Egy magyar házaspár különleges kapcsolata Brigitte Bardot-val

Attól a perctől fogva, hogy Brigitte Bardot személyében az Isten és Roger Vadim megteremtette a nőt, a modern, a múlt titkai alól felszabadult, öntörvényű nőt, aki szembe mert szállni a polgári morállal, és bátran felvállalta ösztönösségét, érzékiségét, gátlástalan szerelmi magatartását, eltűnt az áthidalhatatlan távolság színész és néző között.

A hol trikóban és farmernadrágban, hol bikiniben vagy éppen mezítelenül fotózott francia filmcsillag a Vágy eleven, majdnem elérhető tárgya lett. Első számú szexszimbólum. Pályafutása során BB forgatott több mint negyven filmet, felénekelt hetven dalt, míg aztán 1973-ban végleg visszavonult a színészettől, és kilencvenegy éves koráig, vagyis nemrég bekövetkezett halála napjáig az állatok védelméért küzdött. Amikor otthagyta azt a képmutató világot, amit a mozi jelentett számára, búcsút mondott a színésznő Bardot-nak is, hogy érezhesse az élet leheletét. Ő, az egyszerre vad és elszánt, nagyvilági nő, máskor a szelíd, finom érzésű párizsi lány, aki könnyű szívvel hagyta el a francia metropolist. Az ötvenes évek végén ugyanis, távol a világ zajától, a Saint Tropez melletti La Madrague-ban, egy tengerparti kunyhóban telepedett le.

Nagy Natália és Vincze Attila évekkel ezelőtt ott álltak a háza kapujában.

Attila könyvkiadó, felesége színésznő, a L’art pour l’art Társulat egykori tagja, a legendás Csinibaba című film cuki Mancikája, aki a hatvanas évek Kádár-korszakának magyar Brigitte Bardot-ja lehetett volna.

Hogy miképpen élték meg a francia sztárral kapcsolatos szomorú tényt, arról Attila mesél.

„Könyveket árusítottunk egy plázában, amikor utolért a hír, hogy meghalt Brigitte Bardot. Egy újságíró barátunk hívott fel, hogy elmondja. Nati látta az arcomon, hogy valami nincs rendben. Közben kapott egy üzenetet, és én is az arcáról olvastam le, hogy már ő is tudja. Bár lehetett rá számítani, hogy ez fog történni, hiszen kórházban volt, tudtuk, hogy nagy a baj. De annyiszor volt már ilyen! Pár hónappal korábban már a halálhírét keltették, amire ő úgy reagált, hogy köszöni, jól van, nem szándékozik meghalni. A tüdejével korábban is voltak már problémái. A mellrákból kigyógyult, s élt még utána ötven évet, tehát reménykedtünk. Erős nő volt.”

Attila és Natália hírességek dedikált fotóit gyűjtik.

„Huszonöt éve készítek interjúkat. Dolgoztam Faludy Györggyel, Szepes Máriával, Ennio Morriconéval, Umberto Ecóval. Az interjú után aláírást kértem tőlük az emlékfüzetembe. 2020-ban megvásároltunk egy komoly gyűjteményt, aláírt fotókkal. Robert De Niro, Messi, Julia Roberts, Cristiano Ronaldo, Leonardo DiCaprio. Natinak épp kerek születésnapja volt, s mivel a covid miatt nem hívhattunk vendégeket, rendhagyó meglepetéssel készültem neki. Fotókon várták őt haza a kedvencei.”

BB-t mindketten nagyon kedvelték. A megvásárolt gyűjteménnyel a franciaországi címét is megkapták. Fel is vették vele gyorsan a kapcsolatot, de nem az állatvédelem ügyében. Minikiállítást akartak rendezni, amit aztán meg is valósítottak aláírt fotókból, lemez- és DVD-borítókból.

„Brigitte tudott a kiállításról. Megírtuk neki, és fényképeket is küldtünk róla. Sokan láthatták őt gyerekkori felvételeken, a testvérével, a fiával, és még aktképeken is. Nem tartozunk a megszállott rajongói táborába, hiszen vannak filmjei, amelyek ma már elég viccesnek hatnak, de sok mindenben nagyon közel állt hozzánk, ezért szerettük meg mindketten. Ha önmagát kellett alakítania egy filmben, akkor mindig lenyűgöző volt. Vannak maradandó értékű filmjei, amelyek még a fiatalabb korosztálynál is megállják a helyüket.”

