Szabad szellemű szülők, rendkívüli családi körülmények, szabálytalan gyerekkor. Édesapja, Járai Alfréd a Tarr Béla-filmek fontos szereplője. Édesanyja, Maár Katalin a rendező Maár Gyula első házasságában született lánya. Törőcsik Marinak, ahogy Járai Máté mondja, így lett balkézről jött unokája. S most egész estés előadást készít imádott Marimamájáról.
A színésznőről, aki nemcsak a gyerekkorának, hanem színészi pályájának is meghatározó alakja. Nincs nap, hogy ne gondolna rá. Főleg ezekben a hetekben, amikor élete egyik legfontosabb előadásán dolgozik.
„Felelevenítem a dalait, amelyeket a Micsoda útjaim című lemezén énekel, elmondok majd verseket, amelyeket ő is elmondott, történeteket, amelyek vele és velem kapcsolatosak. Elmentem nemrég a róla elnevezett budai emlékparkba a Feneketlen tónál, ahol több mint nyolcvan évgyűrű idézi meg emberi és művészi örökségét. Az a környék volt az otthona, ott lakott a közeli Vincellér utcában. Olvasgattam a címét azoknak a daraboknak, amelyekben játszott, nézegettem a kőbe vésett filmcímeket. Elképesztő érzés volt. Ott áll egy fa, amely árnyékot adva védelmezi az egész életművet, Marimama emlékét. Nagyon szép szimbólum. Nem egy robusztus szobor, amelynek látványa agyonnyomja az embert, hanem egy olyan alkotás, amelyre rá lehet lépni, és meg lehet pihenni mellette egy padon. Ez biztosan neki is tetszene, mert nem egy kerítéssel körbezárt emlékmű, amit csak messziről lehet nézni, csodálni, hanem körbe lehet sétálni.”
Decemberi bemutató lesz a darab, amelynek történeteit szinte tollba diktálta a dramaturgnak. Régi álma, hogy továbbadhassa azoknak, akik Törőcsik Marit és őt is szeretik.
„Igazából az én életem történeteit kapja majd a közönség, de nem akármilyen szemüvegen keresztül. Úgy, ahogy én Marimamát láttam, ahogy a közös élményeinket megéltem. Minden előjött, amikor a darabot írtuk, még azok a tanácsai is, amelyeket a szakmával kapcsolatban kaptam tőle. Az emlékhelytől pár megállóra próbálom a darabot, abban a kerületben, ahol ő élt. Ott az egész lénye, a szellemisége. Ott pedig, ahol én lakom, a Bérc utca közelében a Gellérthegyen, az előző lakhelye volt. A mai napig oda járok, abba a közértbe, ahová gyerekkoromban vele jártam vásárolni. Folyamatosan kísér az egyénisége, a humora, hiszen – és ezt nem nagyképűségből mondom – valamit átörököltem belőle, még ha nem is a véremmel, hanem a közelségével, a létezésével. Nagyon fontos része az életemnek.”
Kettőjük kapcsolatában a mérföldkő az volt, hogy Törőcsik Mari megnézte őt Martin McDonagh drámájában, A kripliben. Ez volt ugyanis az első előadás, amelyben látta időközben érett színésszé vált unokáját. Addig csak hallomásból tudta, hogy átütően tehetséges.
„Az az este, az elismerése óriási megnyugvást hozott az életembe. Sikerült meggyőznöm őt arról, hogy én is erre a pályára való vagyok, és méltóképpen képviselem azt, ami neki fontos volt a színházban. A létezést mint színházi nyelvet. Most, amikor már megvan a kettőnkről szóló előadás váza, rá kellett döbbennem, mennyire keserédes történet a miénk. Mennyi sok mélység és magasság van benne. Mennyi boldogság és csalódás, ami a pályámat, az életemet kísérte és kíséri. Marimamával kapcsolatban is. Ez mind el fog hangzani. Ez nem pusztán egy könnyed, humoros est lesz, amelyen ismét kiderül, hogy jól tudom utánozni őt, mert elmesélem az összes történetünket. Mindazt az emléket, ami már a véremmé vált.”
Ez az est már korábban meg akart születni. Csak volt egy fékkötője. A dalok zeneszerzője.
