Hódítóként Karlovy Varyban – Pálmai Anna és Borbély Alexandra

„Nem akartam elhinni. Én leszek veled Karlovy Varyban? Nem győztem csodálkozni – meséli Pálmai Anna. – Ervin, Nagy Ervin, Szandra férje ugyanis játszott azokban a napokban. Előadásai voltak. Nem utazhatott. Én meg boldogan mondtam igent a nem mindennapi lehetőségre. Meg is beszéltük gyorsan, hogy Szandrának milyen színű estélyi ruhája lesz, amikor az Emma és a halálfejes lepke ünnepi bemutatója előtt végigsétál a vörös szőnyegen, majd színpadra lép a fesztiválpalota közönsége előtt. Nekem ahhoz képest kellett ruhát választanom. Színben is, stílusban is. Az egyik tökéletesen passzolt az övéhez, a másikat Demeter Richárd divattervező kölcsönözte.”

Karlovy Varyról Pálmai Anna annyit tudott, hogy csodálatos hely. Megérkezésük után, amikor kiszállt a kocsiból a szálloda előtt, ámuldozva konstatálta: még annál is lélegzetelállítóbb a város, mint ahogy azt elképzelte. Kísérőként jött a fesztiválra, drukkolni Szandrának, hogy sikere legyen a szlovák–cseh–magyar–osztrák koprodukcióban forgatott filmjének, amelyben övé az abszolút főszerep. Egy vonzó, magára maradt varrónő a vegyes lakosságú faluban Pozsony mellett, ahol a negyvenes évek első felében egy tíz év körüli zsidó fiúcskát bújtat a csűrjében. Ha megtudja a falu, vagy a fülébe jut a körülötte legyeskedő német tisztnek, esetleg a vágyaival őt ostromló szlovák gárdistának, nincs kegyelem. Az életével fizethet, de a kisfiúval is végeznének.

Karlovy Vary felé a kocsiban sok mindent megbeszéltek. Szandra a forgatásról is részletesen beszámolt barátnőjének. Végigdumálták az utat. Hajnali négykor indultak Budapestről, délelőtt tizenegykor parkoltak le a nyugat-csehországi fürdővárosban.

„Boldog voltam, hogy Szandra egy ilyen rangos fesztivál vendége, ahol rengetegen látják a filmjét, de örömmel töltött el az is, hogy engem hozott magával.”

Nem új keletű barátság az övéké. Tizenöt éve tart. És nem is a Katona József Színházban találkoztak először, ahol aztán Anna már várta Szandrát.

„A barátsághoz is kémia kell. Amikor Szandra gyakorlatra jött a Katonába, én már ott játszottam három-négy éve. A MU Színházban találkoztunk először. Ő még akkor egyetemre járt. Odaszaladt hozzám az előadás után. »Ne haragudj, én csak annyit szeretnék neked mondani, hogy te annyira gyönyörű vagy, hogy az elképesztő. Ezt most meg kellett, hogy mondjam!« Erre én azt feleltem: Úristen, de hiszen te is gyönyörű vagy! Amikor odakerült a Katonába, már fél szavakból is értettük egymást. És a humorunk! Az is egy tőről fakad. Szinte pillanatok alatt összekattantak a fogaskerekeink. Nagyon rövid időre rá már meg akartam osztani vele a gondolataimat. Annyira közel éreztem őt magamhoz, hogy a szerelmi helyzeteimet is fel akartam tárni előtte. Nagyon erős vágy volt ez bennem. Természetesen én is rákérdeztem az ő szerelmi ügyeire. Elég gyorsan egymás bizalmasaivá váltunk.”

Hullámvölgy is volt már azóta a barátságukban. Nem is akármilyen. De ebből is jól jöttek ki.

„Meghatározó érzés Szandrával kapcsolatban, hogy mindig tudom, mire számíthatok. Biztonságban vagyok mellette. A kritikát is bántó felhangok nélkül tudja megfogalmazni. Nem ejtenek sebet rajtam a meglátásai, észrevételei. Megnéz egy előadásban, vagy éljük az életünket, és ha hangot ad valamilyen nemtetszésének, tudom, hogy amögött is feltétel nélküli szeretet van. Nem sért meg soha. Azok a helyzetek, amelyek feszültséget szültek köztünk, egytől egyig a kibeszéletlenségekből adódtak. Mielőtt megszülettek volna a kisbabái, éjjel-nappal vele voltam. Együtt próbáltunk, együtt játszottunk, előadás után éjszaka együtt buliztunk. Megvolt a kis törzshelyünk, amelynek szerintem dimenziós kapuja van. Ott kezdődnek és végződnek dolgok. Az a hely érdekesmód vissza-visszatér az életünkbe.”

Azt az időszakot, amikor a szerelem fő csapást húzott Szandra életén, Anna rettenetesen megszenvedte. De akkor is mellette állt. Mint egy serpa, mondja.

