Hajdu Szabolcs: „A rövid távú önérdek a legtöbb ember számára mindig fontosab”

Legutóbbi három filmje, az Ernelláék Farkaséknál, a Kálmán-nap és az Egy százalék indián, ez a nagy sikerű párkapcsolati trilógia állami támogatás nélkül született. Mit kellett ezért tennie? Hangosan bírálta a rendszert, eleresztett néhány keményebb kijelentést?

Annyit tettem mindössze, hogy nem pályáztam.

Ez is politikai állásfoglalás.

Ez a politikai állásfoglalás! Sok mindenki mással ellentétben ugyanis azt gondolom, onnantól kezdve, hogy megszüntették a filmes közösség autonómiáját, önrendelkezési jogait, nincs tárgyalási alap. Teljes mértékben ki vagy szolgáltatva mindennek, és megszűnik az igazságos elosztás. Nem tudsz beleszólni. Nincs eszközöd, hogy korrigálj, szóvá tedd, ha valami nem stimmel. Ez megtörtént már tizenvalahány évvel ezelőtt. Andy Vajnához köthető. Ő követte el az ősbűnt. Ezt nem detektálta a filmszakma. Vagy nem akarta látni és hallani. A rövid távú önérdek a legtöbb ember számára mindig fontosabb volt, mint a hosszú távú közérdek. És most itt az eredménye ennek. A filmek nagy része állami finanszírozás nélkül készül. Az idei Magyar Filmszemlén ugyan megmutatta erejét a filmszakma, mégis azt mondom, későn ébredt fel.

Miért?

Mindenki akkor döntött úgy, hogy függetlenül csinálja meg a filmjét, amikor már az ötödik pályázatát is visszautasították. Amikor a rövid távú önérdek már nem működött.

Ön viszont megspórolt rengeteg energiát, nem futott le felesleges köröket.

Közben megcsináltam a magam független filmjeit. Ezt a szituációt természetesen nem kell elfogadni.

Ezzel ugyanis nem egy kollégájával bebizonyította, hogy így is lehet filmet készíteni.

Mondtam is a szemlén, és azóta is mondom, hogy hagyjuk ezt a független terminust. Ne kezdjük el ezt így hívni. Ez a magyar film jelen pillanata. Ilyen a magyar filmkultúra. Ebben a helyzetben így képtelen túlélni. Nem kap állami finanszírozást. Nagyon kevés, minimális a Nemzeti Filmintézet által támogatott produkció, amely nem valamiféle propagandisztikus céllal készül. Vagy porhintés, álomkór a szemekbe, hogy inkább ne figyeljünk semmire. Valamilyen vígjáték kereteiben.

Van viszont egy szlovákiai élete is. Nem pusztán azért, mert Prikler Mátyás személyében pozsonyi producert talált, hanem mert színészként is benne van a szlovák filmben. A Hatalom után a most forgó Érdekbe is bekerült.

Ez nekem is furcsa. Valahogy abban az életkorban vagyok, hogy mostantól kezdve tulajdonképpen csak mesélnem kellene, hogy mi volt, mi történt velem eddig. Az elmúlt két év is váratlanul jól alakult, mert színészként és rendezőként is dolgoztam. Összeszámoltam, hány projektet csináltunk, és ebben három szlovák érdekeltségű film van. Vagyis inkább szlovák, mint magyar. A Hatalom és az Érdek mellett Nemes Gyula Önámítók című cseh–szlovák filmjében is az egyik főszereplő vagyok. Nagyon vicces, sőt inkább őrült film. A másik főszereplő Vratislav Brabenec a The Plastic People of the Universe szaxofonosa, szövegírója, aki költő és underground zenész. Meseszerű, szürreális időutazás a történet. Egy öregember rozoga tanyáján keresztül vezetne az új autópálya, és meg akarják venni tőle a tanyát, hogy ne okozzon akadályt. Ügynök vagyok, aki próbálja meggyőzni az öreget, hogy adja el a mező közepén álló házát.

Ügyészt is játszott nemrég a Becsúszó szerelem című romantikus vígjátékban.

Egy fociultrákkal szimpatizáló ügyészt, aki inkognitóban jár meccsekre.

A Hatalomban és az Érdekben remek partnert kapott. Az előbbiben Jan Kačerrel játszhatott, aki František Vláčil legendás filmjével, a Méhek völgyével írta be a nevét a cseh film nagykönyvébe, és a prágai Činoherní klubbal forrt össze a neve. Az utóbbiban pedig Bandor Éva a testvére.

