Azért maradt életben, hogy elmondhassa, amit el kell mondania. Primo Levi, az Auschwitzot szintén túlélő, jeles olasz író nyilatkozott így Bruck Edithről, a Rómában élő, túl a kilencvenen, tolószékbe kényszerülve is még mindig tevékeny, magyar írótársáról, akinek egész családját elhurcolták a zsidóüldözés idején. Tanúságtétele 2021-ben Ferenc pápát is olyannyira megrendítette, hogy a lakásában látogatta meg a többkötetes, olasz nyelven publikáló írónőt. Pár héttel ezelőtt Ferenc pápa még azt üzente a 94. születésnapjára készülő Bruck Edithnek: „Vagy én megyek hozzád, vagy te jössz hozzám.” Újabb találkozásukra azonban a katolikus egyházfő halála miatt már nem kerülhetett sor.
Két esemény kapcsán is hallatott magáról az elmúlt napokban a még mindig graciózus írónő. Alexandro Palumbo graffitiművész róla készült alkotása, amelyről ismeretlen rongálók lekaparták a Dávid-csillagot és az izraeli zászlót, egy milánói utcafalról a római Soa-múzeumba került, ahol Bruck Edith avatta fel újra a művet. Gyönyörű romlásom című regénye pedig most jelent meg magyar nyelven. Az íráshoz ugyan az olasz nyelvet használja, a magyar nyelv még most sem jelent nehézséget számára, pedig a lágert követően rövid ideig Csehszlovákiában, több évig Izraelben, 1954-től pedig Olaszországban él. Rómában ment férjhez Nelo Risi filmrendezőhöz, az olasz kulturális élet egyik kiemelkedő személyiségéhez. A vele kapcsolatos érzelmeit idézi meg a Gyönyörű romlásomban.
***
Hogy érzi magát mostanság? Mit enged meg az egészségi állapota?
Először is nagyon megvisel a pápa halála. Nagyon készültem a találkozásunkra. Ő már beteg volt, én nem vagyok az, de már több mint egy éve tolószékkel közlekedem. Még mindig nem tudok járni. Néha-néha azért így is kimegyek a lakásból. Nagyon ritkán. Legutóbb egy héttel ezelőtt voltam kint.
Gyönyörű romlásom című regénye most jelent meg harmadszor magyarul. Szereti?
Nem nagyon. Nem a legjobb könyvem.
Lehet, hogy ha újraolvasná, elégedett lenne vele?
Az a baj, hogy nem tudok olvasni. Sokat romlott a látásom.
Melyik könyvét tartja a legsikerültebbnek?
Inkább azt mondom, melyiket szeretem igazán. Az elveszett kenyér címűt. Végül is minden könyvem valamiképpen a gyerekem. Ezt mondtam egyszer a nővéremnek is. De a könyv nem gyerek, felelte. Nekem igen.
Azt hittem, a legelső regényét emeli majd ki a sok közül.
Azzal is úgy vagyok, mint a Gyönyörű romlásommal. A Ki téged így szeret egy részét magyarul írtam, aztán elölről kezdtem, de már olaszul, és úgy is fejeztem be.
Legutóbbi regénye, Az elveszett kenyér 2021-ben jelent meg.
Azóta kijött A zöld kabátos nő.
Vett magának egy elegáns zöld kabátot?
Nem, nem! Nem messze a lakásomtól bent voltam egy fűszerboltban, és megszólalt valaki a hátam mögött. „Te, ugye, Edith vagy Auschwitzból?” Megfordultam, és láttam egy nőt a lágerból. Ő volt a kápó.
Annyi év után azonnal felismerte?
Ő engem, én őt. Négy évvel ezelőtt. A nevére is rájöttem. Üldözött engem. Ő tőlem félt, én meg tőle.
Mekkora rendező az élet!
A legrosszabb és a legnagyobb.
A legjobb is tud lenni, hiszen összehozta Nelo Risivel, élete nagy szerelmével. Jól számolom, ő volt a negyedik férje?
Annyi mindent összeírtak rólam, ami nem valóság! Igazából csak egyvalakit tekintek férjemnek. Nelót. Tizenhat évesen költöztem Izraelbe az akkori párommal, akivel csak egy évig éltem. Danny Roth sem volt sokáig a társam. Brucktól még húszéves korom előtt elváltam. Nem akartam katonának menni Izraelben, csak azért kötöttem vele házasságot. De nem éltem vele egy percig sem. A nevét is csak azért hagytam meg, mert az igazi nevemmel, azzal, hogy Steinschreiber, egy darab könyvet sem tudtam volna eladni, annyira nehéz kimondani.
Az igazi boldogságot Nelóval élte meg. Úgy mesélte, az tette boldoggá, hogy ápolhatta, kiszolgálhatta őt. Hogy életében először mellette érezte azt, hogy végre valakinek szüksége van önre. Lehet, hogy el is veszítette önmagát az imádott férfi mellett?
Tizenegy évet töltöttünk együtt. Amikor beteg volt, ott lehettem mellette. Életem legboldogabb időszaka volt. Igen, el sem mozdultam mellőle, mert az orvos azt mondta, bármelyik nap meghalhat. Én meg azt mondtam az orvosnak, hogy te fogsz meghalni, nem Nelo.
