Elio: Otthon a csillagok között

Elio, a fiatal srác szülei váratlan halála után magányosnak érzi magát – nemcsak újdönsült nevelője, a nagynénje mellett, hanem az egész Földön. Így hát szabadidejében ugyanazt az egy üzenetet próbálja újra meg újra eljuttatni a földönkívülieknek: raboljatok el! Kívánsága egy nap valóra is válik, ám rá kell jönnie, hogy az élet nem csak a Földön nehéz.

Üdv a világűrben!

Beletelik vagy negyed órába, mire a film igazán beindul, utána viszont egy pillanatra sem ereszt. Amint feljutunk a földönkívüliek gyönyörű, álomszerű űrállomására, magával ragad a frissítő színkavalkád és a kreatív, lendületes animáció. Az Elio a modern kor talán legszebb Pixar-mozija lett, és külön örültem annak, hogy az űrlényeit nem az elcsépelt popkulturális minták alapján rajzolja meg, hanem földi és emberi logikára büszkén fittyet hányva. A sokszínű végeredmény minden gyermek fantáziáját megmozgatja majd, és legalább annyit fognak rajtuk nevetni, mint amennyit csodálkozni. Vagy megijedni... A főgonoszként szolgáló algresszív, hadviselő űrlényfaj feltehetően a 12-es karika fő kieszközlője, és érdemes rá felkészülni, hogy a kisebb gyerekeket megijeszthetik majd – még ha ők sincsenek híján egy gyengédebb oldalnak. Az Elio ugyanis elsősorban azt vizsgálja, mi lapul szereplői teste mögött, álljon az húsból, zseléből vagy forró fémből.

Földön kívül, testen belül

A film érzelemvilága első olvasatra nem tűnik izgalmasnak. Az elhunyt rokonoktól kezdve a nyomasztó elvárásokkal teli szülőkig szinte minden klisét felvonultat, ám érett és emberközeli hozzáállása miatt sosem válik közhelyessé. A megindítónak szánt pillanatok mindig betalálnak, köszönhetően részben a hatásos zenének, de a tudatos cselekményvezetésnek is. Könnyed, hektikus kaland helyett egy, a párbeszédek és a szavak mögött meghúzódó, kedves érzések köré épülő történetet kapunk, melynek minden szereplője tartogat számunkra meglepetést. A gyerekeknek talán ennyi is lesz az egész, az Elio azonban a legjobb fajta családi film, a felnőtteket ugyanis plusz mondanivalóval várja. Egy olyan világot fest le humoros űrlényein keresztül, mely sajnos a legnagyobb tömegben is meg tudja találni a magányt, de éppen ezért elég szétnéznie, hogy rájöjjön, soha nincs igazán egyedül – legyenek a sorstársak távoli, idegen bolygókról, vagy akár csak távoli, idegen országokból.

Élni jó

Az Elio megnevettet, megríkat, talán parbeszédre vagy önértékelésre is bír. És bár nem mond semmi újat, mégis hatásosan ismétel meg valamit, amit sosem szabadna elfelejtenünk – hogy egy szelíd karnyújtásnyira élünk több milliárd másik lélektől. Ha tehetitek, üljetek be rá felnőttel-gyerekkel, mert sokkal jobb nézettségi számokat érdemelne. Ez az a minőség, amit a Pixartól várunk.