Mit érdemes tudni az új Nintendóról?

A Nintendo a 80-as évek óta a játékipar első számú márkája, mely olyan címekkel, mint a Super Mario, a Pokémon vagy a The Legend of Zelda jelentős nyomot ejtett a popkultúrán. Sőt, a cég legnagyobb leányvállalatának ikonikus játékfejlesztője, Mijamoto Sigeru állítólag annyira fontos pillére a japán kultúrának, hogy felső utasításra nem biciklizhet munkába, nehogy elüsse valaki. A Nintendo azonban sosem volt híján botrányoknak, köszönhetően főként technikai elmaradottságának és az anyagiakhoz való rugalmatlan hozzáállásának.

Ami maradt

A Switch 2 a Nintendo első számozott játékkonzolja, ami nem is meglepő, tekintve, hogy mennyire sikeres volt az előd; a Switch minden idők harmadik legeladottabb játékgépe. A „folytatás” érthető módon sok mindent megtartott. Maradtak az olyan, egyértelműen pozitív elemek, mint például a konzol hibrid jellege – vagyis hogy ráköthetjük tévére vagy nagyobb képernyőre, de akár magunkkal is vihetjük, ebben az esetben a saját, kisebb kijelzőjére hagyatkozva. Ennek persze ára is van. A Switch 2 nem képes olyan látványt és technikai bravúrokat varázsolni a képernyőre, mint egy PlayStation 5 vagy jelen generációs Xbox, de így is hatalmas technikai ugrást képvisel az első Switchhez képest. Az egyik legjobb hír, hogy ezúttal 256 gigabyte tárhely vár majd minket, a Switch szánalmas, 32 gigás rakterét ugyanis egy fél mai játék is megtöltené.

A konzol ugyanakkor megtartotta a bizarrabb húzásait is. A játékkártyák például továbbra is szörnyű ízűek – szándékosan arra lettek kialakítva, hogy a kisgyerekek kiköpjék őket –, viszont ami sokkal inkább érintheti a felnőtt játékosokat is, az a joystickként szolgáló, úgynevezett „joyconok” helyzete. A Switch joyconjai hírhedtek voltak a „driftelésről”, vagyis egy olyan meghibásodásról, amelynél a gombok a játékos akarata ellenére is aktiválódni kezdtek. Ez a hiba az elemzők szerint sajnos továbbra is felmerülhet, de hónapoknak kell eltelnie, hogy ez kiderüljön.

Ami érkezett

Amellett, hogy a Switch 2 nagyobb, stílusosabb, és a joyconjai ezúttal mágnesesen kapcsolódnak hozzá, természetesen technikailag is változott. Bár a játékoktól nem érdemes majd jelen generációs, hiperrealisztikus grafikát várni, a konzol ezúttal képes 4K felbontásban futtatni bármit, ha van hozzá megfelelő képernyőnk, és minden jel szerint képfrissítési sebesség (FPS) sem ragad majd le a 30-nál. A marketing során azonban semmi nem kapott akkora figyelmet, mint a nintendós egerek – a joyconokat ugyanis, a konzol oldaláról lepattintva, akár hétköznapi egérként is használhatjuk. A Nintendo híres arról, hogy kísérletezik a nem hagyományos irányítási formákkal, most pedig minden jel szerint sikerült implementálniuk a számítógépes játszás egyik legkedveltebb elemét. Az előzetes vélemények alapján ráadásul az egeres vezérlés meglepően jól működik, kimondottan belső nézetes lövöldözős játékoknál.

Szintén nagy visszhangot kapott az ún. „GameChat” funkció. Játék közben egy, az joystickba épített mikrofonon keresztül a játékosok beszélgethetnek egymással, és akár kamerát is hozzá lehet kötni a konzolhoz. Ez ugyan aligha újdonság a játékiparban, de jellegzetesen nintendós húzás innovációként reklámozni olyan technológiát, amit mások évtizedek óta megugrottak. Az aggódó szülők pedig megnyugodhatnak; lesz mód követni és akár limitálni is, hogy kivel, hogyan és mennyit kommunikál a gyerekünk.

A piszkos anyagiak

A Switch 2 már a megjelenés előtt is botrányossá vált, leginkább árának köszönhetően. Maga a konzol 500 euróba kerül, ami nagyjából 200-as ugrás a Switchhez képest. A játékok digitálisan 70-80, fizikai kiadásban pedig akár 80-90 euróba is kerülhetnek. Ezek példátlanul magas számok, és csak ront rajtuk a tény, hogy a Nintendo meglehetősen ritkán árazza le a termékeit – elképzelhető, hogy még 5-6 év múlva is ennyiért kell majd megvennünk a játékokat. Érdemes odafigyelni a különféle, kisebb kiadásokra is. Ha például egy, a birtokunkban lévő Switch-játékot akarunk a Switch 2-n futtatni, akkor 10 eurónkba fog kerülni, hogy a felújított verzióval játszhassunk. Illetve havi kiadással jár majd az is, ha az online többjátékos módokat is kihasználnánk, azokhoz ugyanis Nintendo Switch Online-feliratkozás fog kelleni. Ami pedig egy emberként háborította fel az egész közösséget, hogy a Welcome Tour nevű, a konzol sajátosságait és irányítását bemutatni kívánó program is pénzbe kerül – összehasonlításképpen a PlayStation 5 ugyanezt a feladatot egy ingyenes, nagyjából 5-6 óra hosszú videójátékkal töltötte be.

Fontosnak tartom óvatosan megálljt parancsolni azoknak is, akik úgy érzik, itt az ideje rávetni magukat az első Switchre, amit bizonyára most majd leáraznak. Bár számíthatunk rá, hogy a bazárokban hirtelen sok Switch feltűnik majd, a hozzájuk tartozó kellékeket és játékokat valószínűleg nem tudjuk majd olcsóbban beszerezni – a leárazás sajnos nem a Nintendo erőssége, még a régebbi, idejétmúlt konzoljaiknál sem. Ha mindenképp nintendózni akarunk, talán jobban megéri félretenni a Switch 2-re.

Venni vagy nem venni?

A válasz sajnos nem egyszerű. A Switch 2 problémája egyértelműen a magas ár, ez viszont egyre inkább úgy tűnik, hogy velejárója a modern videójátszásnak. A Nintendo csökönyösségét ismerve pedig nem valószínű, hogy akár 2-3 éven belül csökkennek majd a számok. A kérdés igazából az, hogy mennyire akar a gyerek (vagy akármelyik potenciális vásárló) kimondottan a Nintendo játékaival játszani. Ha Mariót, Zeldát, Pokémont vagy Donkey Kongot akarunk, tehát olyan játékokat, melyek egy másik konzolon sem elérhetőek, akkor előbb-utóbb kénytelenek leszünk befizetni a Nintendo gépére. Ha viszont főként általánosabban elérhető játékokkal tervezzük tölteni az időnket, akkor egyelőre érdemesebb szétnézni a PlayStation és az Xbox háza táján. Nem igazán tud a Switch 2 olyat, amit ők nem.