A Főhős kerestetik végére nemcsak történetek születtek, hanem önbizalom is (Lovas Emőke felvétele)
Párkány |
Mit adhat tíz alkalomnyi közös olvasás és írás egy tizenhét évesnek? A Főhős kerestetik projekt célja első pillantásra egyszerű: közelebb vinni a fiatalokat az olvasáshoz. A folyamat azonban hamar bebizonyította, hogy a történetek sokkal többet tudnak. A könyvek a saját életük tükrei lettek.
A program minden alkalma egy kérdéssel indult: Ki vagyok a saját történetemben? A fiatalok eleinte csak szereplőket kerestek, aztán hirtelen észrevették, hogy a válaszok róluk szólnak. A hőseik félelmei, bátorsága, vágya és különcsége egyszer csak átszivárgott az ő mondataikba. A kreatív írás és az önismeret között váratlanul eltűnt a határvonal: a karakterépítésből önépítés lett.
A tíz alkalom alatt olvastunk, elemeztünk, játszottunk a szavakkal. Közben pedig lassan kialakult egy biztonságos közeg, ahol ki lehet mondani: „Ez vagyok én” – és az is teljesen rendben van, ha valaki még csak keresi a saját hangját. A résztvevők azt mondták, a legnagyobb felismerés nem az volt, hogyan kell jó történetet írni, hanem az, amikor rájöttek: mindenkinek van értékes története. A csendeseknek, a hangosaknak, a bizonytalanoknak, a túl bátraknak is. A közös olvasás így vált kapaszkodóvá, az írás pedig eszközzé, amellyel rendet lehet tenni a belső világban.
A Špica polgári társulás által szervezett műhelyt Vályi Horváth Erika fejlesztő irodalomterapeuta vezette, aki elmondta, a Főhős kerestetik végére nemcsak történetek születtek, hanem önbizalom is. A program üzenete pedig egyszerű: ha egy fiatal megtalálja a saját hangját, aztán mer beleírni a világba – akkor már nemcsak olvasó, hanem a saját életének alkotója lesz.
Hordóssy Hanna
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.