„Hat évvel ezelőtt minden erőmet bevetettem, hogy ez az előadás létrejöhessen. Úgy látszik, most jutottam el arra a szintre, lelki érettségre, hogy megszülethessen. Már másképp fogalmazok meg sok mindent, nem úgy, mint akkor. Nyilván más lett volna az előadás, ha Marimama eljött volna, hogy lássa. Megjegyzem: feltett szándékom így is, hogy a technika segítségével ő is megjelenjen a színpadon, és egy duettet énekeljünk együtt. Ez is izgalmas része lesz az estnek, hiszen az élete során erre nem kerülhetett sor. 2019-ben Selmeczi György volt az, aki azt mondta, ő nem adja ki a kezéből a dalok jogait. Igaz, hogy a zenét ő szerezte, a verseket viszont a nagyapám, Maár Gyula írta a nyolcvanas évek elején. Én ezeket a dalokat, a Micsoda útjaim című hanglemezt rongyosra hallgattam. Minden szerzemény egy himnusz számomra. Az A oldalon csupa ismert sanzon hangzik fel, a B oldal Maár Gyula verseiből áll. Számomra annyira érthetetlen volt Selmeczi György ellenállása! De most úgy tűnik, jó pillanatban hívta fel őt Cseke Péter, a kecskeméti színház igazgatója, mert ott lesz műsoron az est. Először ugyan neki is azzal kezdte, hogy ne kérjétek ezt tőlem, mert azokat a dalokat csak Törőcsik Mari énekelheti, aztán mégis igent mondott. Nekem nagyon fontos, hogy ezek a dalok felcsendüljenek az est során, hiszen ezek nélkül csak puszta váz lenne a sok történet, elengedhetetlenek az atmoszféra megteremtéséhez. Tehát egyszerűen úgy álltak a csillagok, hogy ennek az estnek most kell megszületnie. Nagyon jó ízlésű, nagyon mély, nagyon emberi előadást ígérhetek.”
Törőcsik Mari természetesen tudott Járai Máté tervéről.
„Elmentem hozzá Velembe, mert akkoriban már folyamatosan ott élt, hogy közel legyen a szombathelyi kórházhoz, az ottani kezelőorvosához. 2019 márciusában vitték el neki a nagy Kossuth-díjat, én áprilisban látogattam meg őt. Látni akartam a díját is, ezért az alkalomhoz illően felöltöztem. Jaj, Marimama, hadd fogjam meg a díjat, hátha nekem ilyen sosem lesz, mondtam. Hadd tudjam, milyen érzés kézben tartani. Mesélte, hogy neki is milyen felemelő érzés, hogy megkapta. Akkor mondtam el neki, hogy a vágyam egy rendhagyó Törőcsik Mari-est. Ott, előttem fel is hívta Selmeczi Györgyöt, és hosszasan könyörgött neki, hogy kérlek, add oda Máténak a dalokat! Ennek ellenére nem adta. De ami még ennél is jobban fájt akkor: Selmeczi György hozzátette, lehet, hogy lenne kivételes eset, de ez nem az! Nyilván akkor még nem tudott rólam semmit, csak azt, hogy egy férfi akarja elénekelni ezeket a nőnek írt dalokat. Örülök, hogy meggondolta magát. Egyébként színész fog kísérni a színpadon. Nekem ez is fontos. Hogy ne pusztán zongorista legyen az illető, hanem olyan valaki, aki színészként is együtt tud lélegezni velem. Marton Róbert kollégám szerves része lesz az estnek.”
Gyulai Eszter dramaturggal nem valamiféle életrajzi anyagot írtak Törőcsik Mariról. A színésznővel kapcsolatos érzéseiről szól majd az est, megható és szomorú történetek füzére lesz, amelyben a szülei, a Járai nagymamája, a húga és Kíra, a felesége is szerepelnek.
„Az origo természetesen Marimama, az ő hatása a családunkra, az életemre, a színészetemre, a házasságomra. Az apám is végtelenül tisztelte őt. Dolgozott is vele a Pilinszky János műveinek a felhasználásával készült KZ-oratórium című dokumentum-játékfilmben, amelyet Maár Gyula rendezett.”
Gyerek volt még Járai Máté, amikor édesanyja társaságában A régi nyár című darabban először látta Törőcsik Marit.