Évával a magánemberi viszonyunk is olyan testvéri lett. A forgatás első napjától fogva azt érzem, hogy jó vele lenni. Mintha gyerekkorunk óta ismernénk egymást. Bárhol, bármikor találkoznék vele, oda térnénk vissza, arra a pontra, ahol tegnapelőtt elváltunk. Nagyon közelinek érzem őt magamhoz. Jan Kačer sajnos már nincs közöttünk. A forgatás idején sem láttam őt igazán jó állapotban, de végig nagyon koncentrált volt. Örült a szerepnek. Komolyan vette. Óriási segítséget kaptam tőle azzal, hogy hihetetlenül pontos volt. Én tényleg csak a saját szövegemet tudtam, másokét nem. Az övéből is csak a végszót. Sokan egyáltalán nem figyeltek a végszóra, amelybe megkapaszkodhattam volna, s akkor nem tudtam, hol tartok. Nem volt kapaszkodó. Jan Kačer a biztos pontot jelentette számomra. Nagyon figyelt rám. Tapasztalt színész-rendezőként jól tudta, mit jelent nekem, hogy szlovákul mondom a szövegemet. Vele mindig zökkenő nélkül teremtettük meg a kellő helyzetet.

Abban, hogy képes volt megtanulni a nem kevés szlovák szövegét, mennyit segített, hogy a Hatalom forgatásán szlovák barátnője lett? Mária Zaujecová Bandor Éva és Mokos Attila lányát játszotta a filmben.

Ez már lezárt kapcsolat. Öt évig tartott. Mária nem beszélt magyarul.

Ön viszont sokat megtanult szlovákul.

Nem tudom, hogy mennyit, de lett egy külön nyelvünk. Hogy is mondjam? Angolul beszéltünk egy speciális nyelvet. Varázslatos volt. Nagyon hiányzik. Az egy másik univerzum, ahogy mi beszéltünk. Mindig tudtuk, mire gondol a másik. Nem kellett helyesen kifejezni magunkat, mert értettük egymást. Máriának nagyon sokat köszönhetek. Amíg az említett filmek elkészültek, ő végig mellettem állt. Fantasztikus színésznő. Lejáró projektek voltam a nyakamban, ezért nem tudtuk elindítani a közös új világunkat. Nem is láttam magam előtt, hogy mit és hogyan tudnánk létrehozni, csak a kapacitásait láttam, az elképesztő színészi képességeit. Fogunk mi még együtt dolgozni. Ilyen értelemben nem ért még véget a kapcsolatunk. Nagy értékekkel rendelkező, rejtett kincs ő.

Ír, rendez, játszik. Folyamatosan, szinte szünet nélkül.

Nem különböző dolgok ezek. Alapvetően ugyanarról szól mind a három. Filmről és színházról.

A Sós Bálint Dániel rendezésében született Minden rendben kijutott az idei berlini fesztiválra. Egy morális dilemmába keveredett, nemrég megözvegyült apát játszik a filmben, akinek a fia súlyos balesetet okoz. Mennyire érzi meg egy forgatókönyvből, hogy a felkínált szerepben ott a nagy lehetőség?

Azt már első olvasásra éreztem, hogy izgalmas munka vár rám. A rendező pontosan tudta, mit szeretne látni a vásznon, és meg is valósította a vízióját. Már a forgatáson éreztük, hogy ez nagyon speciális, innovatív film lesz. Az is lett.

Olaszországba, minden itthoni munkáját befejezve, tiszta lappal indul. Milyen elvárásokkal?

Egyik lépés hozza a másikat. Ezek nem légből kapott ötletek, hogy én hirtelen kitalálom, hogy oda akarok menni. Olaszországhoz családi kapcsolatok kötnek. Az unokatestvéreim olaszok. A keresztapám olasz. Gyerekkoromban több nyarat töltöttem Róma és Nápoly között, egy Boville nevű faluban.

Beszél is olaszul?

Újra egyre jobban.

Hogyan talált rá az ottani fiatalok színházi csoportosulására?

Van egy közeli barátom. Filmszínész szakon végzett Rómában. Játszott a Békeidő című filmemben. Megismerkedtem a baráti körével, elhívtak, és csináltam nekik egy workshopot Róma északi részén, Sabina térségben. Összeraktunk egy harmincperces filmet is. Nagyobb produkcióban gondolkozunk. Hol kint leszek, hol itthon. Görgetem tovább az életemet.

Régóta tartó kalapmániája honnan ered?

Ezt Mária Zaujecová találta ki. Mondta, hogy egy ilyen kalap milyen jól állna nekem. Ezt például tőle kaptam. A nadrág és a cipő az öcsémtől van. A klienseitől is kapok ruhadarabokat. Én nem vásárolok magamnak semmi ilyet. Kedvenc kiskabátomat az öcsém viselte a Fehér tenyérben. Nagyon gazdag emberek személyi edzője Las Vegasban. Időnként megajándékozzák egy csomó személyes holmival, hogy ezt vidd el a bátyádnak, és add át neki az üdvözletünket. Bizonyos darabokhoz pedig eléggé kötődöm érzelmileg. Ha elutazom valahova, ilyen szempontok szerint rakom össze a cuccaimat. Szlovákiába jövök? Akkor felveszem a Csiburacska-pólómat.

Ennek mi a története?

Gyerekkorom kedvenc szovjet bábfilmfigurája. Egyszer megmutattam Mária Zaujecovának. Ő is beleszeretett, és csinált nekem egy ilyen pólót a születésnapomra. Nagyon megszerettem.