Hogy bírta erővel?
Nem gondoltam erre. Nekem minden nap olyan volt, mintha világra hoztam volna Nelót.
Szeretném megfejteni a könyve címét. Mitől lehet gyönyörű a romlás?
Én nem ezt a címet adtam a könyvnek. Talán a magyar fordítótól vagy a kiadótól kapta. Nem tudom. A férjem mindig úgy érezte, hogy az adósom. Hogy nem tudja visszaadni azt, amit tőlem kapott. Nelo nekem a családomat, a hazámat jelentette. A fájdalmaimat neki meséltem el. Végre meghallgatott valaki. Ezért voltam olyan boldog. A háború után, hazatérve a lágerből, senki nem akart meghallgatni. Ezért kezdtem el írni. Így született meg a Ki téged így szeret. Azóta soha nem hagytam abba az írást.
Nem azért kezdett el írni, mert senki nem akarta elhinni mindazt a szörnyűséget, amit a lágerben megélt?
Nemhogy elhinni nem akarták, meghallgatni sem akartak. Egyáltalán. Ne hozzuk be Auschwitzot, nekünk is volt elég bajunk, mondták. Mintha az ugyanolyan baj lett volna, mint az, amit én éltem át.
Könnyen megtanult olaszul?
Az olasz nyelv engedi tanulni magát. Amikor 1954-ben megérkeztem Nápolyba, még mindig a háborúról beszéltek az olaszok. Szegények voltak. A káposztalevesüket osztották meg velem. Nagyon jók voltak hozzám. Azóta minden megváltozott. Olaszország és az olaszok is. Egoisták lettek. Közömbösek. De Európa is megváltozott. Az egész emberiség.
Merrefelé halad a világ?
Rossz irányba. Jött Donald Trump. Még ő hiányzott nekünk! El vagyunk intézve.
Egy rövid ideig Csehszlovákiában is élt. Akkoriban mivel foglalkozott?
Varrónőnek tanultam, de nem varrtam soha. Izraelben pincérnő voltam, meg takarítónő egy katonai kórházban.
Gárdos Péter filmjéről, a Hajnali lázról hallott már?
Nem. De Török Ferenc alkotását, az 1945-öt láttam. Megrendítő film.
Ön is rendezett két alkalommal, mégsem lett filmrendező. Miért nem?
Nagyon nehéz volt az a munka. Leforgattuk a filmet, és még egy évig azon dolgoztunk. Írni már akkor is jobban szerettem. Nekem az írás vakáció. Az is volt mindig. Csak az érdekelt. Ha filmet csinálsz, akkor viszont arra kell figyelned, hogy mi van az objektívben, és hogyan játszanak a színészek. Írás közben csak az emlékeimmel foglalkozom.
A nagy olasz filmrendezők közül kiket ismert személyesen?
Majdnem mindenkit. Fellini itt lakott a közelemben. Gyengéd, kedves, túl édes férfi volt. Editke, drága, így hívott. Giulietta Masinával, a feleségével vásárolni jártam.
Pasolini?
Rendezőként elismertem, szerettem, de mint magánembert, nem. Agresszív volt. Hisztérikus. Kiabált, amikor forgatott.
Visconti?
Ő is kemény volt. Nem olyan barátságos, mint Fellini.
Zeffirelli?
Nem volt vele sok bajom, csak egy. Azt meg is írtam, mert újságoknak is dolgoztam. Zeffirelli nagyon jó filmrendező volt, csak azt nyilatkozta egyszer, hogy minden homoszexuálist nyílt téren fel kellene akasztani. Pedig ő is homoszexuális volt. Nem bírtam, amit mondott. Nagyon haragudtam rá.
Most, a 94. életévébe lépve sem gondolt arra, hogy meglódult az idő kereke?
Azért nem, mert nem vágyom visszamenni egy percre sem az időben.
Az ereje még mindig teljes, a közérzete kiváló…
…az életkedvem sem kopott. Zoomolok, interjúkat adok, iskolásokkal, egyetemistákkal tartom a kapcsolatot, mesélek a diákoknak. Minden napomnak értelme van.
A Soa-múzeumba került arcképéről mi a véleménye?
Nem rossz.
Vagyis jó?
Neked tetszik?
Igen.
Köszönöm. Jót tesz a szívemnek.
Tiszakarádról, a szülőfalujáról álmodik még?
Nem. A lágerről sem.
Nem is húzza haza a szíve?
A falumba visszavágyom. Csak Magyarországra nem. A falumra mindig jó szívvel gondolok vissza. De álmodni csak Nelóról szoktam.
Félelmei vannak még?
Nem félek én már semmitől. Csak beteg ne legyek. Remélem, hamarosan talpra állok. Épp most jött meg a fizioterapeutám. Tornázni fogok. Megmozgatja az egész testemet. Csak a memóriám maradjon olyan, amilyen. És az hála Istennek még mindig megbízható. Mindenre emlékszem. Még mindig mindenre.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.