Karlovy Vary híres nyereségei

Karlovy Varynak azonban sosem árt az eső. Frissre mossa a várost, zöldebbre a parkokat, fényesebbre a festői sétány kövezetét. Szelíden csobogó patakja, amely összeköti a külföldi sztárokat elszállásoló Grandhotel Puppot és a fesztiválnak otthont adó Thermal Szállót, éppen hogy csak emel a szintjén, de még így is átgázolható. Július első hetében még mindig hársillatban üldögélhet a partján, aki két film között többre sem vágyik.

A svéd óriás

Stellan Skarsgard, a svéd film óriása, aki hetvennégy évesen is őrzi szálfatermetét, azzal az óhajjal érkezett a fesztiválra, hogy knédlire és sörre vágyik. Méghozzá ott, abban a vendéglőben, ahol sok évvel ezelőtt, ugyancsak a fesztivál vendégeként, ebédelt már egyszer. A Svejkben. Nem messze a halasi csipkére emlékeztető, fehér ivócsarnoktól. Feleségét és két kiskorú gyermekét nem is vitte magával, talán mert tudta, hogy az első sör után még nem fog felállni az asztaltól. Így is történt. Stellan Skarsgard ráérősen hódolt a csapolt pilzeninek.

Mint mondta: mindig jól érzi magát Csehországban. Kétszer is forgatott már itt. Először a Borg/McEnroe című filmben, majd A festett madárban. Előbbiben Lennart Bergelint, Björn Borg edzőjét alakította, utóbbiban Hanst, a német katonát, aki nem oltja ki a karmaiba került tízéves kisfiú életét. De dolgozott már Budapesten is, méghozzá Szabó Istvánnal, a Szembesítésben. Ott Wilhelm Furtwangler német karmestert, a náci rezsim kegyeltjét játszotta.

„Rossz város, kellemetlen emlék? Amikor a Strindberg című sorozatot forgattuk Pozsonyban, de ez már nagyon régen volt, még jóval a 89-es történelmi események előtt, sehol nem tudtam igazán finomat enni a városban.”

Töprengés nélkül válaszol arra a kérdésemre is, hogy ki az a rendező, aki nem tudta belopni magát a szívébe.

„Ingmar Bergman. Szerette a színészeit, mi is jól kijöttünk, de úgy istenigazából csak önmaga érdekelte. Kétszer dolgoztam vele a stockholmi színházban, mindkét alkalommal elégedett volt velem. Rendezői nagyságához nem fér kétség, de óriási manipulátor volt. És diktátor is bizonyos fokig. Nincs miért csodálkozni ezen. Fiatalon Hitlerért lelkesedett. Ő maga mesélte, sőt meg is írta, hogy megsiratta, amikor meghalt a Führer. Munkatársai közül a legtöbben rettegtek Bergmantól. Hiába kezdte valamilyen szörnyű viccel a napot, a közhangulaton ez semmit sem változtatott. Lars von Trierrel több filmet is forgattam, neki köszönhetem, hogy a Hullámtöréssel egyik napról a másikra világszerte híres és elismert színész lettem. Évekkel később Cannes-ban aztán neki is volt egy szerencsétlen kijelentése, ami után rögtön ráfogták, hogy náci. Hol lenne az? Ismerem őt jól! Félremagyarázták a szavait.”

Stellan Skarsgard nemrég egy másik Trierrel dolgozott. Joachim Trierrel, az Érzelmi értékben. A dán-norvég alkotó családi drámájában egy valaha híres filmrendezőt alakít, aki hosszú évekre elhidegült két lányától, és most megpróbál visszatalálni hozzájuk.

Mint Aliz Csodaországban

Tavaly csak a mozivásznon, Viggo Mortensen A holtnak semmi sem fáj című filmjében volt jelen Vicky Krieps luxemburgi-német színésznő, az idén már a fesztivál elnökének a díját vehette át. Mortensen rendezésében egy gyermekével egyedül maradt nőt alakít valahol az amerikai vadnyugaton. Karlovy Varyba tíz év körüli fiával érkezett. Első igazán jelentős filmszerepét 2017-ben, egy romantikus történelmi drámában, a Fantomszálban kapta Daniel Day Lewis partnereként, idén pedig már négy filmje vár bemutatásra, köztük a Jim Jarmusch irányításával készült Father, Mother, Sister, Brother.

„Imádom a fesztiválokat – lelkendezett. – A film fontos üzeneteket képes átadni. Országhatárokat léphet át minden nehézség nélkül. Hozzám azok a történetek állnak igazán közel, amelyek a szeretet erejét, a lelki békét és a megbocsátást közvetítik.”