Attilához azért is áll olyan közel BB, mert úgy érzi, a felesége sok mindenben hasonlít rá.

„Nati is nagyon vicces, intelligens, közben vagány is, érzéki is. Több kézzel írt levelet őrzünk Brigitte Bardot-tól, de egyikben sem mesél oldalakon át az életéről. Ezek rövid, tömör írások. A budapesti vadászati kiállításról is véleményt alkotott. Lett is ennek komoly visszhangja. Még Bodrogi Gyula is reagált rá, mint vadász. Nem szabad ugyanis összemosni a hivatásos vadászokat a trófeagyűjtő hobbivadászokkal. Előbbiekkel BB-nek semmi gondja nem volt. A vadgazdálkodás fontosságát ő is elismerte. Ő az ellen lépett fel, hogy ne a trófeát lássák a vadban. A coviddal kapcsolatban is határozott véleménye volt. Ez ügyben kétoldalas, kézzel írt levelet kaptunk tőle, amelyben megírta, ne legyen kötelező az oltás, hiszen még nem ismerjük a vakcina hosszú távú mellékhatását. Európában sehol nem merték közölni a levelet, három héttel később az egyik francia tévécsatornán mondta el a leírtakat.”

Kettőjük részéről a gyűjtemény: értékőrzés. Neves művészek, tudósok, írók, sportolók dedikált fotói gazdagítják. Ami BB leveleiből kiderült:

„Szellemileg élete végéig friss maradt. Remek, intelligens humora volt. Minden kérdésünkre röviden és frappánsan válaszolt. Eljutott hozzánk egy Vouge-interjúja is, és ott sem eresztette bő lére a válaszait.

„Állatszeretete húszéves korában kezdődött. Akárcsak Jane Goodall vagy Sir David Attenborough, ő is rajongott értük. Őszinte ragaszkodását megérezték az állatok. Olyan közel engedték őt magukhoz, hogy az valóban csodálatra méltó volt. Egy általa megmentett fókával különösen szoros kapcsoltba került. Úgy szerette őt, mint más a kutyáját vagy a macskáját.”

Ha egy borítékban négy-öt fotót küldtek aláírásra a színésznőnek, az aktfotóját mindig aláírta. Arra kimondottan büszke volt, állítja Attila. Dokumentumfelvételeket szívesen készített volna róla ő is, meg is írta neki, hogy egy rövid interjúhoz akár távolabbi felvételekkel is megelégedne, de erre már nem kerülhetett sor. Brigitte Bardot akkoriban már idős is volt, és beteg is.

„Natival és egy barátunkkal elutaztunk Franciaországba, és ott álltunk a háza előtt. Én hallani véltem a hangját a kertben, de lehet, hogy nem is ő volt, aki ott beszélgetett valakivel. Nem nyomtuk hosszasan a kapucsengőt. Nem akartuk zavarni őt. Bedobtunk neki egy levelet a postaládájába, hogy ott jártunk, szívesen találkoztuk volna vele, de nem akartunk tolakodók lenni.”

Nyolcvannyolcadik születésnapjára meglepetésajándékot küldtek neki.

„Vettünk egy magazint abból az évből, amikor ő született, hogy lássa, mi volt a divat akkoriban. Sztárokat kértünk meg azok közül, akikkel már kapcsolatban vagyunk, hogy üzenjenek neki írásban, mi pedig továbbítjuk a levelüket. Sokan küldték el a jókívánságaikat. Már felvettük a kapcsolatot a férjével, hogy ha lesz egyszer egy Brigitte Bardot-emlékház, akkor számíthat a gyűjteményünkre.”

Tinikorában Nagy Natália előbb az olasz neorealizmus alkotásaival, majd a francia új hullám filmjeivel ismerkedett meg, és csak ezek után találkozott Brigitte Bardot alakításaival.

