Előbb volt a legenda, még a kereszténység előtti időkből. Kilenc fiútestvér téved el vadászat közben, s ahogy átkelnek egy varázserővel bíró hídon, szarvassá változnak. Apjuk egy forrásnál talál rájuk. Akkor ismeri fel őket, amikor az íját megfeszítve rájuk céloz. Ebből a pogány regéből született egy román nyelvű karácsonyi ének, egy kolinda, amely Bartók Béla Cantata profana című mesterművének lett az alapja. Ez a történet ihlette meg Juhász Ferencet, aki az ötvenes években megírta A szarvassá változott fiú című költeményét. Egy idős, magára maradt anya hívja benne haza egyetlen fiát.
Vidnyánszky Attila 2003-ban ebből a versből kiindulva rendezett nagy sikerű előadást kárpátaljai társulatának. S akárcsak a színpadi műben, amely a beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház egyik ikonikus darabja lett, a költemény alapján készült filmben is Törőcsik Mari alakítja az élemedett korú anyát, Trill Zsolt pedig az apja halála után hazaszólított fiút. A falu többi lakóját pedig a harminc évvel ezelőtt alakult beregszászi társulat színészei, köztük a kiemelkedő tehetségű Trill Zsolt és felesége, Szűcs Nelli.
A szarvassá változott fiú filmváltozata 2013-ban került közönség elé, az ünnepi bemutatót azonban nem követte országos forgalmazás. De most, hogy fennállásának 30. évfordulóját ünnepli a beregszászi társulat, ismét előkerült a film, amelyben Törőcsik Mari utolsó filmszerepeinek egyikét alakítja lenyűgözően.
Nem kellett semmit takargatnia
Trill Zsolt több darabban játszott együtt Törőcsik Marival a Nemzeti Színházban. A legszorosabb színpadi kapcsolatba A szarvassá változott fiúban kerültek.
„Nemcsak az előadás, hanem az egész próbafolyamat fontos volt számomra, számunkra – emlékezik a Jászai Mari-díjas, érdemes és kiváló művész. – Törőcsik Mari a világ összes anyját magában hordozta. Mondhatnám, hogy rá íródott a szerep, neki lett kitalálva. Nagyon nehéz szöveg ez. Olvasni is nehéz, nem még megszólaltatni. Elég belőle két sor, és már van min gondolkozni. Szuper döntés volt Attila részéről, hogy őt kérte fel a szerepre.”
Anya és fia időn és téren átívelő, bonyolult érzelmi kapcsolata a történet. Egy fájdalmában megöregedett, megtört asszony várja vissza, a biztonságot jelentő szülői házba messzi úton járó fiát. Kétségbeesett kiáltására a fiú azt feleli: „Anyám, édesanyám, nem mehetek vissza, ne csalogass engem!” De van egy kapu, a halál kapuja, azon át mégis visszatérhet az anyjához.
„Törőcsik Mari mellett nem nagyon kellett játszani – folytatja Trill Zsolt. – Ránéztél, és rögtön természetesen adódtak a dolgok. Ott volt a szöveg, a kapott feladat, és ott volt ő. Csak figyelni kellett rá. Filozofálni felesleges lett volna. A történet legvégén, az utolsó három-négy mondatnál szólt, hogy azt máshogy kellene mondanom. Kipróbáltam, és igaza volt. Sosem fogom elfelejteni, amikor a Brandra készültünk a Nemzetiben, és Zsótér Sándor, a darab rendezője felolvasta a művet. Mari hirtelen megszólalt, hogy »Trill, ez nem a te szereped!«. De másnap, amikor mi, színészek olvastuk fel a szöveget, a próba után, amikor már mindenki indult hazafelé, utánam szólt, hogy »tévedtem, ez a te szereped!«. Neki nem kellett semmit takargatnia. Ha úgy gondolta, kimondta. Nekünk kellett figyelnünk rá, átgondolni azt, amit mond. Mindig az anyagon keresztül fejtette ki a véleményét. Az nem civil vélemény volt. Neki a színpad volt a legfontosabb. Minden munkájából kiérződött, hogy ott és akkor az a legfontosabb neki, amivel éppen foglalkozik. Mindennemű kritika, megmozdulás az adott anyagból indult ki nála. Nem akart ő rosszat senkinek, megsérteni valakit végképp nem.”
