Monori Lili: „Életmentő gyógyszereket szedek”

Mundruczó Kornél Parallax (magyarul látószögelhajlás) című előadásában egy Berlinben élő, háromgenerációs magyar család legidősebb tagja. Nagymama, aki mint holokauszttúlélő nem hajlandó elfogadni a neki odaítélt kitüntetést. Hat hónap alatt hat városban ‒ Bécsben, Berlinben, Athénban, Hamburgban, Genfben és Párizsban ‒ ünnepelte őt a közönség. A Proton Színház előadása tavasszal Milánóban és Strasbourgban folytatja diadalútját.

Mundruczó Kornél mellett Mészáros Mártával dolgozott a legtöbbet. Nyolc közös filmjük közül legutóbb a magyar‒francia koprodukcióban készült Örökséget vetítette a televízió. Egy dúsgazdag polgárasszonyt játszik a történetben, aki előtt nincs lehetetlen. Még a barátnőjét is képes megvásárolni elképesztő tervéhez, hogy gyereket szüljön neki, egy magas rangú katonatiszt meddő feleségének.

Hogy fogadta ezt a szerepet a sok öntörvényű, periférián élő munkáslány után?
Nem okozott gondot eljátszani. Csak épp a Rolls-Royce-ból nem tudtam elegánsan kiszállni. Tűsarkúban nem volt könnyű. Képen kívül fogták a bokámat, hogy magabiztosan lépjek ki az autóból. Elsőre elestem. Ahogy földet ért a lábam, rögtön megbicsaklott a bokám. Meg kellett párszor ismételnem, míg sikerült a jelenet. A francia mozikban nagy sikere volt a filmnek. A Filmvilág akkori főszerkesztője viszont azt írta a kritikájában, hogy trampli vagyok, nem tudok eljátszani egy polgárasszonyt. Olyan szép ruhákat egyébként civilben sosem hordtam, mint a filmben. Rotschild Klára szalonjában készültek francia pénzből. Jó sovány is voltam. Mészáros Márta kérdezte Klári nénit, hogy milyennek lát. „Elfogadnám manökennek” ‒ mondta. Tényleg olyan vékony voltam, hogy a főiskolai barátaim engem akartak fotózni.

A Kilenc hónap és az Ők ketten után az Örökség volt a harmadik filmje Mészáros Mártával. Megküzdöttek egymással?

Márta Jan Nowickivel volt elfoglalva, aki átírta magának a forgatókönyvet. Egészen addig csinálta ezt, amíg meg nem jelent a Gaumont egyik vezetője. A film másik női főszereplője, Isabelle Huppert kezét egyszerűen nem volt hajlandó megfogni. Lengyel színész, francia színésznő, kelet és nyugat… Furcsa kapcsolat volt ez akkor. Minden másképp működött, nem úgy, mint ma.

Ön hogyan viszonyult Isabelle Huppert-hez?

Nem vele volt bajom. Csak mást kellett játszanunk a kamera előtt, és egészen más szöveget kellett mondanom az utószinkron során. Dühös voltam, mert új szöveget kaptam. „Van egy zsenitek, és nem tudtok róla” ‒ csodálkozott a francia fél képviselője, aki végig mellettem állt.

Mészáros Mártával honnan ismerték egymást? Ki volt az elindítója a hosszú évekig tartó együttműködésüknek?

Kaposvári színésznő voltam. Kóródy Ildikó, Márta forgatókönyvírója a barátnőm volt. Szólt, hogy bemutat valakinek. Nem ismertem Mártát különösebben. A hetvenes évek közepén járunk. Az Emke kávézójában találkoztunk. Márta mesélt Agnes Vardáról, a híres francia rendezőnőről, aki filmre vette a saját szülését, és sivító zenét tett alá. Nekem ez semmit nem jelentett. Hogy terhes vagyok, azt csak Ildikó tudta. „Volna itt egy szerep” ‒ mondta Márta, de nem fogtam fel, miről beszél. Hogy kórház, meg sóhajtozom… Később derült ki, hogy fel akarja venni a szülésemet. Ez lett a Kilenc hónap. A Kézdi Kovács Zsolttal korábban forgatott Ha megjön József nagy sikert aratott a filmszemlén. A Kilenc hónap nem. A sajtó is lehúzta. Kósa Ferenc filmrendező azzal vigasztalt, hogy „nem baj, Lili, mi azért tartsunk össze!”. Most, hogy nemrég megnéztem a filmet, láttam, hogy nem is vagyok benne rossz. Jancsó Miklós szépen, ügyesen vágta meg, ravaszul vezeti a történetet. Az Örökségben Ragályi Elemér fiát, Marcit tartom a kezemben, amikor szenteltvízzel locsolják a gyereket. Szegény! Lilára ordította magát.