Mortensen tavaly óta semmit sem mesélt neki arról, hogyan érezte magát Karlovy Varyban.

„Most én sem jeleztem neki, hogy jövök, de majd felhívom, hogy tudja meg, milyen szép napokat töltöttem itt. Gyönyörű ez a város. Engem mindig érdekelt az építészet, főleg a századforduló stílusa, és az, amit itt látok, ezek a csodálatos házsorok teljesen lenyűgöznek. Óriási meglepetés ez számomra, mivel felkészületlenül érkeztem ide. Nem nézegettem képeket a városról a neten, így minden, amit látok, elképesztő erővel hat rám. Úgy járok-kelek itt, mint Aliz Csodaországban. Csak ámulok és bámulok.”

Nem szereti Trumpot

Mivel apja mérnökként dolgozott az amerikai légierőnél, Peter Sarsgaard családja tizenkét költözését tudná feleleveníteni. Ehelyett mégis inkább azzal jön: imád utazni. Karlovy Varyba is boldogan repült, hiszen tudta, rá is rangos elismerés vár, megkapja a fesztivál elnökének a díját. Eddigi pályafutásának kiemelkedő állomásai A titkok kulcsa Gena Rowlandsszal, a Jones úr Agnieszka Hollanddal, a Kéjjel-nappal Tom Cruise-zal, a Blue Jasmine Woody Allennel, a Bőrnyakúak Jake Gyllenhaallal. Ez utóbbi a sógorkája Sarsgaardnak, hiszen a felesége nem más, mint Maggie Gyllenhaal.

„Igen, hét év után házasodtunk össze, ami sokaknál épp a szakítást vagy a válást jelenti. Mi hét év után mondtuk ki a boldogító igent. Egy forgatáson ismerkedtünk meg, amelyen Jake hozott össze bennünket. New Yorkban élünk, van két kislányunk. A film, akárcsak a házasság, kollektív műalkotás. Ez az egyetlen előre vezető út az életben. A közös munka, az összefogás, az egyet akarás. Egyedül soha nem lesz igazán boldog az ember, és ha filmes, akkor munkatársakra is szüksége van. Mindentől és mindenkitől elszakadva sem az ember, sem egy ország nem juthat messzire. Sajnos az én hazám most éppen ezt akarja elérni. Egyedül, mindent leigázva.”

Művelt, széles látókörű, sokat olvasott színész Peter Sarsgaard, aki a színpadon is megtalálta már az örömét. Csehov Sirályában Trigorint, az írót játszotta a Broadwayn. Neki való szerep volt. Akárcsak az 1972-es müncheni túszdrámát a média szemszögéből feldolgozó Szeptember 5, amelyben Roone Arledge-et, az amerikai BBC sportcsatornájának legendás producerét alakítja.

Sarsgaard nem titkolja: nem szereti Trumpot, de Biden sem volt az ő embere. Mélyebben nem is foglalkoztatja a politika, ám egyvalakire a mai napig felnéz. Václav Havel több darabját olvasta, és attól a perctől fogva, hogy meghívást kapott Karlovy Varyba, egyetlen vágya volt: köszönőbeszédében, a fesztivál közönsége előtt Václav Havel szavaival elmondani, a legnagyobb feladatát abban látja az életben, hogy képes legyen áldozatot hozni egy magasabb elvért, egy igazán nemes célért. Később hozzátette: „Nem hiszem, hogy ugyanezt vallja Trump csapata, de félő, hogy az amerikai baloldal sem. Az egykori hippik például jól megszedték magukat, és nem akarják elveszíteni a vagyonukat. Nyugodtan kortyolgatják a kapucsínójukat, és meg sem fordul a fejükben, hogy akár rács mögé is kerülhetnének. Hatalmas felelősség nehezedik az Egyesült Államokra. Atomfegyvereink vannak, erős a gazdaságunk, domináns a hatásunk a világ több országára. De a becsületünket nem veszíthetjük el.”

A rejtőzködés ötven árnyalata

Még meg sem érkezett Karlovy Varyba, Dakota Johnson már meg is üzente: nem szeret interjút adni, de a fotózásokat is kerüli. És még valami: autogramot csak akkor ad, ha nagyon muszáj. Egyébként pedig a színpadi beszéd sem a kenyere. Konferálja fel inkább valaki más a filmjeit, kérte az illetékeseket.