Szimbóluma lett az összetartozásnak
Sárosoroszi lakói ma is büszkén emlegetik az előadás nyomán készült filmet, amelynek női főszereplője a forgatás idején ott lakott a falujukban.
„Nem is mi találtuk ki, hanem Attila, hogy ha ott van a testvéremnek egy gyönyörű vendégháza, akkor Mari hadd szálljon meg ott. A kerítésnél beszélgetett a falubeliekkel. Anyukámmal, aki a Körhintából ismerte őt, elsétált a temetőbe. Ha ez húsz-harminc évvel korábban történt volna, még nagyobbat szól a faluban. Óriásit változott azóta a világ. Sokkal nyitottabb lett. Valahogy mindenkinek természetes volt, hogy Törőcsik Mari ott van velük, köztük, mellettük. De azóta is emlegetik, hogy amikor itt volt a nagy színésznő…”
A legbensőségesebb pillanatok a színpadi történések végén születtek meg Törőcsik Mari és Trill Zsolt között. Ezek a búcsú pillanatai voltak.
„Nagyon jó a szöveg. A búcsúzásban az egész élet benne van. Minden belefért. Amikor katonának megy a fiú, és a lakodalom… az a tánc rengeteg asszociációt indított el. A színház illékony művészet, a film megmarad, de nekem ez az előadás, az egész próbafolyamat mélyen lerakódott az emlékeim között. Valósággal belém ivódott. Külön ajándék a sorstól, hogy Nellivel, a feleségemmel együtt dolgozhattunk Törőcsik Marival. Ez a történet mégsem rólunk, hanem a beregszászi színházról szól. Arról, hogy Mari eljött hozzánk. Megnézte a mi addigi, három hónapos munkánkat, és belépett az előadásba. Bár az elején azt mondta: ide ő felesleges, ide ő nem kell, működik ez nélküle is. Mire Attila azt felelte: nem véletlenül gondolt rá. Ő és az egész társulat nagyon szeretné, ha benne lenne az előadásban. Akkor teremtődik meg az egyensúly. Ott vagyunk mi, fiatalok, és ott lesz ő, már idős anyaként. Ez az előadás bearanyozta a beregszászi társulat történetét, harminc évét. Nagyon jó pillanatban lépett be Mari a színházunk életébe. Szimbóluma lett az összetartozásnak. Elhitette velünk, hogy mi is alkalmasak vagyunk arra, amivel ő foglalkozik.”
Vizes zsebkendővel a fején próbált
Juhász Ferenc költeményének színpadi változata Szűcs Nelli szerint azért is volt olyan fontos a társulat számára, mert akkor ismerkedtek meg Törőcsik Marival. Elképzelni sem tudták, hogyan fogja ő kibírni a nyári próbákat a Gyulai Várszínházban.
„Azt hittük, lesz majd kényeskedés, de semmi ilyen nem volt. Megtehette volna, hogy csak este, napnyugta után próbál velünk, amikor már nincs az a nagy hőség. Attila fel is ajánlotta neki ezt a lehetőséget, de ő jött velünk nappal is dolgozni. Kíváncsi volt, kik vagyunk. Érdekelték őt a fiatal kollégák, az új dolgok. Esténként, próba után rendszerint mesélt nekünk. Olyan volt, mint egy nyitott könyv. Nagy barátság született köztünk hála ennek a munkának. Szerettük figyelni az ő színpadi létezését. Nem kellett hozzá folyamatos szöveg, anélkül is sokat tanultunk tőle. Tűző napon próbáltunk, de egyetlen zokszó, semmi panasz nem hagyta el a száját. Fogott egy zsebkendőt, megkötötte a négy sarkát, bevizezte, és a fejére tette. Pályafutásunk egyik legszeretettebb előadása jött akkor létre, és ezt nagymértékben Törőcsik Marinak köszönhettük. A történethez is közünk volt, hiszen magáról az életről szól, arról, hogy fel kell nőnünk. Ha tetszik, ha nem, el kell hagynunk a családunkat, az otthonunkat. Gyerekként, amikor még hiszünk a csodában, úgy képzeljük, elérjük majd a csillagokat. Később aztán rájövünk, hogy elég messze vannak tőlünk.”
