Jurassic World 4: Dínó lesz elvitelre

Évtizedekkel a dinoszauruszok visszatérése után a legtöbbjük eltűnt a nagyvárosokból, csupán néhány, az Egyenlítő mentén elhelyezkedő szigeten élnek. A látogatási tilalom ellenére egy gyógyszergyártó cég épp egy ilyen szigetre küld embereket, hogy DNS-mintát gyűjtsenek egy új, forradalmi kísérlethez. És hogy lehetőleg senki ne végezze őshüllők emésztőrendszerében, egy veterán zsoldost (Scarlett Johansson) is magukkal visznek.

Több fog, nagyobb karom

Tegye fel a kezét, aki ennyi alapján meg tudja jósolni a film összes fordulatát! Sajnos a Jurassic World: Újjászületés az alcím ellenére korántsem formabontó a szériára nézve. Ez már az ötödik epizód, ahol még csak jele sincs a címadó „állatkertnek”, helyette egy titokzatos szigetet kapunk játszóterül, ahol megállt az idő – tehát gyakorlatilag a King Kong-ot. A dínók ugyan itt vannak, de egyetlen olyan helyzetet sem tudnak előidézni, amilyet még ne láttunk volna, annál inkább, mivel a széria továbbra is makacsul ragaszkodik ugyanazokhoz az unalomig ismételt ragadozófajtákhoz. A csavarok is ugyanazok, mint a 90-es évek óta minden alkalommal, és ezúttal is érdektelen mellékszereplők próbálják kitölteni az űrt, akik túlélésében a néző szinte egyáltalán nem érdekelt. És sajnos még a World-filmek leggyűlöltebb elemét, a mutáns dínókat is visszahozzák, csak ezúttal már annyira túltolva, hogy ennyi erővel akár a Godzillát is nézhetnénk.

Olcsó mulatság milliókból

A film persze nem értékelhetetlen. Sokkal szebb például az elődöknél, köszönhetően a Zsivány Egyesen és Az Alkotón edződött Gareth Edwards kifinomult stílusérzékének – az életszerű színvilág és az időnkénti izgalmas játék a szemszögekkel kétségtelenül lekötik majd a néző figyelmét. Meg hát a dínók ezúttal is remekül néznek ki, bár osztozniuk kellett a költségvetésen a színészekkel. Scarlett Johansson és Mahershala Ali képében a sorozat először köszönt Oscar-kedvenc tehetséget, bár sokra nem megy velük. A történet híján van érdekes belső konfliktusoknak, frappáns karakterpillanatoknak, és a környezetvédelmi üzenete is szájbarágósabb, mint valaha. Vérbeli filmes gyorskaja, de még annak is inkább az a fajta, amit menet közben egy kissé megbán az ember. Egyszerűen nem ad semmit.

Lenni vagy nem lenni?

Ha a Jurassic-széria őszintén újjá akar születni, akkor búcsút kell inteni a mutánsoknak, az elveszett szigeteknek, de megkockáztatom, hogy bizonyos szinten még a dínóknak is, amiket mostanra csak vásári látványosságként kezel. Az első rész, melybe anno beleszerettünk, elsősorban emberekről szólt. Tény, olyanokról, akik csodálták a dínókat, de egyben olyanokról is, akiknek meg kellett tanulniuk, hogy az élet nagy válaszai nem a fosszíliákban várják őket.