Mucsi Zoltán: „Igaznak kell lenni…”

Sapkában, pufi dzsekiben ül előttem egy Nagymező utcai kávézó teraszán. Nem fázik, mondja, de azért szólok a felszolgálónőnek, kapcsolja be felettünk a melegítőt. Bent nem ülhetünk. Láncdohányos az úr. Elszívja az egyiket, és már nyúl is a következőért. Próba és előadás között beszélgetünk, de párszor az órámra lesek, mert figyelembe kell vennem, hogy még hazamegy pihenni egy kicsit. Nehéz lesz az este. Mint minden este, ha játszik. Jólesik ledőlni előtte, mondja, egy cseppet sem titkolva. Sokat tesz az a kurta óra.

Szerepelt a vágyai között, hogy jó lenne eljátszani Tótot?

Nem urizálunk! Sosem voltak szerepálmaim. Én nagyon lentről kezdtem. Statisztaként, segédszínészként.

A legtisztességesebb utat járta be.

Araszolva kaptam a lehetőségeket. Örültem, ha jöttek jobb kihívások. Egyetlenegy szerepálmom volt, azzal jó nagyot buktam. Akkor döntöttem el, hogy amit a sors küld, azt kell a lehető legjobban megoldani. A Tótékra sem gondoltam. Örültem, amikor felmerült. Édes teher. Latinovits és Sinkovits óta ikonikus történet. Beégett rendesen egy generációnak. Nagyon jó darab. Meg kellett birkóznom vele, hogy tust adjak a szerepnek. Sokáig erőlködtem vele.

Amíg nem ismertem a szereposztást, azt gondoltam, a rendező, Kovács Lehel az őrnagyot látta meg önben.

Öreg, nyugdíjas Őrnagy lennék. Tót is jó szerep.

Tűzoltóparancsnok. Látta Forman filmjét, a Tűz van, babám!-at?

Minimum tízszer. Kedvenc filmjeim egyike. Csodálatos alkotás. Korkép egy nem jól működő társadalomról. Megkapja a szegény kisöreg az ajándékot, és üres a doboz. Kilopták a tartalmát. Megrázó. És ahogy ég a ház a történet végén…! Jaj, gyönyörű!

Nagyon bele tudom képzelni a formani világba. Van valami csehes az alkatában.

Tessék hirdetni, kérem szépen, Csehországban és Szlovákiában! Forman filmjeit nagyon szeretem. Ő is olyan rendező, akinél azonnal rá lehet ismerni, hogy ez az ő munkája. Pedig minden alkotása más. Hasonlítsuk csak össze a Tűz van, babám!-at a Hairrel vagy a Kakukkfészekkel. Lehetetlen. A dánok sem tudnak rossz filmet csinálni. Az az érzésed, hogy nekik minden sikerül. Álljunk már meg, ez nem normális!

Messziről jött a színészi pályára. Volt előtte többféle munkája. Aztán a sors mégis úgy alakította, hogy dolgozhatott Jancsó Miklóssal, Mundruczó Kornéllal, Pintér Bélával és másokkal.

Van, aki kimaradt, de így is elég szép a csokor, amely a kezembe került. Panaszra nincs okom. Ha panaszkodnék, el kellene vinni elmegyógyászhoz, vagy jó esetben egy pszichiáterhez.

Nem féltem én Mucsi Zoltánt. Kemény dió lenne egy pszichiáter keze közt. Túl is tenne rajta. Nem így látja?

Egyelőre kerüljük egymást. Remélem, nem is lesz rá szükségem soha.

Jancsó Miklós iskolájából mi maradt meg? Több filmet forgatott vele. Emberileg is közel kerültek egymáshoz?

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy nagyszerű emberekkel találkozhatom a pályán. Rendezőkkel, színészkollégákkal. Garas, Törőcsik, sorolhatnám a neveket. Ragályi Elemér! Jancsó nyilván azért külön fejezet, mert amikor felkért az együttműködésre, az nagy pillanat volt az életemben. Nem is kaptam levegőt abban a pillanatban. Utána pedig egy hétig mosolyogtam, hogy ez most igaz, vagy a sors tréfája? Aztán követi ezt még hat film, és a munkakapcsolat barátsággá nemesül. Emberileg és szakmailag nagyon sokat kaptam Miki bácsitól. Lehet, hogy figyel is fentről. De ott van Grunwalsky Ferenc is. A filmes szakmában legtöbbet vele dolgoztam. Sok mindent tanultam tőlük. Hogy bizonyos mondatot hogyan kell elmondani, vagy azt, hogy mennyire fontos szabadnak lenni a létezésben és az alkotásban. Igaznak lenni, és hogy annak mi lesz majd a hatása. Hiszen mindig arra törekszünk, hogy a legjobbat csináljuk. Ez a szándék, csak nem mindig sikerül. Miki bácsi csodálatos ember volt. Rendkívül művelt, elfogadó, megértő. Csak egy apróság: őt nehéz volt megelőzni a köszönésben. A takarítónőtől kezdve a műszakon át a kiszolgáló személyzetig mindenkivel kedves volt, emberséges. Óriási ajándék a sorstól, hogy ott lehettem a társaságában. Nagy fókusz terelődött ránk, amikor kettőnkkel, Scherer Péterrel és velem kezdett el dolgozni. Előtte évekig nem csinált filmet. Eleve másfajta figyelem kísérte. Nyilván elfogult vagyok vele, de a megítélésem szerint a Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten csodálatos alkotás.