Most, amikor Párizsban, az Odeonban játszott a Parallaxban, találkozott Isabelle Huppert-rel?

Nem tudott eljönni az előadásra. Dolgozik, mint egy gyári munkás. Röpköd a világban. Felbukkan az óceánból, és felszáll a holdra, onnan vissza a földre. Megszállottja a szakmának. Van ilyen. Az író otthon ír. A színész utazik. Az Örökségben eredetileg én lettem volna a varrólány. Végül Isabelle lett. A franciák nem engedték meg, hogy ő játssza a gonoszt. Karrierje szempontjából nem tett volna jót neki a negatív szerep. Cserélnünk kellett. Magyar részről senkinek nem jutott eszébe, hogy én nagypolgári nő legyek. A franciák rögtön meglátták bennem a figurát. „Ilyen az igazi arisztokrata” ‒ írták rólam, akit itthon tramplinak néztek. De azt is kint írták a karakteremről, hogy „amikor a leggonoszabb, elmosolyodik”. Tetszett ez az észrevétel.

El is követtek mindent a franciák, hogy az ő színésznőjük legyen. Kihívták Párizsba, hogy tanulja meg a nyelvet. Arra vártak, hogy elsajátítja, és kézről kézre adják majd a kinti rendezők. Már az olaszok is készenlétben álltak. Ön mégis hazajött, lemondva minden felkínálkozó lehetőségről. Mészáros Márta mivel kommentálta a döntését?

Mindig azt mondta: „Elcseszted, elrontottad!” Hatéves volt a kisfiam, nem hagyhattam egyedül, ki meg nem vihettem. Mártának a gyerek a karrier után jött. Nem tudta szívén viselni a sorsomat. És még el is árult. A levél című filmet egy szovjet novella alapján Magyar Dezső miattam akarta megcsinálni, hogy változtasson a rólam kialakult képen, ne lássanak már valami kis fruskának. Az első nap után leállították a forgatást. Nagyon komoly téma volt. Akkor tiltották be a könyvet a ruszkik. Dezső csak ezt az egy novellát vette ki belőle. Egy nő írta. Iszonyú jó anyag volt. Székely B. Miklóssal mi aztán megcsináltuk színpadon, a Szentkirály utcai pincében. Bódy Gábor kérte is Dezsőt, hogy ne tüntesse fel az eredeti szerző nevét, írja oda azt, hogy idegen ötlet alapján. Dezső erre nem volt hajlandó. Mártának viszont elmondta, honnan vette az anyagot, ő pedig továbbmondta valakinek, és azonnal leállították a filmet. Megijedt a Mafilm művészeti tanácsa. A szovjetek ʼ68-as csehszlovákiai bevonulása után féltek, hogy megvonják tőlük az állami támogatást.

Hogyan zajlott a közös munka Mészáros Mártával? Már a forgatókönyv írásakor bevonták a munkába? Kikérték a véleményét?

