnöki döntést és nyilatkozatot. Sokat elárulnak az elnöki csapaton belüli kapcsolatokról azok a jelenetek, amelyekben Čaputová a munkatársaival ötletel, kommentálja a belpolitikai történéseket, vagy a kollégákkal és azok kutyáival körülvéve nézi a híreket, parlamenti közvetítéseket.
Az elnöknő olykor a rendezővel is beszélget – először a beiktatását követő napon. Azelőtt pár nappal tudta meg, hogy Emma lányánál agydaganatot diagnosztizáltak, és majd csak a további vizsgálatokból derül ki, mennyire rosszindulatú. A kontrollvizsgálatokkal járó feszültség és aggodalom végigkísérte a mandátumát. Pont úgy, mint az ellene irányuló gyűlöletcunami.
2020 tavaszán, a Covid-járvány kezdetén kezd kiéleződni a helyzet. A palotában egyre több az egyeztetés, hogyan kellene csillapítani a kedélyeket, közben az elnöknő ilyen üzeneteket kap: „Te mocskos kurva, aki eladta magát. Jobban teszed, ha eltűnsz Szlovákiából, mert mindenhol kiabálni és köpködni fogunk rád!”
Čaputová és stábja először próbálja ignorálni a szidalmakat, aztán egyre inkább tudatosítja, hogy komoly a veszély. A rendező azt is megmutatja, amikor Robert Fico patkánynak nevezi Čaputovát, vagy Ľuboš Blaha buzdítja a tömeget, hogy azt kiabálja: amerikai kurva. Nem sokkal ezután az elnöknő videóüzenetet kap, hogyan fogják kinyírni a lányait, majd őt is. Aggodalommal figyeli, hová vezet ez az arrogáns, durva közbeszéd – Ficót már ekkor a gyűlölet generátorának nevezi. Ez az egyetlen személyes megnyilvánulása politikai ellenfeléről. Minden más helyzetben méltóságteljes, megértő és elemző. Akkor sem lepődik meg, amikor Igor Matovič visszavonja a lemondását, jogászként azonnal a megoldást keresi. Ezt a higgadt hozzáállást a zen buddhizmusban való elmélyülése is magyarázza. A filmben is meditál, máskor meg azt mondja, olyan szeretne lenni, mint a víz: lágyan, megadóan hömpölygő, de egységes és kitartásával sziklákat kimosó. Haldokló édesapját úgy siratja, hogy közben a pápát kell fogadnia, majd kikísérnie. Egy mély sóhajtás az egész, amikor a filmvásznon Zuzanából újra elnök asszony lesz – ez is a hivatallal járó kötelesség.
Marek Šulík nem ünnepelni akarta Čaputovát. Elnökségének árnyoldalát mutatta meg, és filmje azt is megmagyarázza, miért nem vállalt még egy mandátumot. Aki végignézi, megérti a döntését.
Cím: Elnökasszony (Prezidentka)
Rendező: Marek Šulík
Játékidő: 108 perc
Korhatár: 15
Megtekinthető a mozikban!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.