Amikor nemrég az új Dakota Johnson-film, a Többesélyes szerelem egyik vetítésére vártam, véletlenül elkaptam három fiatal lány beszélgetését. Azon vitatkoztak, vajon kit választ majd a főhős; a gazdag, sármos Pedro Pascalt vagy a kissé kaotikus, de dögös Chris Evanst? Látszólag egy könnyed szerelmes komédiára számítottak, ami a marketing tükrében nem is meglepő. Annál nagyobbat csalódhattak, amikor végül egy meglehetősen komoly filmet kaptak. Mégis hová tűntek a romantikus vígjátékok?
A szerelem és a kacagás a kezdetek óta beragyogják Hollywoodot. Két különc fél komikus összejövetelének egyik első, nagyvásznakon is sikeres példája az Ez történt egy éjszaka, ami még a korra jellemző visszafogott, cenzúrát kerülgetni próbáló stílust képviselte. Heves smárolásnak, forró egyéjszakás összemelegedésnek itt még nyoma sem volt. A romantikus vígjátékok aranykorát azonban sokkal később, az 1989-es Harry és Sally megjelenésétől eredeztetik, aminek a műfaj szinte összes, mára klisévé vált elemét köszönhetjük.
Sírás, nevetés
A 90-es és 2000-es évek lubickoltak az ikonikusabbnál ikonikusabb romantikus filmekben. Sztárokkal flörtölő hétköznapi emberektől kezdve (Sztárom a párom) szokatlan betegségek leküzdésén át (Az 50 első randi) egészen valódi párkapcsolati lexikonokig (Igazából szerelem) minden ötletet feldolgoztak. A műfaj vonzereje elég egyértelmű – komfortosan, a happy end garanciájával és sztárok csillogó mosolyaival segít a nézőnek kiélni legmélyebb szerelmes ábrándjait. A hírességekkel ápolt, titkos kapcsolat, a sorsfordító kirándulás, na meg az örök álom, hogy a zűrben jön majd a herceg, ha nem is koronával és fehér lovon, de az biztos, hogy jön. És igen, főleg a herceg jött – ezek a filmek ugyanis elsősorban heteroszexuális nőknek készültek, még ha, természetesen, nem is csak ők élvezték őket.
Hogyan veszítsd el a nézőket 10 nap alatt
Az idők során azonban a hagyományos „női szórakozás” nagyrészt feledésbe merült, több okból is. Egyrészt a férfi-nő viszonyok újraértékelése, a metoo mozgalom és a nemi függetlenedés tükrében kissé aggasztóvá váltak a büszkén hanyag, rámenős férfi karakterek, na meg a bárgyú nők, akiket rendre ki kell húzni a bajból. Az ilyen sztereotípiák, ha nem is voltak kimondottan ártalmasak a felnőttekre, egyszerűen elavultak, és ma már nehezen találni olyan írót, aki alkalomadtán ne írna inkább valami korhűbb történetet. Már ha engedik neki. Az ilyen filmek ugyanis ritkán kapnak anyagi támogatást.
Elmúltak azok az évek, amikor két világsztár arcával és heves románcának ígéretével bármit el lehetett adni. Korunk legnagyobb kasszasikerei az akció- és látványfilmek, azon belül is az ismertebb márkák, mint a Marvel. Mivel pedig a „kockakultúra” az utóbbi években a nők körében is népszerűvé vált (vagy legalábbis többen merik felvállalni, hogy mindig is szerették), a romantikus komédiák közönsége is inkább a legújabb szuperhős-csetepatéra vált jegyet. A műfaj nagyrészt visszaszorult a streamingcsatornákra, ahol megfelelő marketing hiányában rendre eltűnik – leszámítva az olyan sorozatokat, mint az Emily Párizsban, melyek könnyebben érvényesülnek a négy fal között.
Kapcsolódó cikkünk
Egyszer még visszatér...
Akkor hát minden veszve volna? Nem egészen. Ahogy minden más műfaj, a romantikus komédia is könnyedén visszatérhet, de kompromisszumokat kell kötnie. Egyrészt meg kell tanulnia eladnia magát egy új, főként közösségi médián szocializálódott, érzékeny közönségnek. Ehhez az egyik út a reprezentáció – a Kőgazdag ázsiaiak például azért lett a 2010-es évek egyik internetkedvenc romantikus komédiája, mert korábban példátlan megértéssel ábrázolta az ázsiai kultúrákat. De az olyan filmek, mint a két éve megjelent Imádlak utálni is tesznek egy lépést a jó irányba pusztán az olyan apróságokkal, hogy a sztori színhelyéül szolgáló esküvőt két nő közt kötik.
Ami azonban elengedhetetlen lesz, hogy kicsit korszerűsödjenek a mondanivalók. A könnyed szerelem sosem fog kimenni a divatból, de nem indulhatunk ki abból, hogy napjainkban még mindig happy endnek számít egy „romlott” férfi megjavítása vagy az életcélok félredobása egy párkapcsolat kedvéért. A (sajnos) gyakori, áthidalhatatlan különbözőséget és a határozott kompromisszumigényt is fel lehet dolgozni megértően és pozitívan, ahogy azt tette az elmúlt évek szinte minden kiemelkedő románca, például a Többesélyes szerelem is.
Romantikus komédiákra mindig lesz igény – csak figyelni kell, nehogy a nosztalgiánkba feledkezve véletlenül valami olyat alkossunk, ami ma már inkább felelőtlen tragédia.
***
Modern romantikus vígjátékok az őszi estékre
Julia Roberts, Renée Zellweger és Meg Ryan klasszikusait mindannyian ismerjük. Íme néhány javaslat, ha valami modernebbre fájna a fogunk!
Időről időre (About Time)
Amikor egy srác megtudja, hogy képes visszamenni az időben, eldönti, hogy kialakítja a tökéletes szerelmi életet.
Rögtönzött szerelem (The Big Sick)
Egy humorista napjait alaposan felkavarja, amikor belép az életébe frissen kómába esett exbarátnője egész családja.
500 nap nyár (500 Days of Summer)
Miután szakít vele a lány, akit lelki társának hitt, egy fiatal srác az egész kapcsolatot felidézi, hogy rájöjjön, hol siklott ki.
Kőgazdag ázsiaiak (Crazy Rich Asians)
Egy kínai-amerikai nő Szingapúrba utazik barátja családjához, amely, mint kiderül, az ország egyik leggazdagabbja.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.