Én nem is olvastam a forgatókönyveket. A felvételek helyszínén születtek meg a végleges szövegek, természetesen a megjelölt vonal mentén. Nekem az volt a szabadságom, hogy mindent úgy csináltam, ahogy a legjobbnak láttam. Márta abban bízott, hogy lüktet bennem valami, ami fontosabb az előre leírt szövegnél. Az Örökséget eredetileg nem is velem forgatta volna. A Ha megjön József párizsi vetítése után Isabelle Huppert szólt a film rendezőjének, Kézdi Kovács Zsoltnak, hogy kettőnkkel csináljon filmet. Az a munka elhúzódott, viszont jött Márta, aki Isabelle-lel és a testvérével akart forgatni. Isabelle azonban azt mondta, hogy csak velem hajlandó. Ő adta át a díjat mint zsűrielnök Kézdi Kovács Zsoltnak a párizsi fesztiválon. Ott volt vele a francia filmgyártó vállalat vezérigazgatója, és nagyon odavoltak értem. A párizsi metró mozgólépcsője mellett végig engem láttak az utasok a film plakátján. Meg a város hirdetőoszlopain. Ezt mind Isabelle harcolta ki. Nagy reklámot kapott az alkotás. Angliában is sikere volt. Ruttkai Évával játszottunk benne, aki nagyon más volt, mint én, de ő is elfogadott. Kicsit barátnők is lettünk. Bódy Gábor megrendezte velünk Jean Genet darabját, a Cselédeket. Éva hívott a Vígszínházba játszani, de nem mentem. Akkor már elegem volt a kőszínházi létből.

Mészáros Márta utolsó rendezésében, az Aurora Borealis – Északi fényben is feltűnik egy kisebb szerepben. A postásnő, aki oroszországi levelet kézbesít. Lehet, hogy a kabalája lett az évtizedek során?

Azt szokta mondani, ha nincs Lili, megbukik a film. De például az Olyan, mint otthonban nem játszom. Azt a szerepet nem vállaltam el. Jean-Luc Godard felesége, Anna Karina, a híres francia színésznő kapta meg. Üvöltözött velem a Mafilm egyik vezetője, hogy ezt egyetlen világsztár sem engedhetné meg magának. Ezt mindenki hallotta, mert a folyosón hangzott el. Én sem tettem lakatot a számra. „Maga meg menjen vissza az ÁVO-hoz” ‒ mondtam.

A Parallax kapcsán most Európa-szerte nagy elismerésben van része. Mint sok évvel ezelőtt, a filmjeivel. Boldogítani tudja még a siker?

Örülök, hogy ekkora visszhangja van az előadásnak. Az Evolúció című filmnek is sokáig tartott a sikere. Az volt az előadás alapja. Kornél aztán hozzátett egy újabb részt, amelyben az unoka az identitását, a szexuális orientációját keresi. Eddig huszonhat előadást játszottunk le Európa hat városában. Hazajöttem, és már mentem is a szívkórházba. Megvolt az időpontom. Gép adja a dátumot. Komoly vizsgálat volt, drága művelet. A fél kórház dolgozott rajtam. De még előtte… Megjöttem Párizsból, és elestem a kapu előtt. Már itthon, Kisorosziban.

Mi történt?

Megbotlottam, magával rántott, és rám esett a nagy bőrönd. Egy pocsolya mellett feküdtem. Húztak el mellettem a kocsik, de senki sem állt meg, hogy felsegítsen. A hátamon feküdtem, a bőrönd meg rajtam, nem tudtam felállni. Megláttam egy pasit az utca másik végéről, épp szállt ki a kocsiból, kiabáltam neki, hogy jöjjön. „Hívjon mentőt” ‒ mondta. „Ne hülyéskedjen, elég, ha segít” ‒ könyörögtem neki. Kellett egy kis idő, míg talpra álltam. S ahogy becihelődtem, örömében majdnem fellökött a kutyám.

Egy ilyen hosszú, nyugat-európai turné után most hogy rendezi be a mindennapjait?

Pihennem kell. A kórházban azt mondták, olyan a szívem, mint mindig. Nincs változás. Nem jobb a helyzet. Életmentő gyógyszereket szedek. Húsz éve turnézok a Proton Színházzal. A Frankenstein-tervvel kezdtük, Bécsben. Azóta sok helyre hívnak bennünket. Nagyon megvisel ez a sok repülés. Elindulok itthonról reggel, két óra, míg bejutok a repülőtérre, és estére érkezünk meg a szállodába. Próbálja meg bárki végigcsinálni. De úgy, hogy este színpadon áll, ahol már nem lehet turista. Ott adni kell valamit.