Törőcsik Mariban a darab révén mindenki a saját édesanyját látta, véli Szűcs Nelli, a Nemzeti Színház Jászai Mari-díjas, érdemes és kiváló művésze.
„A történetbeli temetési jelenet is tovább kísér bennünket. Zsolt édesapja hatvanévesen meghalt. Nálunk, Kárpátalján otthonról temetnek. Ott voltunk náluk virrasztani. Egy évvel ezelőtt az én édesapám halt meg. Zsolt levitt a magyar–ukrán határig, de ő már nem jöhetett át, mert elvitték volna katonának. Szaladtam az úton egyedül, közben telefonon hívtam a nővéremet, hogy már itt vagyok, rohanok. Szinte azt éltem meg, amit a szarvassá változott fiú, hogy megy az édesapja temetésére. Amikor megláttam a házunk előtt a fekete hintót, kicsit meginogtam. Össze kellett szednem magam. Be kellett mennem a házba, hogy apu, itt vagyok. De csak egy órám volt a végső búcsúra, mert jönnöm kellett vissza, Budapestre, Tótékat játszani. A színház mindig segít túllépni ezeken a nehézségeken.”
Szerenáddal köszöntötték a helybeliek
A gyulai bemutató után Beregszászra is eljutott az előadás, majd jött az ominózus eset, amelyre Törőcsik Mari azt mondta: „Meghaltam.” De megtörtént a csoda, és visszajött az életbe.
„A következő csoda az volt, hogy a feltámadása után lement Kaposvárra játszani. Marguerite Duras Naphosszat a fákon című regényének színpadi változatát Anatolij Vasziljev rendezte. Ott voltunk a bemutatón Zsolttal, és nem hittünk a szemünknek. Törőcsik Mari egy hosszú monológgal kezdte az előadást. Annyi szeretettel és olyan alázattal csinálta…!”
És most vissza Kárpátaljára, az ottani vendégszerepléshez.
„Sárosorosziban van Zsolt húgának az a bizonyos vendégháza, ahol Mari megszállt. Beregszásztól tizenöt kilométerre. A faluban természetesen tudtak róla. Kint vacsoráztunk. Marinak szerenádot adtak a helybeliek. Szépen, finoman, nem tolakodóan. Nagyon jól érezte ő ott magát. Az anyósom levesének is annyira örült! »Karola, visszahoztad a gyerekkoromat ‒ mondta ‒, azt az ízt, amit otthonról, Pélyről őrzök a számban«.”
Franciaországi turnéra is eljutott A szarvassá változott fiú.
„Mi busszal mentünk, Mari repült. Két városban játszottuk a darabot, mindkét helyen nagy sikerünk volt. Előadás után Mari imádott szórakozni. Nem mondta soha, hogy »elfáradtam, lepihenek«. Mesélt. Sztorizott. Először mindig nagyokat kacagott, mert tudta, hogy humoros lesz a történet vége. Itt cseng a fülemben a nevetése.”
Minden szavára emlékezni fognak
A forgatás is emlékezetes marad a társulat számára. Debrecen mellett, egy tanyán zajlottak a külső felvételek.
„Készen álltunk mindenre. Amikor Mari már nem tudott velünk játszani, a filmet ötvöztük a színházi előadással. Mari jeleneteit bevetítettük. Aztán visszavittük az előadást Franciaországba, és Mari már a filmmel volt velünk. Minden szavára emlékezni fogok, amit nekem mondott. A Tóték után azzal gratulált, hogy »Nellikém, te ezt úgy csináltad, mintha én csináltam volna«. A Három nővér után pedig azt mondta, hogy »neked hősnőket kell játszanod, te hősnő vagy, csak le kell fogynod egy kicsit«. Zsoltot meg arra kérte, hogy meg ne hízzon idős korára, mert egy férfinak hatvan-hetven évesen is férfinak kell látszódnia a színpadon. Nagyon szerettük Marit. Rajongva néztünk rá, amíg élt és lélegzett.”
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.