Egy sötét étterem. Pislákoló fények. Fel-felbukkanó bábállatok. 15 évvel ezelőtt mindez még semmit nem jelentett volna, ma azonban minden horrorrajongó, de főleg minden kiskorú azonnal rávágja – Five Nights at Freddy's! A 2010-es évek egyik legnagyobb videójáték-, egyben a 2020-as évek eddigi legnagyobb horrorfilm-szenzációja. De vajon hogyan vált azzá? És miért szeretik ennyire a gyerekek?
A Five Nights at Freddy's (a továbbiákban FNaF) elvonatkoztathatatlan a sajátos kultúrától, amiben született. A 2010-es évek közepe a milliókat megszólító youtuberek és a kis költségvetésű videójátékokkal bolondozó gyerekek időszaka volt. Nem véletlen, hogy a horrorjátékok, melyeket viszonylag egyszerű volt előállítani, és melyeken a youtuberek is előszeretettel borzongtak, kiemelt szerepet kaptak ebben a légkörben. Ekkor alkotta meg magnum opusát Scott Cawthon amerikai játékfejlesztő is.
Jézustól jesszusig
Cawthon hithű keresztényként eredetileg vallási témájú, családbarát kalandjátékokat fejlesztett, ezek azonban rendre alulteljesítettek. Olyannyira, hogy Cawthon állítólag a saját hitével is válságba került, majd egy nem részletezett „spirituális élmény” után egészen új műfaj felé kezdett kacsintgatni: a horror felé. Egyik korábbi, Chipper & Sons Lumber Co. című menedzselős videójátékát az a kritika érte, hogy főszereplője, a Chipper nevű hód túlságosan félelmetes. Sokan a Chuck E. Cheese amerikai étteremlánc mára használaton kívül helyezett, mozdulatlanságukban hátborzongató animatronikus figuráihoz (vagyis robotikusan mozgó hatalmas bábuihoz) hasonlították őt. Így fogant meg Cawthonban egy kísértetjárta gyorsétterem ötlete, melyet saját kabalafigurái tartanak rettegésben.
A végeredmény, a FNaF első epizódja 2014-ben látott napvilágot. Egy viszonylag egyszerű horrorjáték volt, ahol egy biztonsági őrnek kellett segíteni túlélni az éjszakai műszakot, miközben a szóban forgó kabalafigurák az életére törtek. A vesztes büntetése egy hatalmas jumpscare volt – az egyik kabala hirtelen, ordítva rávetette magát a képernyőre.
Mi kell a gyereknek?
A kritikusi fogadtatás felemás volt, a játék azonban ennek ellenére is kitörő siker lett, különösen a gyerekek körében. De miért? Amint az korábban is elhangzott, a FNaF egy olyan korban született, amikor az egyszerűbb, a youtubereknek nagyobb önmegvalósítási teret adó játékok könnyen internetkedvencekké váltak. A horrorjátékok, melyek fordulatain szabadon lehetett visítozni, pedig különösen sokra vitték. A FNaF-nak ráadásul volt egy másik nagy előnye – horrorjáték létére egy csepp vér sem volt benne, így a YouTube semennyire sem korlátozta a vele kapcsolatos videókat. A sötét hangulaton kívül a játék egyedüli horrorelemei maguk a hátborzongató animatronikák voltak, melyek közül a jellegzetes dizájnnak köszönhetően a gyerekek is inkább kedvencet, mintsem rémálomhőst választottak.
A horrorokra jellemző, komolyabb érzelmi terrornak eleinte nyoma sem volt, ami szintén hozzájárulhatott a gyerekek bevonzásához – a legtöbben jó eséllyel ők sem találták félelmetesnek a játékot, amitől érettebbnek érezték magukat. Ezt az érzést aztán tovább mélyítette a játék folytatásain és rejtélyes előzetesein keresztül kibontakozó, komplex háttértörténet sorozatgyilkosokról és szellemekről. Ezt a fikciót a rajongók szinte maguk rakták össze aktív elmélkedéssel és kutatással (olyan tartalomgyártók oldalán, mint például a legendás MatPat), ami hasonlóan elemző szellemiségű közösséget alakított ki, mint 10 évvel korábban a Lost tévésorozat – csak ezúttal nagyrészt gyerekek közt.