Nem sok ez egy kicsit, kedves Dakota? – merült fel többekben a kérdés. Miért mondott igent a fesztivál meghívására? Pusztán azért, mert már ilyen fiatalon díjazzák eddigi alakításaiért? Ráadásul külföldön? Egy számára nehezen kimondható csehországi városban, amelynek a létezéséről sem hallott soha? Eva Herzigová nevét viszont ismerheti a kinti magazinokból, hiszen a világ élvonalbeli topmodellje, és mindenütt leírják róla, hogy „the most beautiful Czech woman”.

A szürke (a sötét és a szabadság) ötven árnyalata című romantikus trilógia női főszereplője végül is csak a szépségével szerzett jó pontokat a fesztiválon. Amit nem szeret, azt kerülte is rendesen. Don Johnson és Melanie Griffith harminchat éves lánya, aki épp tíz esztendővel ezelőtt már kapott egy „rangos” díjat (a legrosszabb színésznőnek járó Arany Málnát), minden számára „kényelmetlen” helyzetből kimentette magát. Külön utakon járt, a kötelező köröket rövidre fogta, pár mondat után eltűnt a színről.

Két új filmje volt műsoron: a Splitsville és a Tökéletes egyezség. Mindkét alkotásban a legrokonszenvesebb énjét mutatja. De mint tudjuk: színház az egész világ, és színész benne minden férfi és nő. Dakota Johnson ne is tiltakozzon! A vágyait pedig őrizze csak hét lakat alatt. Bár Christian Gray, az ifjú milliárdos ágyában, A szürke ötven árnyalatában alighanem elárult közülük egyet s mást.

Az utolsó szerepre várva

Huszonhét év után másodszor is az első hívó szóra érkezett Michael Douglas, a Tőzsdecápák Oscar-díjas színésze Karlovy Varyba. Kebelbéli jó barátja, Milos Forman beszélte rá először, hogy jelenlétével emelje a fesztivál rangját, s ő jött is, nem kérette magát. Akkor az édesanyja és a fia társaságában érkezett. Előbbivel, idős kora ellenére semmi gondja nem volt, utóbbi azonban már sihederként is képes volt bajt sodorni az apját. Drogügyletei miatt otthon le is fülelte a rendőrség, és csak a papa közbenjárására került ki idő előtt a rácsok mögül. Azóta rendezett életet él, állítja Michael Douglas, akinek alkoholproblémái és szexfüggősége miatt ugyancsak voltak viharos évei. Állítólag Karel Gott későbbi feleségével, Ivanával is volt egy hosszabb románca Amerikában, de borítsunk fátylat a múltra! Huszonöt évvel fiatalabb feleségével, Catherine Zeta-Jonesszal harmonikus házasságban nevelték két gyereküket, akik már kirepültek a családi fészekből.

„Sokan azt hiszik, a színész élete csupa fény, ragyogás. Ki kell, hogy ábrándítsam őket. Az én életem pokoli küzdelmek sorozata. Küzdöttem az apámért, aki sokat betegeskedett, bár így is megélt százhárom évet. Küzdöttem az anyámért, akit a legsúlyosabb betegség kínzott. És küzdöttem magamért is eleget, hiszen a torokrákból gyógyítottak ki az orvosok. Már el merem mondani, hogy egészséges vagyok, de voltak nehéz éveim. A betegségem óta nem is dolgozom, illetve csak otthon. Én vezetem ugyanis a háztartásunkat, mivel Catherine folyamatosan filmezik. Az otthoni tennivalók így mind rám maradnak, de szívesen csinálok mindent. Örülök, hogy élek!”

Fényes ünnepként könyvelheti el Michael Douglas azt az estét, amikor a Száll a kakukk fészkére restaurált változatát vetítették a fesztiválpalota nagymozijában. Ötvenéves a film, amelyért huszonkilenc esztendősen produceri Oscar-díjjal jutalmazták. Miután átvette az életművéért kapott Kristályglóbuszt, Forman ikerfiai, Petr és Matej társaságában vacsorázott, emlékezve a nagy eseményre, amikor ők még kisgyerekként, prágai nagyapjukkal érkeztek Los Angelesbe, az 1976-os Oscar-gálára, hogy együtt örüljenek Milos Forman világraszóló sikerének.

„Nekem már csak egyetlen vágyam van – mondta a New Yorkban élő művész. – Nyugodtan leélni a hátralevő éveimet. Ha az élet úgy akarja, szívesen vállalok még egy utolsó filmszerepet, de csak akkor, ha az igazán ütős lesz.”