„Olyan kicsi voltam, hogy ott álltam a térdük magasságában. Te, ide figyelj, mondta anyámnak Marimama. Nehogy megijedjen a gyerek! Az előadás egy adott pontján, amikor meglátom a régi szerelmemet, el fogok ájulni. Magyarázd el neki, hogy össze fogok esni. Négyéves voltam. Akkor értettem meg, mit jelent az, hogy színház. Tudtam, hogy mi fog történni, be voltam avatva a helyzetbe. Nem is ijedtem meg. Könnybe lábadt szemmel figyeltem, mi zajlik a színpadon. Meg voltam hatódva. Én már tudtam, mi az, hogy színészet. Vagy amikor elmentünk hozzá anyámmal a Vígszínházba kölcsönkérni, mert nem volt miből befizetni a gázszámlát. Elment a pénz italra. Még a darab címére is emlékszem. Az Ördögöket játszották aznap este. Ott álltam szorosan anyám mellett, és fogtam a kezét. Gyertek velem, mondta Marimama, mindjárt be kell mennem a színpadra. Nem akarta félbehagyni a beszélgetést. Berohant a színpadra, előadta a jelenetet, a nézők tomboltak, kijött, és ugyanúgy folytatta, mintha közben mi sem történt volna. Akkor szerettem bele végérvényesen a színházba. Marimama csodás ember volt. Mentünk a Bérc utcai közértbe Sonnal, Marimama Vietnámban örökbefogadott fiával, vittük vissza az üvegeket. Ez még a nyolcvanas években volt. Akkoriban még nem volt ázsiai szemű kisfiú Magyarországon. Ezt vidd vissza Japánba, tőled nem veszem vissza az üveget, mondta az üzletes Sonnak. Hazamentünk, elmeséltük Marimamának, hogy mi történt, és már mentünk is vissza vele a közértbe. Úgy hallottam, valami probléma adódott, mondta az elárusítónőnek. Szeretném, ha a fiamtól is visszavenné az üveget. Ugye, megoldható? Így intézte el az ügyet. Akkor értettem meg, hogy ő valaki más, mert addig ez ismeretlen tény volt előttem. Egyszer Velemben megkérdezte tőlem, hogy te, Máté, van neked feleséged? Mondom, persze, hogy van, Marimama, ismered is, többször voltunk nálad vendégségben. És csalod? – faggatózott. Igen, csalom, de megbeszéljük, vallottam be neki. Rendben, csak így érdemes, felelte.”
És még egy történet a sok közül.
„Felhívta egyszer a Gázműveket. Jó napot kívánok, Törőcsik Mari vagyok, elromlott a kazán, küldjenek szerelőt! Nem akarták elhinni, hogy ő az, vele beszélnek. A végén azt mondta az ügykezelő: Persze, én meg a Garas Dezső vagyok! És lecsapta a telefont.”
A Kabaré Konferansziéja, A kripli Billyje, A revizor Hlesztakovja, a Mágnás Miska Mixi grófja, A cirkuszhercegnő Slukk Tónija után ez most az újabb nagy kihívás számára. A MARIMAMA című előadás, amelyről már most azt állítja:
„Aki kedvel engem, az odalesz ettől a szeretetteli estétől. Benne lesz a szívem, az egyéniségem, a színház iránti halálos szenvedélyem. Természetesen mindazzal a fájdalommal, ami engem az életem során a családomon keresztül ért. Ugyanakkor átjárja majd a gyönyörűség is, ami nélkül nem lennék az, aki vagyok. A teljes lelkemet teszem abba a másfél órába. Felfekszem a boncasztalra, és belém lehet nézni, de olyan mélyre, amilyen mélyre eddig talán soha senki nem látott belém. Remélem, hogy ezt az estét azok is értékelni fogják, akik eddig kevésbé lelkesedtek értem. Tény viszont, hogy Törőcsik Mari egyéniségét színpadra vinni, megidézni igazi istenkísértés. De mivel eggyel közelebb álltam hozzá, mint mások, úgy érzem, én ezt pofátlanul megtehetem.”
De még valamit ígér:
„Mindenki, aki szerette őt, kap belőle olyat, amit eddig nem látott. Két tábort várok az estre. Azokat, akik nagyon szerették Törőcsik Marit, és azokat, akik kedvelnek engem. Erős felütése lesz az estnek, de idézőjele is. Tele lesz meglepetéssel. Bízom benne, hogy nagyot fog szólni.”
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.