„Az esküvőjükön is én tartottam beszédet. Erre nagyon büszke vagyok. Többen is odajöttek hozzám utána, hogy nekem írnom kell. A humorom, a szeretetem járta át a köszöntőt. Igen, amíg ő küzdött a hegyen, az érzelmek csúcsán, végig ott álltam mellette. Ez a kapcsolódás kettőnk között később dinamikájában zavarttá vált, mivel áthelyeződtek nála a súlypontok. Én meg folyamatosan a hiányát éreztem. És azt is, hogy ez bizonyára így lesz egy darabig. Kezdtem belemenekülni, beletemetkezni a saját életembe, miközben egyre csak nőtt köztünk a távolság. Iszonyú nehéz időszak volt ez. De egy összetartozás valódiságát vagy mélységét az is megmutatja, hogy az akkor is van, ha nem találkozunk rendszeresen. Engem mégis megrázott a dolog, hiszen addig rengeteget voltunk együtt.”

Ez a furcsa helyzet végül is addig feszült köztük, amíg egyszer csak robbant. És nagyon jó, hogy robbant, állapítja meg Anna.

„Nagy vita és nagy sírás után jött a nagy megvilágosodás. Meg is szűnt a hallgatás köztünk. Tisztáztuk a félreértéseket. Barátságunk valódiságát mutatja ez is. Mindketten ki tudtuk mondani, hogy mit éltünk meg. Egyikünk sem büntette a másikat. Visszamenőleg is bocsánatot kértünk egymástól, és összeölelkeztünk. Szandra habitusa nekem elég ismerős. Ő is a Szűz jegyében született, mint az édesanyám. Pontosan tudja, mit szeretne, közben nagyon könnyed. A belső feszültséget az okozza nála, hogy meg akar felelni az önmagával szemben támasztott óriási elvárásainak. Maximalista. Néha kiszámíthatatlan. Csakhogy én, mint Vízöntő, jól kiegészítem. A lazaságommal és a higgadtságommal le tudom földelni a pörgését.”

Külsőleg teljesen különböznek egymástól. Szandra nordikus, Anna mediterrán típus. De csak ránézésre. Csupa tűz, csupa temperamentum, ízig-vérig nő mindkettő.

„Én nagyon késős vagyok. Szandra nem az. Most viszont, amikor Budapestről elindultunk Karlovy Varyba, ő késett egy picit. Megbeszéltük, hogy hajnali négykor találkozunk a házuk előtt. Meg is kért szépen, hogy pontos legyek. Én már kettőkor felkeltem összepakolni, elkészülni. 4 óra 3 perckor ott vártam őt a kerítésük mellett, amikor felhívott, hogy kér még 10 percet, mert az ikrek közül az egyik bekakilt. Csúszva indultunk, és levezettem hét órát. Szívesen vezetek. Engem ez meditatív állapotba hoz. Nagyon sokat beszélgettünk útközben. Jó volt ilyen intenzíven együtt lenni. A hajnalnak is volt romantikája.”

Szandrának ez volt a harmadik fesztiválmeghívása. Először a Boldog új évet című szlovák filmmel, tavaly a cseh Érzékeny emberrel, idén a négy ország összefogásával készült Emma és a halálfejes lepkével volt jelen a mustrán.

„A mi családunkban én vagyok az első, aki eljutott Karlovy Vary fesztiváljára – mondja Anna. – Igaz, hogy nem saját jogon, de mégis! Édesanyám (Szirtes Ági) a lényeget fogalmazta meg, amikor elköszöntem tőle. »Élvezd, hogy ott lehetsz!« Igen, az életnek is ez a lényege. Mert az is gyorsan elmúlik. Vannak pillanataim, amikor úgy érzem, visszaránt a múlt, vagy elkezdek szorongani a jövő miatt. Olyankor figyelmeztetem magam, hogy abban kell lenni, azt kell megélni, ami most van! Karlovy Varyban ez nem volt nehéz.”

Más a helyzet, ha egyedül van.

„A belső konfliktusaimat, félelmeimet nagyon erősen átérzem. Függetlenül attól a sok jótól, ami történik velem. A belső hegyeimet nekem is meg kell másznom. Nekem is vannak traumáim, amelyek feldolgozásra várnak. Arra is figyelek, hogy emberi minőségemben pozitív irányba változzak. Folyamatosan csiszolom a jellememet. Nem könnyű munka az, amit magadon kell elvégezned. Túl szigorú sem akarok lenni önmagammal szemben. A középutat szeretném megtalálni, hogy ne büntessem magam halálra. Hogy ne ostorozzam már magamat a mulasztásaim miatt. A szorongásaimat pedig igyekszem megszelídíteni. Örülök, hogy már képes vagyok elkávézgatni a démonjaimmal. Napvilágra tudom hívni őket.”

Az a három nap, amit Karlovy Varyban töltöttek, mindkettőjük számára maradandó élmény. Szandra színészi teljesítménye előtt mindenki mélyen meghajolt. Az Enyedi Ildikóval forgatott Testről és lélekről óta, amelyért Juliette Binoche-t megelőzve nyerte el az Európai Filmdíjat, és Los Angelesbe, az Oscar-gálára is eljutott vele, most, az Emma és a halálfejes lepkében ismét megrázó erejű alakítással bizonyítja rendkívüli színészi tehetségét. A vetítés alatt pedig, a mozivásznon zajló történések hatása alatt ott sírdogált-szipogott mellette szívbéli barátnője, Pálmai Anna. Ő volt az első, aki a fesztiválpalota nagymozijában a nyakába borult.