A film, amiben szamurájkarddal végeznek ki egy nemierőszak-tevőt – aktus közben. Ez a mondat lazán leírhatná a kartondobozos DVD-filmek legalját, de szintúgy az egyetemes filmtörténet egyik legikonikusabb darabját is. Quentin Tarantino elborult, Oscar-díjas fekete komédiája, a Ponyvaregény 30 év távlatából is szemtelenül kreatív, lehengerlő alkotás, melynek bérelt helye van minden idők legkiemelkedőbb filmjei közt.
A cannes-i fesztiválpalotával szembeni McDonald's egyik kiemelt terméke a sajtos McRoyal. Ahogy az idei fesztivál során naponta elfogyasztottam egyet a Ponyvaregény miatt ikonikussá vált fogásból, nem tudtam nem arra gondolni, hogy 30 éve itt csodálkozott rá először a világ Tarantino mesterművére. Akkor az Arany Pálmát is elvitte, ami már csak azért is meglepő, mert a Ponyvaregény vérbeli popcornfilm – csak kikéri magának, hogy akként kezeljék.
Ez lett a mesterművem
Tarantino Amszterdamban írta meg a forgatókönyvet, mely végül első Oscar-díjához vezetett. Állítólag egy tucatnyi jegyzetfüzetet magával vitt, az egyiket pedig felemelte, és kijelentette: „Ebben fogom megírni a filmemet”. A csaknem háromórás film története végül több jegyzetfüzetet is felemésztett, a forgatáskor pedig egy sornyi legendás színészt állított a rajtvonalhoz. John Travolta, aki sosem heroinozott, egy korábbi függő tanácsára tequilát vedelt, és forró fürdőket vett feleségével, hogy beleélje magát szerepébe. Samuel L. Jackson, mikor megtudta, hogy szerepét egy ígéretes fiatal színész éppen elrabolni készül, repülőre szállt, és olyan intenzitással ismételte meg meghallgatását, hogy a castingosok bevallásuk szerint „azt hitték, mindjárt előkap egy pisztolyt, és szétlövi a fejüket”. Egy barátja közvetítésével még Bruce Willist is sikerült megszerezni – a nagy nevek, a nagy forgatókönyv tehát adottak voltak.
A cím nem hazudott – a Ponyvaregény valóban ponyva volt. A kor leginkább lenézett filmes műfajaiból merített, nem félt bizarr fordulatokat venni, nem szégyellte a táncot, a szexet, az erőszakot. A rock- és popslágerekből álló zenelista a popkultúra megannyi sarokpontját bevonta az egyenletbe, és az egész filmet áthatotta egyfajta misztikum. Mi lehet a fénylő aktatáskában? – ez csak egy volt megannyi kérdés közül, melyek évekre lekötötték a közönség figyelmét. Tarantino állítólag maga is heccelte a nézőket, azt hazudva, hogy a film végén választ kapnak majd. Később elárulta, hogy szerinte teljesen mindegy, mi a válasz.
A kultúra elszabadul
Az emberek szerencsére nyitottak voltak a Ponyvaregény abszurd, játékos természetére. A film alig 9 millióból készült, de a nagyszabású mozifilmek ligájában játszott – pályafutását csaknem 200 milliós bevétellel zárta. A New York-i filmfesztiválon egy néző elájult a premier közben. A filmet leállították, pont annál a jelenetnél, ahol Uma Thurman karakterét újjáélesztik. Amikor a vetítés folytatódott, a közönség üdvrivalgásban tört ki. Az amerikai filmkultúrában valami felborult. Olyan érzések törtek felszínre, melyek korábban soha. Elismert filmprofesszorok a mai napig úgy gondolják, hogy a Ponyvaregény megváltoztatta a közönség ízlését – szokatlan kronológiai felépítésével, váratlan, kényelmetlen helyzeteivel tágította az átlagnéző palettáját, hogy mi az, amit még elfogad egy mainstream filmtől. Persze az elégedetlen hangok sem maradtak csendesek. Széles körben elfogadott elmélet, hogy Hollywoodban a Ponyvaregénynek köszönhetően vált elterjedtté a stilizált erőszak, és nem mindenki űzi annyira elegánsan a műfajt, mint Tarantino.
A film legnagyobb ereje talán mégsem pörgésében, hanem gondolatiságában rejlik. A felszínes cselekményt színpadi szintre emelt, hétköznapi dialógusok és érdekes, ha ugyan nem is különösen mély filozófiai gondolatok színesítették. Egyedi kaland volt, ami megragadt a popkultúrában. A 90-es évek Amerikájában szinte minden háztartásra jutott egy ikonikus Uma Thurman-poszter – ezeket a mai napig tízezrekért adják el. Ha úgy is tűnik, hogy a Ponyvaregény körüli láz mára elcsitult, az csak azért lehet, mert Tarantino sosem állt le; a mai napig újra és újra feltalálja, korszerűsíti őrült stílusát.
A rendezőzseni jelenleg éppen utolsó, tizedik filmjén dolgozik. Néhány hónapja érkezett a hír, hogy ez többé mégsem A filmkritikus című, beharangozott alkotás lesz, az ugyanis nem volt méltó az életmű lezárására. Talán jobb volna, ha Tarantino a hagyatéka menedzselése helyett inkább újra csak leülne a kamera mögé, és készítene egy filmet. De tény, hogy nem az efféle hidegvérűség szül olyan mesterműveket, mint a Ponyvaregény.
Tudta?
•A Ponyvaregény Vincent Vegája (John Travolta) és a Kutyaszorítóban Vic Vegája (Michael Madsen) testvérek – Tarantino eredetileg egy előzményfilmet is le tervezett forgatni a két fiktív fivérrel, ez azonban sosem valósult meg.
•A Ponyvaregény néhány jelenetét, melyekben Tarantino maga is színészkedik, Robert Rodriguez rendezte. A két, stílusában gyakran összemért filmkészítő később több projekten is együtt dolgozott.
•A Kill Bill ötlete a Ponyvaregény forgatása során fogant meg. Tarantino megtudta, hogy Uma Thurman előnytelen szerepei miatt állítólag fel akar hagyni a színészkedéssel, így az egyik szünetben „elkotyogta”, hogy szeretne forgatni egy vérengzős bosszúfilmet, melyben Thurman játszaná a főszerepet.
A cikk eredetileg a Vasárnap családi magazin 2024. október 15-i számában jelent meg.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.