November 10. a Szezám utca napja. Több mint fél évszázada ezen a napon indult útjára minden idők legnépszerűbb gyermekműsora, és az idei év ezen napján érkezik a legfrissebb évad is, ezúttal nem HBO-ra, hanem Netflixre. A sorozat a kábeltévé óta talán most először fut majd olyan platformon, amire a legtöbb átlagos háztartás elő is fizet. De vajon megéri leültetni elé a gyereket ennyi év után is?
Az ikonikus sorozat mögött a Sesame Workshop nevű amerikai nonprofit szervezet áll, mely különféle edukációs programokkal foglalkozik. Ezek közül a legnagyobb egyértelműen a Szezám utca. Az alkotók, Joan Ganz Cooney és Lloyd Morrisett számára egyetlen kérdés indította útnak az ötletet; vajon lehetséges a televízió izgalmait oktatásra használni? Jim Henson legendás bábmester, a Muppet Show atyja segítségével eredetek a válasz nyomába, 1969 novemberében pedig meg is kapták.
Indul az iskolabusz
A Szezám utca volt az első edukációs műsor, melyet konkrét tanterv mentén építettek fel, az amerikai kormány és egyéb alapítványok támogatásával. Olyan dolgokat akartak közelebb hozni a gyerekekhez, mint az ábécé, a számok, a formák, a nehezebb szavak és az alapvető logika. Ahogy azonban később Malcolm Gladwell író is kiemelte, a gyerekeket csak úgy lehet tanítani, ha előbb meg tudod ragadni a figyelmüket. A Szezám utca ezt tökéletesen értette – az információt kreatív zenei betétek és olyan, szórakoztató figurák oldalán közvetítették, mint a barátian civakodó Bert és Ernie vagy a matekőrült, Draculára emlékeztető Gróf. Mivel pedig ideális esetben a szülő ott van a tanuló gyermek mellett, különféle világsztárok vendégszerepeltetésével a felnőtteket is a képernyő elé szögezték.
A bábok és az emberek eredetileg nem érintkeztek volna, az alkotók ugyanis féltek, hogy az összezavarná a gyerekek realitásérzékét. A felméréseik azonban kimutatták, hogy a kicsik azonnal elkalandoztak, amint élő szereplőkre irányult a kamera. Így születtek meg az olyan kosztümös bábok, mint például Nagy madár, aki az élőszereplős jelenetekhez asszisztált. A sorozat fokozatosan fejlesztette magát, egy 1996-os felmérés szerint pedig az amerikai ovisok csaknem 95%-a találkozott vele, mielőtt iskolába ment volna.
Több, mint szórakozás
A 90-es évek végére azonban a világ megváltozott. A Szezám utca olyan szerény körülmények között indult, ahol bizonyos karakterek színét még az határozta meg, hogy mit tudnak megjeleníteni a korabeli tévék. 2000-re azonban már az egész világot ez az eszköz uralta. A New York Times ekkoriban írta, hogy a távirányítógomb megnyomása a legtöbb gyermek számára hasonló fejlődési mérföldkő, mint az első lépés vagy szó. És valóban, a Nickelodeon és az egyéb gyermekműsorok megjelenésével, melyekre lazán át lehetett kapcsolni, a Szezám utca egy időre elvesztette a nézői jelentős részét. Szerencsére azonban volt egy titkos fegyvere.
A Sesame Workshop a háttérben folyamatos kutatásokat végzett arról, pontosan mivel lehet megragadni a gyerekek figyelmét – visszatérő tanulság volt, hogy komolyan kell venni őket. Amikor például 1982-ben meghalt Will Lee, a Szezám utcai Hooper bolt üzemeltetőjét alakító színész, a sorozat nem titkolózott a gyerekek előtt. Helyette egy egész jelenetet szántak arra, hogy elmagyarázzák Nagy madárnak, hogy mit is jelent a halál, és a szülőknek is lefektették a gyászról való kommunikáció alapjait: őszinteség, világos fogalmazás és nyitottság a gyerek kérdéseire és szomorúságára. Az ehhez hasonló, érett pillanatokkal a Szezám utca elérte, hogy Spongyabob és Mickey egér mellett is szüksége legyen rá minden gyereknek.