Végzet hajszál híján
Mire Cawthon akárcsak annyit mondhatott volna, hogy „bú”, szellemi terméke már a világ egyik legnagyobb horrormárkájának számított. A birodalom azonban csaknem elbukott, amikor 2021-ben kiderült, hova is mennek a FNaF dollármilliói. Cawthon rendszeres politikai adományaival nagyrészt homofób és transzfób törvényeket szorgalmazó republikánus politikusokat támogatott – köztük magát Donald Trumpot is. Cawthon ugyan megvédte a döntéseit, mondván, hogy „csupán polgári kötelességét teljesíti azzal, hogy azokat a politikusokat támogatja, akik szerinte a legjobbat akarják”, a fordulat mégis romba dönthette volna az egész márkát. Már csak azért is, mert a FNaF rajongói között nagy számban találhatóak LMBTQ+ emberek, valamint „furryk”. Furrynek hívjuk azt a közösséget, amely a popkultúra antropomorf (vagyis emberhez hasonló) állatfigurái köré összpontosul. Egy közismerten befogadó közegről van szó, ami ennélfogva szintén nincs híján LMBTQ+ tagoknak. A furry közösségnek ráadásul szintén megvan az oka szkeptikusnak lenni a szélsőséges republikánusokkal szemben, azok ugyanis a 2020-as évek elején őket is megpróbálták a politikai propagandájuk részévé tenni – például amikor olyan álhíreket kezdtek terjeszteni, hogy a progresszív óvodákban macskaalmokba kakáltatják a „furry gyerekeket”.
Horrort a népnek!
Horrorjátékok már a 90-es évek óta borzongatják a gamer szubkultúrát olyan szériákkal, mint a Resident Evil vagy a Silent Hill, a műfaj azonban egészen új vizekre evezett az előző évtizedben. A youtuberek figyelmének köszönhetően egy ideig a kisebb költségvetésű horrorjátékok is könnyedén szárnyra kaptak, és valódi kultuszművek születtek. A FNaF mellett ebben az érában vált népszerűvé a gótikus Amnesia-sorozat, a szektákkal foglalkozó Outlast, az internetes városi legendán alapuló Slender Man-játékok, valamint a legendás P.T. Utóbbi eredetileg egy készülő Silent Hill-játék ízelítőjének készült, a projektet azonban végül elkaszálták, a P.T. pedig ma már nem tölthető le. Olyan PlayStationök, melyekre még mindig fel van telepítve, csillagászati összegekért kelnek el az interneten.
A FNaF azonban az egész botrányt megúszta, szinte egy karcolás nélkül, feltehetően azért, mert rajongótábora nagyrészt gyerekekből és tinikből áll, akik aligha foglalkoznak az alkotó vagy bármilyen kívülálló nézeteivel. A közösség egyik fele még azt is kikéri magának, hogy bármi közük lenne a furrykultúrához, míg a másik tagadhatatlan tényként kezeli, hogy van. A FNaF mindenki számára mást jelent; nosztalgiát, közös elmélkedést vagy éppen felszabadult röhögést a haverokkal.
Freddy a vörös szőnyegen
A FNaF mára megkerülhetetlen popkulturális jelenség. Megannyi folytatás mellett néhány éve filmfeldolgozás is készült belőle, mely minden idők harmadik legsikeresebb nyitóhétvégéjét produkálta a horrortörténelemben – egyedül a Stephen King-féle Az két felvonása előzi meg. Idén decemberben Freddy története is folytatást kap a mozikban, szóval ne csodálkozzunk, ha a gyerekek ismét bizarr plüssállatokat kérnek majd karácsonyra. Csak nehogy a második rész megkapja a 18-as besorolást, és kizárják a vetítőtermekből a fő célközönséget.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.