„Édesanyám révén kamaszként olyan filmeket láttam, mint az Amarcord, az Egy asszony meg a lánya, Egy férfi és egy nő, később a Római vakáció. Ez mind óriási hatással volt rám. Az első BB-filmekre nem emlékszem, csak arra, hogy a fotóit újságokban láttam. Felnőttként aztán már sok mindent tudtam róla. Akkor ért utol az És Isten megteremté a nőt, a Magánélet, a Megvetés, a Viva Maria. Felkutattam mindent a neten, ami elérhető volt vele kapcsolatosan. Elsőként engem is azzal fogott meg, amivel mindenkit. A küllemével. Vitathatatlanul gyönyörű nő volt. Ma is kevesen találnának rajta hibát. Nem véletlenül titulálták a világ legszebb nőjének. Szép arc, balerinaalkat, szexi megjelenés. Igazából mégis később, a filmjeivel varázsolt el. Tetszett a természetessége, hogy soha nem láttam modorosnak.”

Bár soha nem vont párhuzamot kettőjük között, felfedezett magán néhány vonást, amely BB-vel rokonította.

„Elég sokszor láttam őt durcásnak és viccesnek. Imádtam benne ezt a kettősséget. Folyamatosan játszhatta volna a megközelíthetetlen dívát, közben tudott, sőt mert morcos kislány lenni. Vígjátékokban is megállta a helyét. Meg tudta nevettetni a nézőket. Drámai alakításaiban a legmélyebb érzelmeit mutatta meg. Az ösztönösségével is erősen hatott rám. Hihetetlen női energia áradt belőle. Ő már tizenhét évesen is bájos, intelligens, érzéki lány volt. Polgári családból jött, egy pillanatig sem tűnt butácska szőkeségnek. Családi hátterének, neveltetésének köszönhetően sosem volt közönséges, hanem finom és elegáns. Ő ezt mind tudta magáról. Nem volt sem álszent, sem álszerény. Sosem hitte el magáról, hogy a világ leggyönyörűbb teremtése. Szeretett bolondozni, viccelődni. Soha nem mámorosodott meg a sikereitől. Ezt bizonyítja későbbi élete is, ezért marad olyan szimpatikus nekem. Nem érdekelte őt, ha megfelezi a rajongótáborát, ha sokan elfordulnak tőle, ő akkor is kiállt az elvei mellett. Ez nemcsak jókora bátorságra vallott a részéről, hanem azt is jelezte: a külsőségek egyáltalán nem érdekelték őt.”

Más tulajdonságokat is tisztel Brigitte Bardot emberi magatartásában Nagy Natália.

„Ő nem akart élete végéig színésznő lenni. Harminckilenc évesen fel is adta a pályáját. Az állatokkal való törődést sokkal értelmesebb és értékesebb vállalásnak tartotta. Nem fényezte magát. Gyermeket sem nagyon akart, mert érezte, hogy nem ő lesz a legjobb anya. Nyilván szeretett volna az lenni, csak nem tudott. Az európai értékekért küzdött élete végéig. Ugyanazokat az örök érvényű értékeket képviselte, mint Alain Delon és Jean-Paul Belmondo. Előre látta, milyen veszélyek fenyegetik Franciaországot.”

Bardot háza előtt La Madrague-ban leírhatatlan érzés kerítette hatalmába a magyar színésznőt. Nagyon megérintette őt a látvány.

„Nem egy kőfallal körbevett porta előtt álltunk, és nem is egy parádés, kovácsoltvas kerítés előtt. Semmi hivalkodás. Egy hosszan elnyúló, tengerparti telek egyszerű kis házzal, amelyhez poros út vezetett. Ami első látásra lenyűgözött, az a tengerkék, vagy inkább azúrszínű, széles fakapu volt, jobb sarkában állatkapuval. A kerítés is egyszerű volt, zöld növénnyel befuttatva, amely a kíváncsiskodók hada elől védte. Nem voltunk felkészülve arra, hogy üzenetet hagyunk neki. Ezt ott helyben találtuk ki, miután rájöttünk, hogy nincs lehetőségünk két szót váltani vele. Egy darabka cetlire írtuk fel, hogy mi jártunk ott nála, a magyar ismerősei. Ezt dobtuk be a postaládájába. Azt gondoltuk, hogy egy szép, képeslapra illő öböl szélén áll a háza. És nem! Egy kikötő van a közelében, csónakokkal. Más semmi. Ilyen helyen élt ő, a díva, a végzet asszonya, aki valójában egyszerű lélek volt.”