Donald Sutherland emlékére

Donald Sutherland 1935-ben született Kanadában, és bár egyetemi tanulmányai során a drámai képzés mellett mérnöki diplomát is szerzett, az első pillanattól fogva egyértelmű volt, hogy a művészvilág felé hajlik.

A fegyvertelen katona

Színészi tehetségét egy londoni akadémián igyekezett fejleszteni, és első színpadi szerepeit is ebben a városban kapta. Ő azonban a képernyőre vágyott; eleinte kisebb televíziós szerepekben tűnt fel, valódi potenciáljára pedig végül A piszkos tizenkettő című világháborús akciófilmben figyeltek fel. Eredetileg csak egyetlen sornyi szövege lett volna, ám az anekdota szerint, amikor az egyik színésztársa nem akart eljátszani egy jelenetet, a rendező ránézett Sutherlandre, és így szólt: Te, nagy fülű, állj be a helyére! Az ifjú színész rövidesen egy újabb katonai szerepben, a Kelly hőseiben is feltűnt, és milliók szívébe lopta be magát bohókás harckocsivezetőként. Nagypályásként akkor kezdtek rá tekinteni, amikor a M.A.S.H. című, Oscar-díjas fekete komédia egyik főszerepét is rá osztották. A történet nem is állt messze Sutherland valódi perszónájától.

A M.A.S.H. egy, a koreai háború frontjára kirendelt katonai sebészeti egység mindennapjait mutatja be, akik humorral és különféle csínyekkel próbálják kissé elviselhetőbbé tenni a vérontást. Sutherland ekkorra már magánemberként is ismert politikai aktivista volt, ami a 70-es évek Amerikájában rendszerint egyet jelentett a vietnámi háború ellenzésével. Nézetei miatt a kormány szocialistának, az „amerikai értékrend” ellenségének tekintette, a CIA pedig egy időre megfigyelés alá is helyezte őt. Sutherland ekkoriban készítette el F.T.A. című vietnámkritikus dokumentumfilmjét – a projekten akkori szeretőjével, Jane Fondával (Henry Fonda lányával) dolgoztak, akivel színészi és politikai tevékenységben is kollégák voltak. A M.A.S.H. után Sutherland közelebb került az Oscar-díjhoz, mint valaha; Robert Redford letaglózó családi drámájában, az Átlagemberekben alakított egy összetört apát. A film az 1981-es gála fődíját is elvitte, Sutherlandet magát azonban nem jelölték.

Botrányhős és antihős

Sutherland színes szerepvállalásainak köszönhetően fokozatosan elnyerte a közönség tetszését is, nem ódzkodott ugyanis az olyan, mára kultuszhorroroktól sem, mint a Buffy, a vámpírok réme vagy A testrablók támadása. A Ne nézz vissza! című thrillernek köszönhetően egy időre a bulvárlapok hasábjaira is felkerült. A filmben egy, a gyermeküket frissen elvesztett házaspár egyik felét alakítja Julie Christie oldalán, kettejük nyers, szenvedélyes szexjelenetéről pedig hamar elterjedt a városi legenda, miszerint nem színjáték: a két színész valóban lefeküdt a kamerák előtt. Ezt azóta több, a forgatáson részt vevő személy is megcáfolta, a korabeli botrány azonban nem volt elenyésző; még Christie akkori párja, a színész Warren Beatty is felháborodott, és megpróbálta ellehetetleníteni a produkciót. Sutherland aztán kevésbé botrányos, ám nem kevésbé ikonikus szerephez jutott Joe Wright 2005-ös Jane Austen-adaptációjában, a Büszkeség és balítéletben is, ahol az olvasók nagy kedvencét, a főszereplő lányok tehetős édesapját alakította megindító érzékenységgel. Később egy másik olvasótábor radarjára is felkerült, ugyanis Ken Follett A katedrális című történelmi regényének sorozatadaptációjába is becastingolták. A fiatalabb generáció azonban jó eséllyel egyetlen szerep miatt ismeri a nevét.

2012-t írtunk. A Harry Potter-filmek utószelében megjelenő Éhezők viadala az egész világot meghódította. Jennifer Lawrence, a disztópikus sci-fi-széria főhőse egy éjszaka alatt sztár lett, a kritikusok és közönségek azonban egyaránt méltatták a diktatórikus Snow elnököt alakító, ekkorra 76 éves Sutherlandet is. A színészóriás nem csak a csekkért jelent meg a forgatáson, szerepét véresen komolyan vette, a film alapjául szolgáló könyvtrilógia elolvasása után pedig részletes levelet írt a rendezőnek arról, hogyan értelmezi ő Snow elnök karakterét. Az egykori háborúellenes aktivista megfogalmazta, hogy ezt a figurát szerinte az teszi igazán félelmetessé, hogy nem viselkedik szörnyetegként; virágokat gondoz, kimért, már-már huncut mosollyal bizonygatja igazát. Ember, mint mi mindannyian, és ezért olyan könnyű (és veszélyes) elsiklani ördögi tettei felett. 2017-ben az Amerikai Filmakadémia életműdíjjal jutalmazta Sutherlandet. Egy akkori interjúban azt nyilatkozta, hogy élete végéig színészkedni tervez. „A színművészek számára sajátosan betűzik a visszavonulást. Valahogy így: H, A, L, Á, L” – fogalmazott.

A színészlegenda június 20-án „vonult vissza” egy megnevezetlen, hosszú betegség után. Karrierje során mind az elit, mind pedig a popkultúrában gazdagon és sikeresen megmártózott.