A Deadpool & Rozsomák a Marvel-univerzum lázadó gyereke. Kétórás játékidejét nagyrészt a rajongók és a széria minőségbeli szabadesésének gúnyolásával tölti. Mivel azonban a címében két közönségkedvenc név is szerepel, természetesen alaposan megszedte magát – már az első hétvégéjén megközelítette a 400 milliós bevételt. Vajon megérdemelten?
A történet szerint most, hogy a Disney megvette Deadpoolt (Ryan Reynolds), kedvenc sérthetetlen zsoldosunk bosszúálló akar lenni. Hősiességet büszkén nélkülöző múltja miatt ez persze lehetetlen, ám váratlanul lehetősége nyílik megmenteni a világot. Ehhez azonban szüksége lesz egy valódi hős, Rozsomák (Hugh Jackman) segítségére. A multiverzumban szerencsére akad belőle elég.
Ki nevet a végén?
Ami jó hír, hogy a Deadpool-humor él és virul. Sokan féltek, hogy a Disney családbarát köpenye alatt elveszik majd a korhatáros viccelődés, a poénok azonban változatlanul durvák, szexuálisak, és előszeretettel emlegetnek drogokat is, ami, amint azt Deadpool többször is a tudtunkra adja, hatalmas tabu Mickey egérnél. Az akciók szintén maradtak brutálisak, röpködnek a végtagok ezerrel, bár ebbe már kissé belepiszkít a Marvel a szériától megszokott (ám a Deadpool-filmekből idáig hiányzó) sugárnyalábos, fénykavalkádos összecsapásokkal. Sokan azonban Deadpool és Rozsomák párbajait várták a legjobban, amit Deadpool sem felejt el a kamerába mondani. Ezek a harcok igazából nem rosszak, de sokkal érdekesebbre sikerült a két figura kapcsolata. Deadpool talán most először kap normális célt és motivációt, néha pedig be is fogja a száját egy-egy bensőséges pillanat erejéig, Rozsomák pedig meglepően jól illeszkedik a címszereplő abszurd kalandjába. Jackman egyértelműen mestere a karakternek, és remekül kiérzi, mit kell komolyan vennie, és mikor kell elengednie magát. Vagy éppen pózolni a rajongóknak.
Önirónia irónia nélkül
Már előzetesen is nagy visszhangja volt Rozsomák képregényhű jelmezének, amire Deadpool is felhívja a figyelmet (igen, tényleg állandóan ezt csinálja). Természetesen nem ez az egyedüli jutalomfalat, amit a rajongók kapnak. A film talán minden eddiginél több cameóval (vendégszerepléssel) zsonglőrködik, mind a Marvel-univerzum, mind pedig régebbi szuperhősfilmek figuráival. Ezekkel a film igazából nem kezd semmihez. Olyan érzés, mintha a Marvel füttyögve rázná előttünk a díszes kulcstartóját, miközben Deadpool csóválja a fejét, hogy mennyire gáz, hogy ez történik. Egy idő után ez kissé frusztrálóvá válik, különösen, amikor tudatosítjuk, hogy az alulírt vendégszereplők elveszik a képernyőidőt Emma Corrin egyébként izgalmas és hátborzongató főgonosza elől (akinek a nevét sem írhatom le, mostanában így megy ez a Marvelnél). Ez a történet akkor működik jól, amikor hagyják szóhoz jutni az érdekes karaktereket – akár egy tábortűz körül, poénok és akció nélkül. Sajnos a túlkomplikált cselekmény, az erőltetett „mentsük meg a világot” tétek és a számtalan kulcstartószereplő újra meg újra az útjába állnak egy igazán erőteljes képregényfilmnek. Mindezt több mint két órán át, ami egyértelműen túl sok egy Deadpool-filmek. Erre egyébként a címszereplő szintén felhívja a figyelmet. Kár, hogy csak a nézőkét, akik aligha tehetnek róla.
Két dolog igaz: az egyik, hogy a Deadpool & Rozsomák egy szórakoztató (ha ugyan kissé fárasztó) film lett. A másik, hogy az első hétvégéjén bevételi rekordokat döntött. Hiába tűnik úgy, hogy a Disney önkritikát gyakorol, ha a siker láttán folytatja majd ugyanazt, ugyanúgy, csak irónia nélkül. Aztán lehet, hogy meglepődünk. Már ideje volna.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.