Számít-e valamit egyáltalán, hogy ki fizet kinek? Eltartható-e magunktól egy érzelem azzal, ha „fizetőssé” tesszük? Lehet szívességből csókolni? És lakást keresni? Elmenni – azért, hogy visszajöhessünk? Beleszeretni a bénázásba egy színházi meghallgatáson, miközben egy orvos telefonhívása lebeg közöttünk a levegőben? Hányféleképpen iható meg egy kávé – Vele? De Ő az – egyáltalán?
Sediánszky Nóra két hangra és elképzelt érzésekre írt és rendezett etűdjeit az RS9 Színházban játszották szeptember 26-án, az évadban először.
A különös – sokkal inkább kiállító-, mint színházi – térben nyolc, egymáshoz lazán kapcsolódó jelenetet láthatott a közönség. A Nő (Német Klára) és a Férfi (Kovács Krisztián) nyolc találkozását. Vágyakat, elképzelt vagy valós érzéseket, gondolatokat, vívódásokat, egymásra találásokat, megérkezéseket és meneküléseket, melyeket Sediánszky Nóra rendező ifj. Alexandre Dumas, Wong-Kar-Wai, Steven Soderbergh és Emmanuel Mouret motívumaira írt finom érzékenységgel, humorral, tragédiával...
Az intim tér, a minimális díszlet, az egész helyiség beláthatósága (súgóstól, utcazajostól) még hangsúlyosabbá tette a találkozások és szerelmek nem lineáris, többdimenziós jellegét. Mintha afféle számozott kiállítási paneleket lógattak volna be elénk, nézők elé, amik forognak-pörögnek, mögéjük, beléjük látunk, látjuk azt is, amit „nem lenne szabad”, az esendőséget, a testek ritmusát, ott vagyunk karnyújtásnyira, összelélegzünk a két színésszel.
Ebben a dinamikus térben, hatalmas anyaggal dolgozva, azt mozgatva és az érzelmek kiterjedt skáláját mutatva nemcsak nyolc történettöredékként olvasható a darab. Izgalmas játék, ha az egészet egységként próbáljuk érzékelni – mintha erre játszana rá a darab keretes szerkezete is.
Az etűdök rövid zenei formák, melyek „célja” a zenészek technikai tudásának megvillantása. És valóban, az Etűdök elképzelt érzésekre mintha igazi jutalomjáték volna a két színész számára. A gyorsan pörgő, feszített tempójú jeleneteket szinte lélegzetvisszafojtva nézzük, a feszültség férfi és nő találkozásában minden alkalommal tapintható. Hol „elfutnak egymás mellett”, alig-alig érintve egymást, világaik csak pillanatokra találkozhatnak; hol nagyon is valóságosak, hol csupán illúziók, finom humorral szőtt jelenetek, vagy éppen vaskos karikatúrák, sztereotípiák, vagy mélyen személyes, legbelsőbb, egyéni tapasztalatok... Ha a szerelem, a férfi és a nő kapcsolata egy hatalmas vászonra festett, monumentális műalkotás, akkor Sediánszky Nóra etűdjei ezen műalkotás apró, felnagyított részletei. Gesztusok, mozdulatok, esszenciák – a lélek egészen kicsi rezdülései, pillanatok, amikor valahol, valamilyen formában igazán megérintjük egymást.
Az előadást legközelebb október 13-án, Budapesten, az Eötvös utca 10-ben játsszák, egy másfajta térben. Mi szabja meg, hogy egy találkozásból életre szóló összetartozás lesz, vagy egyetlen – felejthető? – epizód?
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.