Azzal ön is nagyot lépett előre a pályán. Újabb elismeréseket hoztak azok a pár percesek, amelyekkel a YouTube közönségét szórakoztatja, például mint vízvezeték-szerelő. Magánemberként mekkora ezermester?

Semekkora. Az izzót még kicserélem, aztán annyi. Az a csúcsa a gyakorlati létezésemnek.

De ha szerelőt kell hívni, mert elromlott valami a háztartásban, és ajtót nyit mint Mucsi Zoltán, miket él meg?

Van, aki nem ismer meg. Másnak kikerekedik a szeme, de a jellegzetes példa, hogy megyek a henteshez, és azzal fogad: „Jaj, művész úr, meg kell mondanom, nagyon kib*szott velem! Tudja, mit kapok én a szerelője óta? Mert én is Roland vagyok!”

De nem veri át senki.

Legfeljebb valaki. Jön a mosógépjavító. Vagy probléma van a zárral. Most a kazánnal lesz gond. Semmit nem tudok megjavítani. Dolgoztam a vasútnál, hajógyárban, postán. Láttam, miként mennek a dolgok. Van, hogy belép az illető, és rögtön azzal kezdi: „Úristen, ez nagy munka lesz!” Olyankor az ember egyből hülyének érzi magát. Rögtön arra gondol, hogy én milyen szerencsétlen vagyok! Rosszabb esetben mekkora barom. A másik leprázása is nagyon megy. Vagy amikor a dolga végeztével elindul, és lever valamit. Látszólag véletlenül. „Ó, bocsika!” És már húz is a francba.

A javítások, szerelések árával azért tisztában van?

Ahogy belép az ajtón, már azt is tudom, hogy nem őt kellett volna hívni. Olyankor megköszönöm, és mehet. Elkéri a kiszállás díját, kifizetek 12 ezer forintot. Nem állok le vitatkozni. Többet nem hívom. Olyat nem éreztem, hogy valaki pofátlanul sokat kért. Más egy komoly építkezés, vagy lakásfelújításba kezdeni. Az most extrém sportnak számít. Nehéz ügy. Olyan persze előfordult, hogy majd megőrültem. A fürdőszobát akartuk átalakítani. Nagyobbat akartunk. Teljesen megváltoztattuk. És kezdődött. Ez ott volt, most ott lesz, a kádat megfordítjuk, mondtam, hova tegye a csapot, ő meg, hogy az hülyeség. Mindegy, úgy kérjük. Tetszik tudni, mi egy kicsit gyagyásak vagyunk, és tényleg úgy szeretnénk. Mire hazajövünk, meglesz. Jó. Elutaztunk. Természetesen nem azt kaptuk, amit kértünk. Nem úgy csinálták meg. Ha szét fogják verni, mondtam, akkor is tegyék oda, ahová kértem. Oké, de csak hat hét múlva tudnak jönni, mondták. Na, ott úgy éreztem, hogy hülyére vettek.

Ülünk itt szemben az Operettszínházzal, kőhajításnyira a lábnyomától, a Halhatatlanok Társulatának díszes névsorától. Ez is azt jelzi, hogy imádja a közönség. Ugye kapja a visszajelzéseket?

Ez is ajándék. Megtisztelésnek veszem. De ez olyan szakma, hogy itt nincs megállás. Ma jól sikerült valami, de holnap már újra bizonyítanod kell. A szándék az, hogy a következő munka is megfelelő szintre kerüljön. Biztosíték nincs a múltból. Esetleg nagyobb esély. Örültem minden díjnak, amelyet a pályán kaptam. Az a nap arról szólt, amikor átvettem. De ha egy társulat megválaszt az évad emberének, az is komoly elismerés.

A James Dean-díjat kitől kapta?

Azt Kaszás Gergő színészkollégám hozta létre Egerben. Ő találta ki. Eddig öten-hatan kaptuk meg. Lehet, hogy már el is halt. Mindig a legutóbbi díjazott adott valami emléket a következőnek. Én Kovács Leheltől kaptam meg Tarantino Kutyaszorítóban című filmjének a plakátját, bekeretezve. A Tarantino-film ötlete nyomán született is egy előadásunk Kutyaharapás címmel a Szkénében. Egy szerencsétlen banda bankrablással próbálkozik, de a végén elpusztulnak.

Intenzív szakmai élete mellett hogy sikerült felnevelnie négy gyermeket?

Ehhez partner kellett. Ha van valamiféle hiátus az életemben, akkor ez. Mert mint apa nem voltam ott minden pillanatban. Jövőre lesz negyven éve, hogy Andreával egymáshoz kötődtünk. Ő ebből kivette a részét. Másképp alakult volna, ha nekem nem ilyen csodálatos kedvest szán a sors. A pálya sokszor kiragadott a családból. Mindent lehet jobban csinálni, de tökéletest csak a Jóisten tudott létrehozni, azt meg mi barmoljuk szét.

Most akkor hazamegy, és lepihen egy kicsit?

És átnézem az esti anyagot. Ha már kétszáz fölött jár az előadás, akkor könnyebb egy kicsit. De átfutom azt is. Nehogy már A király beszédében Tót Lajos szólaljon meg!