Légy kedves!
A 2000-es évek vége felé aztán újabb változás állt be a világban. A Sesame Workshop egy felmérésben, melyben több ezer szülőt és tanárt kérdeztek, megállapította, hogy a legtöbben egyre gonoszabb helynek látják a világot, ahol a kedvesség lassan fontosabbá válik az akadémiai értelemben vett „okosságnál”. Ami viszont érdekes, hogy míg a szülők nagy része egyszerűen illedelmességet várt a gyerekektől, a tanárok nagy része inkább empátiát. Amint arra Jennifer Kotler Clarke, a Sesame Workshop egyik kutatója figyelmeztetett, az illem önmagában nem megoldás, elvégre a másokat bántalmazó gyerekek is meg tudják tanulni, hogyan kell illedelmesen viselkedni a felnőttek előtt. A Szezám utca sokkal fontosabbnak tartotta az empátia, az együttérzés, a megértés tanítását. Amerikában pedig, ahol mindez az utóbbi időben szitokszóvá vált, értelemszerűen voltak negatív visszhangok.
Vörös a kíváncsiságtól
Elmo az egyedüli Szezám utca-báb, aki saját visszatérő „miniműsorral” rendelkezik Elmo világa címen. Elmo születésnapja februárban van, öregedni azonban nem szokott. Állandóan három és fél éves, magára pedig mindig harmadik személyben hivatkozik, ami a Sesame Workshop szerint összhangban áll bizonyos kisovisok beszédmódjával. Elmo eredetileg egyszerű háttérbáb volt, energikus, kíváncsi természete miatt azonban rendkívül népszerűvé vált a kicsi gyerekek között. 2024-ben a Twitter-profilján megkérdezte követőit, hogy vannak. A válaszadók közül sokan különféle traumákat és rossz érzéseket osztottak meg, a hivatalos Szezám utca-profil pedig válaszul különféle mentális segélyszolgáltatások felé irányította őket.
A sorozat azonban sosem volt híján az efféle botrányoknak. Annak idején, 1970-ben Mississippi államban be is tiltották, mivel fehér és fekete gyerekeket egyaránt szerepeltetett – a döntést aztán húsz napnyi közfelháborodás után inkább visszavonták. És sokaknak arról is megvolt a véleménye, amikor évtizedekkel később a Szezám utca Twitter-profil felszólalt az egyik pride-hónap kapcsán: „A Szezám utcában mindenkit szívesen látunk”. A sorozat mindig büszkén állt a gyerekek fejlődése és a nyitottság oldalán, még akkor is, amikor az a felnőtteknek nem tetszett.
A szerény király
2022 őszén az akkori tulajdonos, az HBO bejelentette, hogy több mint 200 Szezám utca-epizódot töröl a csatornájáról. A hírt széles körű felháborodás fogadta, a műsor elsődleges célja ugyanis soha nem a bevételgenerálás volt hagyományos televíziós mintára, hanem az, hogy elérhető edukáció legyen a hátrányos helyzetű családok és gyerekek számára. Ezt persze könnyű elfelejteni annak tükrében, mekkora popkulturális jelenség lett az idők során. A sorozat kulturális hatása azonban megannyi, az évtizedek alatt készült tanulmány alapján töretlenül pozitív, és külön becsülendő, hogy mindig hajlandó alkalmazkodni az adott kor gyermekigényeihez ahelyett, hogy zsarnokként rájuk erőltetne egy idejétmúlt tanítási megközelítést.
Érdekesség, hogy a műsor eredeti címe 123-as sugárút B lett volna. Ezt végül elvetették, na nem azért, mert pocsék címötlet, hanem mert egy ilyen nevű helyszín már létezett New Yorkban. Ha ez a döntés nem születik meg, a show talán sosem kelti fel több tízmillió gyermek figyelmét, ami igazán kár lett volna. A Szezám utca ugyanis egyike azon eseteknek, amikor a tömegkommunikációt valami igazán jóra és értékesre használtuk. Reméljük, ebben a szellemben folytatódik majd a munka a Netflixen is.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.